~ 28.rész

SZIASZTOK! Itt is a következő! Azért remélem ennél a résznél hamarabb össze fognak jönni a kommentek, mert akkor hamarabb fogok majd részt is hozni. :) Jó olvasást! xoxo

10 KOMMENT !

Egy pillanatra lefagytam. Nem a válasz miatt. Az egyértelmű. Hanem, amit kért. Kicsit elgondolkodtam. Elképzeltem milyen  lehet, majd találkozni a családjával. Hisz ez egy célzás, hogy be akar mutatni a szüleinek. Persze, féltem, hogy majd mit fognak gondolni rólam. Ruhám sincs. Se cipőm. Harry kicsit idegesen nézett rám. Zavarban volt, hogy nem feleltem azonnal.
- Vagy, ez még túl korai lenne?
- Nem. Dehogy. Szívesen elmennék – feleltem.
- Nem akarok rád erőltetni semmit, tudod jól.
- Nem csak, bele gondoltam milyen lesz találkozni a családoddal.
- Nem lesz semmi baj. Imádni fogod őket. – mosolygott. Vissza mosolyogtam.
- Mikor lesz?
- 2 hét múlva, augusztus 22. – kicsit megijedtem. Hogy fogok két hét alatt szerezni egy elfogadható ruhát, ha közben dolgozok is. Valahogy csak megoldom. Felvehetném Jessica ruháját. Nem. Valami új kell.

Miután visszaértünk a hotelba. Elmentem fürdeni. Majd Harry is. Utána romantikusan vacsoráztunk pizzát, miközben Liam és Zayn videó játékoztak, majd Zayn meggyanúsította Liamet, hogy csalt ezért elkezdtek verekedni. Zayn az ölembe kötött ki.
- Szia Zayn. – nevettem.
- Szia. Kapok egy harit? – válaszra sem várva bele harapott a pizzámba, majd felpattant és neki rontott Liamnek.

- Menjünk be a szobába. Ott nyugisabb. – súgta bele a fülembe Harry. Mire csak bólintottam egyet. Megfogta a kezem és behúzott a szobába. Elővette a laptopját, én addig átöltöztem valami lazább cuccba. Majd befeküdtem mellé az ágyba. Azt hiszem a szerelmünk lapjait néztük, nem tudom. Elég fáradt voltam és hamar elnyomott az álom.

~*~

Következő pár napot ( amit még Svédországban töltöttük ) csak hotelba töltöttük. Leginkább a fiúk zavaros menetrendje miatt. Próbák, fellépések, interjúk, autógramm osztás. Ezt az időt kihasználva cibáltam el magammal Eleanort vásárolni.
- Muszáj megtalálnom a tökéletes ruhát az esküvőre Eleanor. Különben bele halok. – nyavalyogtam Eleanornak, mikor körülbelül a 3 ruhaboltból sétáltunk ki üres kézzel.
- Nyugi már, ez csak egy esküvő.  Biztos van otthon valami szép ruhád.
- Most fogok először találkozni Harry szüleivel. Nem nézhetek ki úgy, mint egy prosti. Hisz nem húzhatok mini ruhát egy esküvőre. Valami más kell. – mondtam, miközben elhaladtunk egy kirakat előtt ami teli volt piros ruhákkal. Azonnal meg akadt a szemem az egyiken. Gyors berángadtam Eleanort a boltba és leültettem az egyik székre míg én megpróbálom a ruhát. Nyaka V kivágású volt, szoknya része derekamtól fodros volt. Hátul picit hosszabb volt, mint elől és kb térdig ért. Nagyon szép volt. Kissé féltem, hogy túl erős szín egy esküvőhöz de Eleanor azt mondta, hogy jó lesz. Úgy, hogy már csak cipőt kellett venni. Azzal könnyebb dolgunk volt. Az első üzletben kiválasztottam egy szépet. Miután végeztünk Eleanorral elmentünk ebédelni, meg vittünk egy kis kaját a fiúknak is.

~*~

Elég gyorsan elteