~ 41. rész

Sziasztok! Mindenkitől kérném, hogy aki szereti a blogot, szavazzon ( lájkkal ) ezen az oldalon : https://www.facebook.com/photo.php?fbid=293558034093633&set=a.291735647609205.62949.256207541162016&type=1&theater

KÖSZÖNÖM <3 és jó olvasást! 

Vettem egy mély levegőt majd felbontottam.
- Kedves, Alexandra Ashley Smith. Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a London városi egyetem zene szakára. - mondtam ki hangosan a szavakat és ne hittem se a szememnek, se a fülemnek.
- Gratulálok csajszi! - ugrott fel Jess az ágyról és megölelt. Én a döbenettől teljesen lefagyva álltam a szoba közepén, közben Jess lelkesen szorongtott.
- Bár azért elmondhattad volna, hogy jelentkeztél. - mondta kicsit durcásan, miután elengedet.
- De én nem. - löktem ki halkan a szavakat.
- Hm?
- Én nem jelentkeztem. Sőt még felvételin sem vettem részt. - feleltem kicsit bátrabban.
- De akkor ki? - kérdezte Jess. Csak fejrázva mondtam, hogy nem tudom. Majd ledöltünk az ágyon. Én próbáltam fel emészteni a történteket, közben tovább olvastam a levelet. Közben mellettem Jessica teljesen bezsongva meséli, hogy milyen jó lesz egy suliba járni. Még ha nem egy szakra is. Miután huszadszorra is végig olvastam a levelet, letettem mellém és lehunytam a szemem.

Szemem előtt Apa jelent meg. Nem, nem álmodtam. Ez egy emlékkép. Karácsony volt. Anya vacsorát főzőtt. Apával a nappaliban voltunk. Én egyszemélyes koncertet adtam neki, a gitárommal. Miután végeztem Apa tapsolt örömében. Nagyon boldog volt. Lábára ültetett és azt mondta, büszke rám, és hogy..

Hirtelen kipattantak a szemeim, hát persze. Gyorsan feltápászkodtam.
- Alex, mi történt? - mondta kómásan Jess, valószínűleg ő bealudt.
- Hát persze, hogy nem jutott előbb eszembe. - motyogtam magamnak, míg össze szedtem a cuccaimat.
- Alex! Miről beszélsz?
- Gyere! Haza kell vinned Harryékhez. - mondtam. Jess bólintott és gyorsan elkészült. Teljesen kivert a víz, nehezen vettem a levegőt. Nem tudom, mi bajom volt. Szegény Jessica még jobban meg volt rémülve, hogy mi tört rám. Hiába mondtam neki, semmi bajom. Úgy vezetett, mint egy örült. 10 perc alatt vissza is értünk Harryék házához. Sietősen kivágtam magam a kocsiból, majd berohantam a kapun. Jessica kicsit lemaradva jött mögöttem. Nem néztem, hogy ki van itthon. Reflexből berontottam a házba.
- Szia, Alex. Hol... - nem álltam le beszélgetni, berohantam Harry-vel mostani közös szobánkba. Legugoltam és villám sebbeséggel kezdtem keresni. Gyorsan kezembe is akadt a kis boríték, amit Doncasterből hoztam el. Majdnem elszabtam, annyira kapkodtam, hogy kinyissam. Ott álltam a szoba közepén, olvasva Apám talán utolsó szavait hozzám. Könnyeimmel küszködve próbáltam, végig olvasni a levelet. De akaratlanul sem láttam semmit a könnyektől.  Lassan hátráltam, de beleütküztem valakibe.
- Mi történt? - kérdezte, aggódva. Hang nem jött ki a torkomon. Csak fejemet ráztam. Kezei közé fogta az arcomat, kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Egy nagy könnycsepp folyt le az arcomon. Nem akartam sírni. Eleget sírtam már. Harry odaadóan letörölte a könnyeimet és homlokon csókolt. Örültem, hogy akkor ott volt nekem. Igazából, mindig ott volt nekem Harry. Mindig odaadóan vigyázott rám. Mint a szeme fényére. Ezt nagyon szerettem benne.
Mint minden mást.
- Mi van abban a levélben? - kérdezte félőn, közben pedig a kezembe szorongató papírra mutat.
- Apa valószínűleg, utolsó szavai hozzám. - vettem egy mély levegőt, hogy ne öntsön el megint a sírás. Úgy gondolta eleget voltam a szobába, meg Jessica is kint maradt a 4 fiúval. Szegény lány. Harryt kézen ragadva halkan kimentünk a nappaliba. Ahol kiváncsi, de aggodó tekintetek szegeződnek ránk. Oda nyújtottam Jessicának a levelet.
- Apukád volt? - kérdezte döbbenten. Bólintottam.
- O gyere ide. - tárta ki a karját és én mosolyogva öleltem meg.
- Én még mindig nem értem. - mondta Niall, majd Louis elé nyomja a felvételi papírokat és egykettőre leesik neki a dolog.
- És elmész? - kérdezte. Kicsit húzogattam a számat. Majd bátortalanul Louisra néztem, aki mosolyogva bólintott.
- El. - feleltem, és azt éreztem, hogy megszabadultam minden nyomástól.

~ 40. rész

Remélem tetszeni fog nektek, ez a rész is. Ha tetszett, szavazz alul, írj kommentet és ha még nem tetted volna meg iratkozz fel rendszeres olvasónak. Köszönöm a vissza jelzéseket! Tényleg sokat jelent nekem <3

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=293558034093633&set=a.291735647609205.62949.256207541162016&type=1&theater
ha megtennétek nekem, hogy nyomtok egy lájkot a képre? sokat jelentene nekem <3

Jó olvasást!

Másnap egyedül ébredtem Harry ágyában. Kómásan megtöröltem a szememet, hogy megszokjam az ablakon beszökő napfényt. Harry része, mellettem, szépen bevolt takarva.
A párnára egy kis ceti volt elhelyezve:

'' Sajnálom, tudom, hogy azt ígértem együtt töltjük a mai napot kettesben. Hirtelen behívtak minket egy megbeszélésre, a turné miatt. Érezd otthon magad! Sietek haza. Szeretlek. 
                                                                                                                              H.''

Csalódottan sóhajtottam fel, de hát mit tehetnék? Ez a munkája. Ez az élete, hogy énekeljen.
Megértem, hisz mindketten épp ugyan úgy szeretjük a zenét. Kicsit még feküdtem, mélyen magamba szívtam Harry illatát. Hihetetlen, hogy minden, még a szóba levegője is teli van Harry bódító illatával. Majdnem olyan, mintha itt lenne. Na jó nem. Lassan kikászálódtam az ágyból és felvettem Harry egyik ingjét. Éhes voltam és ezt a hasam percenkénti korgása is megerősíti, így a konyhába mentem. A mosatlan edények, már kiestek a mosogatóból és a mosógatógépből. Azon gondolkodtam, hogy amilyen korán hívták be őket reggel, biztos nem volt alkalmuk rendesen megreggelizni. Ezért, gondoltam, hogy össze dobok nekik valami finomat. Mi mást, mint palacsintát.
- Khm.. - hallottam torok köszörülést a hátam mögül. Kisebb fajta szívrohamot kaptam. - Ne haragudjon kisasszony nem akartam megijeszteni. - kezdett mentegetőzött a házvezetőnő. Olyan 40-es évei végén járhatot. Kicsit hasonlított is Berthára. Sötét barna és fekete szín között volt festve a haja. Arca kicsit nyúzott  volt a sok munkától. Sötét karikák éktelenkedtek a szemei alatt.
- Semmi baj. - kicsit zavarban voltam, mert csak egy ing volt rajtam, ami hát valjuk be, alig takart valamit. - Szólíts  nyugodtan Alexnek! - mosolyogva, kezet nyújtottam neki. Kicsit meglepődött, hogy ilyen közvetlen vagyok vele.
- Én Esther vagyok. - mosolygott kedvesen és megfogta a kezem. - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Úgy szintén. - húztam ismét mosolyra a számat. - Esther át tudnád venni, addig a palacsinta sütést, míg én gyorsan átöltözöm. - mutattam a sülő palacsintákra. - Gondoltam csinálok a fiúknak valami finomat, úgy is biztos éhesek lesznek, ha haza érnek.
- Persze, menj csak.
Gyorsan vissza mentem Harry szobájába. Elég meleg volt ma Londonba, szóval kihalásztam a táskámból egy szagatott rövidnadrágot, és egy fehér tank topot, cípőnek egy fehér rövidszárú converset választottam. Hajamat összefogtam egy hajgumival, és még elszaladtam gyorsan fogat mosni. Mire vissza értem a konyhába, Esther már a maradék palacsintát is kisütötte és már a nappali takarításával fáradozott.
- Befejeztem volna a palacsintákat. - mondtam, a végén kínosan nevettem.
- Ugyan - legyintet. - szívesen segítettem neked befejezni. Egyél csak nyugodtan. - majd folytatta is tovább. Egyetértően bólintottam és vissza mentem a konyhába. 5 perccel később, már jóllakottan jöttem ki.
- Na, akkor hol kezdjem? - fogtam meg egy rongyot. Esther nem értette, mit beszélek.
- Te segíteni akarsz nekem? - szemei elkerekedtek.
- Igen, te segítettél nekem. Én segítek neked. - mosolyogtam. - Meg amúgy is csak unatkoznék itt, és ezért ekkorra házat nem lehet egyszerű kitakarítani.
- Hát nem. - felelte. Majd elnevette magát, mire én néztem rá értetlenül.
- Csak.. olyan másvagy, mint Harry előző barátnői. - ezen elmosolyodtam, majd azonnal le is fagyott a mosoly az arcomról.
- Honnan, tudod, hogy Harry barátnője vagyok?
- Először is az ő ruhájában voltál, kettő az ő szobájába mentél be, három ne hidd hogy nem szokott mesélni rólad.
- Szokot mesélni..rólam? - teljesen meghatót, hogy miért? Nem tudom.
- Állandóan. - mosolygott. Innen meg is szünt a beszélgetés, mindketten takarítottunk én törölgettem, míg Esther össze szedte a ruhákat. De közben az arcomról nem lehetett le vakarni azt a sunyi mosolyt. Hogy lehet valaki ennyire édes, hogy még a házvezetőnőnek is rólam áradozik . Gondolat menetemet, hangos zaj csapta meg. Kis idő után rájöttem, hogy ez a mobilom csengőhangja. Rohantam, vissza szobába a táskámhoz és persze, hogy nem találtam.
-Hallo?! - szinte ordítottam a telefonba, meg se néztem, hogy ki hív.
- Alex, ha süket leszek az a te hibád lesz. - morgólodott a telefonba Jess.
- Szia. Mizu?
- Izéé, kihalászam a postádat és ezt látnod kell. Ide tudsz jönni? 
- Ö igen. - feleltem
- Oké, várlak. Szia. 
- Rendben, sietek. Szia. - majd letettem.
Nem értettem belőle semmit, mit kaphattam, ami ennyire fontos. Miközben kihalásztam a táskámból a farmer mellényem, eltettem a telefonom azon gondolkodtam, hogy minden számlát rendesen befizettem-e, és nem és nem felszólítás jön, hogy nem lesz víz, gáz vagy esetleg villany.
- Esther! El kell mennem! Többit nem baj, ha egyedül kell megcsinálnod?
- Nem! Menj csak nyugodtan! Így is sokat segítettél, köszönöm. - megöleltük egymást, búcsúzóul.
- Ha esetleg Harryék előbb érnének haza, mint én, megmondod neki, hogy dolgom volt és hogy sietek vissza.
- Persze - persze, menj csak. - mosolygva integedtem majd kiléptem a házból. Úgy 15 percet gyalógoltam, a legközelebbi buszmegállóig. Szerencsére, olyan 10 perc múlva már jött is egy, amire fel tudtam szállni, így 20 perccel később már Jessicáéknál voltam.
- Gyere be, ezt látnod kell - húzott be a lakásba és szinte beestem.
- Csókolom. - köszöntem a tévé előtt ülő apukájának, ki kedvesen vissza köszönt nekem. Majd Jessica behúzott a hálószobájába. Kicsit változott, mióta itt voltam. A falak kékes zöld színben úsztak. Jessica kezembe nyomott egy nagy fehér borítékot.
- Londoni egyetem? - olvasom fel halkan a feladót.
A vérem megfagyott. Miért küldtek nekem ilyen vastag levelet? Mindenki tudja mit jelent a vastag levél. Szaggatottan vettem a levegőt. Kicsit el is szédültem. Le kellett ülnöm. Jessica az ágyon ülve várta, hogy mi áll abban a bizonyos levélben. Vettem egy mély levegőt majd felbontottam.
- Kedves, Alexandra Ashley Smith. Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a London városi egyetem zene szakára.

~ 39. rész

Sziasztok! 

Először is szeretném kijelenteni a blog ma 2 hónapos! Másik, hogy két hónap alatt  össze jött a 10.000 látogató! Ami hatalmas dolog! Köszönöm nektek! Köszönöm a 32 feliratkozást is és a 264 komit is!  Eszméletlenek vagytok!  <3
Remélem tetszik nektek! Ha igen, irattkozzatok fel ( ha még nem tettétek ), szavazzatok alul, illetve várom a komenteket! :) puszi ~ A.

Hűvős őszi idő lassan megkeseríti az életem. Néha meleg van, néha hideg. Az eső még gyakrabban és még többet esik, mint ahogy alapjáraton szokott. Szokásosan megint nem vittem magammal esernyőt. Így az állás interjúról kiérve a szakadó esővel és a hideggel  találtam szembe magam. Hogy miért járok állás interjúkra? A modellkedésből kapott pénzem kezd fogyni. Meg rengeteget vagyok egyedül. Ismét. Így, hogy a fiúkat is gyakrabban hívják el koncertekre, az új album felvételeire sokszor maradok magamra. Danielle próbkra jár, videó klippekbe szerepel. Eleanor meg modellkedik, illetve az egyetemre jár be néha.  Jessica is sulival van elfoglalva. Gondoltam rá, hogy kiülök az utcára zenélni. Hogy csináljak is valamit. De azonnal elvetettem az öltelet. Elég rosszul venné ki magát a dolog. Harry Styles barátnője az utcán keresi a kenyerét? - bár akár hiszik, akár nem voltam olyan is, aki éjszakákat töltött az utcán. Mindegy.

Épp egy újságos stand előtt mentem el, mikor a tekintettem a friss heti lap címplapjára  tévedt. És ott is maradt, míg el nem mentem előtte. Majd egy mosollyal nyugtáztam csak. A címlapon ugyanis mi, illetve a fiúk voltak rajta, mikor múlthéten kijöttünk egy szórakozó helyről. Hát igen,jól sikerült Liam bulija az biztos. Talán túl jól is. Kicsit kiverte a biztosítékot, a menedzsmentnél. Ezért büntetésből halálra dolgoztatják őket. De azt mondja, nem bánta meg. Élete egyik legjobb estéje volt. És ezért megéri, hogy egy kicsit nem láthatom Harryt. Talán.

Lassan bagtattam fel a házunk lépcsőjén. Kezdem unni a lépcsőket. Kéne ide egy lift, vagy nem tudom. Nincs rosszabb, mint egy fárasztó nap után, fel sétálni  a 3. emeletre. Gyorsan kotorászni kezdtem a táskámban a kulcsokért, mielőtt az ajtóhoz érek. Mikor látom, hogy az ajtóm fel van feszítve. Mi a fene? Kicsit tétovázok, de nem hallok bentről  hangokat, ezért egy gyenge mozdulattal belököm az ajtót, míg az halk csattanással ér a falhoz. Gyors ledobok minden táskát a kezemből és az ajtó meletti baseball ütőre téved a kezem, amit ilyen esetekre szereztem be. Fiúk csak röhögtek, hogy úgy sem fogom hasznát venni. Na tessék! Halk léptekkel léptem be a sötét nappaliba. Kezemmel a falat tapógattam a villanykapcsoló után.  A nappali szerencsére senkit nem találtam, de úgy nézett ki, mint egy csatatér. Párnák szétszakadva hevertek a földön. Tv-t betörték. Szinte mindent felforgattak, papírok a földön hevertek. Valamit nagyon kerestek. Biztonság kedvéért körbe néztem a konyhánál is, majd a hálószobámnál is és a fürdőnél is. Már megkönnyebüléstől felsóhajtottam, mikor az bejárat felől mozgolódást hallottam. Gyorsan lekapcsoltam a villanyt és vissza mentem a nappaliba. Baseball ütömet szorosan megszórítva vártam, hogy leüssem a betörött, mikor hirtelen felkapcsolta a villanyt. Félelemtől megbénulva síkitani sem tudtam, megdermedve bámultam Harry értetlen arcára. Mikor leesett, hogy csak Harry az, lassan leengedtem az ütőt és megkönnyebüléstől felsóhajtottam. Mellém sietett és kivette a kezem szoros szorításából az ütőt.
- Jól vagy ? - szólt nyugodt, de mégis agóddó hangon - láttam, hogy az ajtó fel van feszítve - bólintottam, közben nagyokat nyeltem. Szívem még mindig ezerrel lüktett. Harry szorosan magához vont, nyugtatólag a hajamat simogatta, közben beszélt hozzám, hogy nincs baj. Harry erős, védelmező karjaiban hamar megnyugodtam.
- Elvittek valamit?
- Nem tudom. - gyorsan végig szaladtam a szobákon, hogy a betörő elvitt valami értékeset. A gitárom szerecsére megúszta a támadást. De a laptopom eltűnt. Harry aggodó tekintetét láttam. Az ajtóban állt, engem nézett és várta, hogy feleljek.
- Csak a laptopott vitték el. - feleltem. Szerencse, hogy nem tároltam benne semmi komolyat. Bár kicsit sajnálom, mert még Aputól kaptam, mielőtt kiköltöztem volna Amerikába.
- Szerintem pakolj el pár cuccot, aztán induljunk. - mondta
- Minek?
- Egy ideig átköltözöl hozzánk.
- Mi? - nem akartam, Harryék terhére lenni. Menedzsmentnek szerintem már elege van belőlem. Harry kezei közé fogta az arcomat, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Nem fogom hagyni, hogy itt legyél, egyedül. Legalább addig nem, míg nem csinálják meg a zárat.
- Jó. - feleltem megadóan. Harry hálából megpuszilta a homlokomat, mibe beleremegett a lábam is. Egy kicsit bele is pirultam. Amit Harry nem hagyta szó nélkül:
- Szeretem, amikor elpirulsz. - mosolygott győzedelmesen. Én kínomban csak mosolyogtam rajta. Majd szemébe nézve közelítettem a szája felé. Ő mindvégig a számat nézte, míg én a szemébe. Lassan már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem, hogy Harry gyorsabb kezdi venni a levegőt. Az én szemem is lassan letéved a rózsaszín ajkaihoz. Ajkunk egymást surolják, de még mielőtt lenne bármi is megszakítom.
- Segítesz pakolni? - kérdezem mosolyogva. Majd otthagytam és a szekrényem elé léptem. Kivettem egy nagyobb táskát és az ágyra tettem. Majd elkezdtem pár ruhát pakolni bele. Harry még mindig az ágy mellett állt és csak engem figyelt, mint egy durcás kis gyerek, ki nem kapta meg a cukorkát a boltból. Édes a bosszú.

Írtam a gondnoknak mi a probléma, és hogy legyen szíves kicserélni a zárat. Írtam egy SMS-t Jessnek is, hogy ne keressen otthon. Majd Harry elvitt hozzájuk. Náluk nagyobb felfordulás volt. Persze hozzájuk nem törtek be. De az, hogy már egy hete - vagy hónapja - nem mostak az is biztos volt. Szokás szerint Zayn, és Niall megint a tv előtt gubaztottak. Louis fözött (!). Liam meg nem tudom hol lehetett.
- Srácok! Megjöttünk?
- Jöttünk? - fordult felénk Zayn, majd mikor leesett, hogy rám értette. Kedvesen köszönt. Mire Niall is felkapta a fejét.
- Mi ez a sok cucc? Ide költözöl? Végre! Louis ételei ehetetlenek!
- Hééé! - jött ki sértve a konyhából Louis. Majd megölelt.
- Mi történt? - kérdezte.
- Valaki betört Alexhez ma. Nem volt biztonságos neki ott maradni. - mondta Harry, miközben a derekamat fogta. Louis csak hevesen bólogatott. És a többiek is azt mondták, hogy addig maradok, amíg szeretnék. Hálás voltam ezeknek a srácoknak. Mindig ott voltak nekem, ha szükséges és akkoris ha nem. Mint például, amikor vissza tértem Londonba, azonnal marasztaltak az éjszaka kellős közepén. Végig hallgaták a sírógöcseimet. Barátaim lettek. Sokkal tartozok nekik.

~ 38.rész

Hellohello! Ez egy ilyen kis rövidke lett. Azon gondolkozom, hogy nem nagyon húznám felesleges részekkel a történetet, szóval hamarosan itt van a történet vége. Hamarosan az iskola is kezdődik. Nem lenne sok időm írni. De addig még hátra van pár rész. Szóval ne csüggedjetek. Inkább olvassátok a részt! :) jó olvasást <3 ~ A.

A családi idillt, hangos kopogás - inkább dörömbölés - zavarta meg.  Niall lovagiasan felállt, és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Többiekkel egymásra néztünk.
- Alex, szerintem téged keresnek! - kiabált oda Niall. Lassan feltápászkodtam a kanapéről, gyürödt ruhámat megigazítottam magamon, és az ajtóhoz sétáltam.
- Szia. - mondta szőke hajú barátnőm.
- Jessica. Jó ég, de rég láttalak. - borultam a nyakába. Magamba szívtam szőke haja édes - szó szerint, édes - illatát. - Mikor érkeztél Londonba? - kérdeztem kiváncsian, miután elengedtük egymást.
- Körülbelül 3 órája. Aludni akartam. De olyan hangosak vagytok, hogy nem tudtam. - nevetett.
- Jaj, ne haragudj. - mondtam zavartan. Egy halk köhintést hallottam mellőlem. Niall volt az.
- Elisfelejtettem, Jessica ő Niall, egy barátom. Niall, ő Jessica, szomszéd és egyik legjobb barátnőm. Jess elővette angyali fehér mosolyát és Niall felé nyújtotta kezét, hogy kezet rázzanak. Niall lepillantott a kezére, zavarban volt. Próbálta nem mutattni, de én már elég ideje ismerem, hogy ezt lássam. Halkan elmosolyodtam.
- Örülök, hogy megismerthtlek Niall. - mondta kedvesen Jess. Valószínűleg neki is türtőztetni kell magát,hogy ne vesse rá magát. Hisz valójában ő is egy rajongó. De nem Jessicán egy cseppet sem látszik, hogy ideges vagy izgatott lenne.
- Én is örülök, Jessica. - mosolyog.
- Szólíts nyugodtan Jess-nek.
- Nem akarsz bejönni? Megismerhetnéd a többieket. - invitáltam be barátnőmet az oroszlán barlagba.
- De, szívesen. - jött be. Lassan bementünk a nappaliba, ahol jó pár kiváncsi szempárba ütköztünk.
- Srácok. Ő itt Jessica.  - Jess félénkenköszönt a srácoknak. Majd mindegyikük felállt és
 egyesével bemutatköztak neki. Bár, nem mintha szükséges lett volna. Jess mindenkit
ismert. Csupán formalitás kedvéért.

Miután megvolt a nagybemutatkozás, mindenkinek csináltunk kávét. Majd leülve Harry
mellé, hallgattuk Jessica élmény beszámolóját New Yorkról. Emlékszem, miután elmentem
pár hétre rá, közölte velem Jess, hogy szülei válnak. Ismerős történet. Bár náluk Anyja Londonba, míg Apja New Yorkban lakik. De mivel Amerikában 21 év a felnőtté válás határa
a bíróság, még könnyű kézzel beleszólhatott Jess életében. Minden iskolai szünetet Apjánál,
New Yorkban kell töltenie. Míg az iskolás napokat Londonban, az Anyjánál. Azt mondta,
ha szülei ettől boldogabbak, akkor örömmel fog ingázni a világban. Valahogy nekem is így
kellet volna felfognom a dolgokat Anyám és Apám válásakor. Harry látva, hogy nem nagyon
figyelek Jess mondanivalójára megpuszilta a hajam. Jól tudta, hogy ez a gyengém. Ránéztem, mire elmosolyodott, majd adott egy puszit arcomra. Majd, mintha mi sem történt volna
figyeltük, hogy Jessica az amerikai divatról beszél. Még beszélgettünk, tv-t néztünk, Niall
még zenélt is a gitáromon. Zenét az utóbbi időben teljesen el is felejtettem. Pedig
Amerikában semmi másom nem volt csak a zene szeretette és a gitárom. Hamarosan
viszont mindenki szállingozott aludni. Niall úriember módjára hazakísérte - a szomszéd
ajtóig- Jess-t. Megjegyeztem Harrynek, hogy itt még valami lesz köztük.
- Tudod - húzott magához közel. - Niall nehezen bízik meg emberekben. Sokáig fog tartani,
míg megtalálja azt akire az életét is rá bízná. - nézett a szemembe
- Te rám bíznád az életed? - mosolyodtam el.
- Igen.

~ 37. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is. Bocsánat a késésért, de csinálták a laptopomat és egy kicsit tovább tartott mint terveztem. :\:) Egyébként az oldal megint kapott egy díjat, amit szívből köszönök Petrának ! Köszönöm még egyszer! :) Jó olvasást! Várom a kommenteket! 

Ránéztem, Haján sapka volt. Szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Szemei alatt, hatalmas karikák voltak. Szemeibe néztem. Szívem gyorsan vert. Lélegzetem felgyorsult. Illata teljesen megőrjített.
- Harry..
- Minden rendben lesz. – húzott közel magához. Mellkasába fúrtam a fejemet, és beszívtam nyugtató illatát. Gyengéden a hajamat simogatta, majd meg is puszilta.
- Sajnálom. – mondtam halkan. Lassan elváltunk, de Harry még mindig az arcomat nézte.
- Ne itt beszéljük meg, jó? – bólintotam. Keze lassan lecsúszott az én enyémhez. Kezünket összekulcsoltuk. Lassan kisétátunk az épületből. Némán követtem Harryt. Gondolataim kavarogni kezdtek bennem. Nem tudtam az utat nézni, hogy hova visz Harry. Nem érdekelt. Végre itt van velem. És egyszerűen nem tudok mit mondani neki.
- Mi lesz a megbeszéléssel? Nem kellett volna bent maradnod? – bukott ki belőlem az első kérdés kérdés, ami eszembe jutott . Még csak az kéne, hogy Harry-t miattam szidják le. Fejét rázta.
- Különösebb képen nem érdekel. – meg állt majd szembe fordult velem. Nem volt közöttünk nagy távolság. Arcomat kezdt fürkészni.
- Hol voltál? – kérdezte komoran. Félőn néztem a szemébe. Láttam, hogy aggódott értem. Nyeltem egyet.
- Haza mentem, Doncasterbe. – kis szünet – Sajnálom, hogy nem hittem neked.
Nem felel.
- Sajnálom, hogy elmenekültem. Ígérem, többször nem megyek el. Én.. – elcsuklott a hangom. Nem sírhatok. Nem oldok meg azzal semmit. Megpróbálok erős maradni, amennyire tudok. Lehajtottam a fejem és a bakancsomat a kémleltem. – sajnálok mindent Harry. – fejeztem be végül halkan. Éreztem, hogy közelít. Közel húzzot magához, és megölelt. Úgy ahogy még soha azelőtt. Teste melegséget árasztott. Karjai védelmezően tartottak, és nem engedtek. Mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszívtam az illatát, ami teljesen megnyugtatott.
- Többször nem hagyom, hogy elmenj. – suttogta bele a fülembe. Leheletétől kirázott a hideg. Erősen öleltem a derekát és húztam magamhoz. Apró puszit ad ott a hajamra, mire megremegtem. Mindig erről álmodtam, hogy olyan szerelmem legyen, mint a filmekben. Igazi, és végett nem érő.
Percekig így álltunk, majd miután már az emberek már elkezdtek furán nézni ránk, hogy mit ölelkezünk itt már percek óta, elválltunk. Kéz a kézben, mentünk el egy közeli parkba.  Ott leültünk egy hintánál.
- Biztos nem lesz gond, hogy nem vagy a megbeszélésen?
- Nem, majd a srácok úgy is elmondják, amit tudnom kell. – rázta le ennyivel. Megkönnyebbültem.
- Mikor kezdődik a turné? – bukott ki belőlem a kérdés. De azonnal megbántam.
- November elején. – felelte halkan, maga elé meredve. Az azt jelenti, hogy több mint 3 hónapot még együtt tölthetjük, ha minden jól megy.
- Meddig?
- Tudod, hogy velem jöhetsz, igaz? – rám meredt. Nem feleltiem nek. Nem tudtam felelni. Teljesen belém folytotta a szót. Persze, hogy tudom. Lassan bólintottam.
- Csak talp alatt lennék.
- Dehogy..
- De Harry, és ezt te is tudod. Majd, Eleanorékkal el megyek meglátogattni. - felálltam a hintából és Harry elé sétáltam, aki még mindig a hintán ült. Így  magasabb voltam nála, egy fejjel. Közel hajoltam hozzá, hosszú barna hajam csiklandozta a nyakát. Szememmel az arca összes szegletét végig pásztásztam. Harry kezét derekamon pihentette. Szám lassan közelített az ővéjéhez. Bódító illatát magamba szívva, ismerős érzés kezdett hatni a gyomromba. Rájöttem, ilyet eddig ilyet csak Harry tudott elérni. Ha még nem is önszántából.  Harry tekintette felváltva volt az ajkaimon és a szememen. Lassan, de magabiztosan csókoltam meg. Elmosolyodott, majd ő is vissza csókolt. Valahogy így telt a délutánunk.

Este  a fiúk 'pizsi bulit ' szerveztek nálam. Mások talán meglepődnek, ha 6 ember lenne a lakásán mikor hazaér. De ez nálam már természetes. Csak nem értem, miért az én kis lakásomban nyomorgunk, mikor a fiúknak körülbelül háromszor akkora a házuk.
Ez szeritem örök rejtély marad. Mindenesetre az este nagyon jól telt. Rendeltünk pizzát.
Fiúk söröztek, még Liam is. Mire rászoltam, hogy azonnal tegye le. Hisz egy vesével még
sört is veszélyes innia. Megnyugtatott, hogy a dokik szerint már ihat alkoholt, mert meggyógyult. Ennek örömére gondoltam, hogy ihatnánk valami ütösebbet is. Mindenki egyetértett. Persze, csak mértékkel. Aha. Persze. Vége az lett, hogy Louis a dohányzóasztalomon táncolt félpucéran, Zaynnel. Mondanom sem kell, hogy pár percen belül mind a kettőjük a földön hevert. Mert az asztal nem bírta el a súlyukat, így az összetört. Én Harry mellkasán pihentettem a fejem. Egyik kezét áttette a vállamon és
úgy kulcsoltuk össze a kezünket. Nevettünk. Istentelenül nevettünk a történteken.
Niall melletem falta a maradék pizzát és majdnem megfulladt, mikor látta Louist és Zayn leesni. Liam meg Danielle is összebújva figyelték az eseményeket. Míg Eleanor röhögve próbált segíteni a fiúknak. Így végig nézve mindenkin. Végre, tudom, hova tartozok.

~ 36.rész (+ díj )

 Sziasztok! Itt a következő rész! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! Várom a kommenteket! Köszönöm a díjat Elenának !

10 KOMMENT!

Másnap a kanapén találtam magam, betakarva. Gondolom Louis takart be az éjjel. Körbe néztem. Láttam Louis már a tv-t nézi.
- Jó reggelt. – mondom rekedtes álmos hangon.
- Neked is. – mosolyog kedvesen. Végig nézek a ruháján. Már nem az általam kapott ruha volt rajta, gondolom átöltözött.
- Elmentem a boltba, csináltam reggelit és elvittem a kocsit a szerelőhöz is. Pár óra és már mehetünk is vissza Holmes Chapelbe. – ámultam.
- Hány óra? Mennyit aludtam?
- Délután fél három van. – kipattantak a szemeim. Hogy aludhattam ennyit? Soha életembe nem keltem délután, de még délbe sem. Valószínűleg betudható annak, ami az elmúlt napokban elég megviselt voltam.
- Felmegyek, átöltözök. – bólintott. Szobámban átvettem a kicsit még nedves ruhámat. Majd körbe néztem, mit szeretnék hazavinni a régi szobámból. Közös képünk Louissal elsőkén került a táskába. Miközben kutattam, mit érdemes haza vinnem. Szemem megakadt egy fehér borítékon, az íróasztalomon. Ezt eddig észre sem vettem. Apa kézírásával rá volt írva a nevem. Mélyet sóhajtva csúsztattam bele a táska legaljára. Louis hangja csapta meg a fülemet.
- Kész az autó. Mehetünk. – mondta halkan. Bólintottam. Felkaptam a táskámat, még egyszer utoljára visszanéztem a szobámra. Mélyet sóhajtok, lassan becsuktam az ajtót, majd lementem Louishoz, aki az előszobában várt rám.
- Minden rendben? – kérdezte, szemében láttam, hogy aggódik. Bólintottam. Olyan jó érzés, hogy újra itt van mellettem és úgy törődik velem, mint senki más.
Gyalog elmentünk az ismerőséhez, aki megjavította az autót. Úgy látszik régen, jó barátok lehettek, mert elég jól elbeszélgettek. Én hátul meg húztam magam. Szokásosan Harryn gondolkodtam, vajon meg fog nekem bocsájtani? Remélem. 

A kocsiban csak a rádióban beszélő pasit, illetve néha egy- egy számot lehet hallani. Nem sokat beszéltünk. Louis a vezetésre koncentrált, én meg próbáltam magam nem halálra idegeskedni. Lábamat automatikusan elkezdtem dobogtatni, ujjaimat tördelni, hogy így vezessem le a feszültséget.
- Jól vagy? – kérdezi, miközben felém néz.
- Persze...csak tudod, félek.
- Ugyan mitől? Harrytől? – kérdezi szórakozottan.
- Is, tudom, hogy ezt most nagyon elcsesztem. És kicsaptam mindenkinél a biztosítékot, hogy elmenekültem.
- Az biztos. – váltott komoly hangra
- Ne haragudj.
- Én megértem, hogy kiakadtál. De nem futhatsz el, bármikor, amikor gondod van.
- Tudom. De nem csak ezért kérek bocsánatot.
- Hanem, még miért? –kérdezi meglepetten.
- Hogy nem álltam melletted ki az X-faktor alatt. Hogy egyszer sem hívtalak fel. Szükséged volt rám. Én meg önző voltam.
- Nem számít. – rázta le ennyivel. De én nem akartam ennyivel lezárni, évekig mardosott a bűntudat. Mire azt felelte, mind ketten hibáztunk. De most itt vagyunk egymásnak és csak is ez számít. Igaza van. Így egy kicsit nyugodtabb voltam, de még csak most jön a neheze. 

Pár órával később végre vissza értünk Holmes Chapelbe. Anne épp a ház előtt locsolta a virágait. Arcáról nehezen tudtam leolvasni, mit érzett mikor meglátott.  Kipattantam a kocsiból és elé siettem.
- Örülök, hogy visszajöttél. – ölelt meg. – Sajnálom.  – Fejemet ráztam.
- Nem kell sajnálnod, Harrynek nincs gyereke. – mosolyogtam.
- Mi? Ezt honnan tudod? – kérdezte meglepetten.
- Hallottam, mikor Caroline beszélt valakivel telefonon, rá kérdeztem, és elmesélte, hogy megzsarolták, hogy hazudja, Harrytől gyereke van. – fejezte be Louis helyettem.
- Értem. –látszott rajta a megkönnyebbülés.
- Sajnálom, hogy felfordulást okoztam.
- Ugyan szívecském teljesen megértem. – mosolygott, miközben együtt érzően végig simította a karomon a kezét.
- Nem látom a fiúk kocsiját, hol vannak? – kérdezte mögöttem Louis, körbe néztem, nem láttam a kocsit.
- Visszahívták őket Londonba reggel. – felelte halkan. Összenéztünk Louissal. Nem feleltünk, de én belül tomboltam.
- Akkor irány London. – mondtam mosolyogva.
- Egyetek mielőtt indultok. – invitált be a házba minket Anne, nem ellenkeztünk mindketten éhesek voltunk. Szóval elfogadtuk az ajánlatot. Louis hirtelen megfogta a karom, értetlenül rá néztem.
- És mivel megyünk vissza Londonba? A kocsit Joe-tól kértem kölcsön. – suttogta, fogalmam sincs miért Anne nem volt hallótávolságon belül.
- Vonat?  – Bólintott. 

Anne finom levest adott nekünk. Közben mesélt, hogy Gemmaék hova mentek nászútra. Közben Joe is megjelent. Mosolyogva köszönt mindkettőnknek. Én hálás pillantásokat vetettem felé, hogy kölcsön adta Louisnak a kocsit, hogy utánam tudjon jönni. Mire csak legyintet. Anne csomagolt el nekünk egy kis ételt az útra. Majd Joe felajánlotta, hogy kivisz minket a pályaudvarra. Próbáltunk nem feltűnést kelteni, de egy világ sztárral az oldaladon ez elég nehéz. Egy két rajongó oda jött Louishoz. De hamar lerendezte őket. Így még időben értük el a londoni járatot. Louis mellettem hamar elaludt, gondolom nem aludhatott sokat múlt éjjel. Fejét a vállamra döntötte, amit én egy mosollyal nyugtáztam.

Hamar Londonba értünk, olyan hamar, hogy a gyomrom automatikusa görcsbe rándul, ha csak eszembe jut, hogy pár perc múlva találkozok Harryvel.
- Szerinted hol vannak? – kérdezem Louist. Mire csak egy váll rántással válaszol. Mélyet sóhajtok a londoni levegőből.
- Haza kéne mennem, átöltözni. – mondom, közben a piszkos nedves ruhámra mutatok. Egyetértően bólint.  Gyorsan fog egy taxit, meg adja a címet és már megyünk is. 10 perccel később már a lépcsőházban vagyunk és lassan sétálunk fel a lakásomhoz. Táskám mélyéről kihalászom a kulcsot és még szerencsétlenkedek a zárral, mire rájövök, hogy nyitva van. Kihúzom a zárból a kulcsot és benyitok. Félőn nézek Louisra. Betörtek volna? Louis kötelességtudóan megy be elsőnek. Szorosan a nyomában vagyok. Megnyugodtam mikor észre veszem, hogy Danielle és Eleanor ül a konyhában.
- Alex! Jaj de jó, hogy végre meg vagy. – ölel meg Danielle. Azonnal visszaölelem. Majd Eleanor is ugyan így tesz.
- Többet ne csinálj ilyet, jó? – suttogja a fülembe.
- Megígérem. 

Szobám felé vettem az írányt. Kék szaggatott csőfarmert, egy szürke pólót és a fekete bőrdzsekimet vettem fel, a fekete bakancsommal. Lányok elmondták, hogy a menedzsment behívta őket egy megbeszélésre az új turnéval kapcsolatosan, így Louisnak is oda kell mennie. Így mindannyian oda mentünk. Én Daniellel és Eleanorral kint vártam. Leültünk a fekete bőr fotelekbe és vártunk. Közben persze folyamatosan kérdeztek, mi történt velem. Így elmeséltem mindent. Hirtelen egy ismerős mély hang csapta meg a fülemet.

- Stan.. – suttogom.  Felpattanok és elindulok a hang irányába. Lányok értetlenül néznek utánam. Hamar meg is találom őt. Egy öltönyös férfival beszélgetett, de mikor észrevette, hogy idegesen tartok felé elköszönt tőle. Ott állt önelégülten, majd kitárta a karját, mintha annyira meg akarnám ölelni. Hihetetlen düh volt bennem, amit Stan váltott ki. Kezem a mellkasára tettem és úgy próbáltam fellökni. Persze nem voltam olyan erős, hogy a földre essen, de elvesztette az egyensúlyát és hátrált pár lépést. Megint neki mentem.
- Mégis mi a francot képzelsz magadról?! – ordibáltam. Legkevésbé sem érdekelt, hogy figyelnek.
- Meg mondtam, hogy szétválasztalak titeket, nem?
- Menj a pokolba! – ütni kezdtem. Hirtelen két kéz fonódott a derekamra és elemelt Stan közeléből. Míg a biztonsági őrök kikísérték Stan az épületből. A titokzatos kéz megfordított. Ránéztem, Haján sapka volt. Szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Szemei alatt, hatalmas karikák voltak. Szemeibe néztem.Szívem gyorsan vert. Lélegzetem felgyorsult. Illata teljesen megőrjített.
- Harry..

~ 35.rész

 Sziasztok! A sok pozitív vissza jelzésnek hála, már itt is van a következő rész! :) Remélem tetszik, ez most hosszabb, mint a többi. Pusziiiiikah <3

12 KOMMENT!

Elszánt voltam. Látni akartam Harry-t. Bár nem tudom, hogy ezek után akar-e engem látni. Behuppantam a fekete Range Rover-be. Louis is beszállt, gázt adott. De az autó nem indult.
- Gyerünk már. – mondta, majd újra próbálkozott elindítani az autót. De semmi. Louis kiszállt, motorháztetőt felnyitotta és próbálta meg találni a hibát.
- Jaj, ne már. –döntöttem hátra a fejtámlának a fejem. Kiszálltam én is a szakadó esőbe, avval a céllal, hátha tudom valamit segíteni Louisnak.
- Mi a baja? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. – lehajtotta a motorháztetőt. Majd gyengén rácsapott egyet. – Úgy tűnik itt maradunk ma estére. Holnap felhívom egy haverom, ő majd megoldja.
- Oké. – feleltem halkan, majd zsebre tett kézzel indultam el a haza vezető irányba. De Louis nem jött. Megfordultam.
- Gondolom, nem az utcán akarja a sztár tölteni az éjszakát, nem? – mosolyogtam, majd intettem, hogy jöjjön.
- Hova megyünk? – kérdezte, mire oda ért mellém.
- Majd meglátod. – húzott mosolyra a szám.
 Majd csendben haza gyalogoltunk az esős éjszakában. Nem nagyon beszélgettünk, élveztük az eső hangját.
- Tudod.. – szakította meg a csöndet – nyugodtan elmondhatnád, hova megyünk. – nevetett.
- Abban mi az élvezet Tommo? – nevettem. Sosem, vagyis nagyon ritkán hívtam Tommo-nak.  Csak mosolygott.
- Otthon, édes otthon. – mondtam halkan, miközben a házat néztem.
- Azt hittem eladtátok.
- Nem. Apa tudta, hogy vissza fogok ide jönni. – majd át másztam a kerítésen. Mint egy gyerek.
- Gyere már Louis. – nevettem.
- Tudod.. – kezdte, miközben úgy mászta át a kerítést, mint egy öregember- feltalálták a kulcsot is.
- Aha, jó tudni. – mosolyogtam, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Csináljak valami kaját? Éhes vagy?
- Éhezem.
- Palacsinta? – húzogattam a szemöldököm.
- Jöhet. – mosolygott. – addig elmegyek fürödni. –bólintottam.
Felmentem apa szobájába, keresni Louisnak valami szárazat, Apa mackó nadrágja akadt a kezem közé. Megszagoltam.
- Hiányzol. – mondtam halkan, mintha meghallaná. Fölsőnek egy sima fehér pólót választottam. Letettem az ajtó elé a ruhákat, hogy Louis megtalálja, majd visszamentem a földszintre. Elővettem egy műanyag edényt és elkezdtem összeállítani a tésztát. Hihetetlen gyorsasággal törtek fel belőlem az emlékek. Amikor együtt csináltuk a fiúknak a reggelit. Ahogy rám nézett a szemeivel. Ahogy megérintett, kirázott tőle a hideg. Görcsbe rándult a gyomrom és sírni kezdtem. Hogy tehettem ezt mind tönkre? Hogy nem bízhattam Harry hűségében? Talán, azért mert úgy érzem, nem érdemlem, hogy szeressen. És tényleg, nem.  Előkaptam a telefonom. Hallanom kell hangját. Tárcsáztam és rámentem a hívásra. Búgott egyszer, kétszer, háromszor majd némaság. Lemerült a telefonom. Lecsúsztam a földre és zokogtam tovább. 

*Louis szemszöge*

 A meleg zuhany, hideg bőrömön életmentő volt számomra. Szomorúság, boldogság, düh és tehetetlenség egyszerre keveredett bennem. Szomorú voltam, mert nem voltam Alexel mikor szüksége volt rám. De boldog voltam, hogy nem haragudott rám soha. Dühös vagyok Stanre, mert megbántotta Alexet. És tehetetlennek érzem magam, mert fogalmam sincs, hogy jussunk vissza Holmes Chapelbe. Előhalásztam egy törölközött majd kimentem, hogy kérjek valami száraz ruhát, mikor bele rúgtam valamibe. Lenéztem és láttam, hogy egy gatya és egy póló hever a földön. Elmosolyodtam, majd felkaptam és felvettem őket. Körbe néztem egy kicsit az emeleten, meg akadtam egy ajtónál. Nagy betűkkel volt ráírva az, hogy ’’ ALEX  ’’. Benyitottam. Rózsaszínes falon akadt meg legjobban a szemem.  Annyira nem Alex stílusa. De hát amikor ide költöztek még csak 4 éves volt. Azóta nem festették át. Viszont csupa poszterrel és képpel próbálta meg elfedni a rózsaszínt. Meg akadt a szemem egy képen. Én és Alex voltunk rajta. Elmosolyodtam.
Hirtelen, az orromat füst szag csapta meg. Azonnal kapcsoltam. Lefutottam a lépcsőn. Alex a hideg konyhapadlón sírt. Gyorsan elzártam a palacsinta alatt a gázt. Majd lehajoltam Alex mellé.
- Mindent elcsesztem . – zokogott és csak ezt hajtogatta. Szívem összeszorult, hogy így látom. Vizes volt, de nem érdekelt. Jó szorosan magamhoz húztam és megpusziltam a haját.
- Minden rendbe fog jönni, meg ígérem.

*Alex szemszöge*

Louis közelsége, és megnyugtató szavai segítettek, hogy abba hagyjam a hisztérikus sírásomat. Alig kaptam levegőt. Szédültem. Fel akartam állni, de nem ment. Louis persze, mint egy igazi úriember segített.
- Menj fürödni, meg öltözz át. Palacsintát megcsinálom én. – mosolygott. Bólintottam.
Lassan lehámoztam magamról a vizes ruhákat, majd Louis cuccai mellé terítettem ki. Zuhanyzóban is éreztem, ahogy a könnyeim égetik az arcomat. Miután teljesen felmelegedtem és a bőröm már úgy nézett ki a sok víztől, mint egy öregemberré elzártam a csapot. Törölközött magamra terítettem és kimentem, hogy keressek valami még használható ruhát. Szekrényembe kutatva meg akadta a kezem Louis régi Superman-es pólójánál. Meg egy fekete melegítő gatyát választottam. Lassan mentem le a lépcsőn és már éreztem az illatokat.
- Azt hittem el fogod égetni mindet. – mosolyogtam, úgy mintha az előbbi sírógörcsöm meg sem történt volna. Louis vette a lapot, és ő sem hozta fel csak vállat rántott.
- Tudod, legidősebbnek lenni egy bandában nem olyan könnyű, mint hinnéd. – mosolygott. - Meg kellett tanulnom főzni.
Egy halom palacsintával, ültünk le a tv elé. Nem akartam romantikus filmet nézni, főleg nem a bátyámmal. De semmi elfogadható film sem volt a tv-ben. Úgy hogy hamar elaludtunk.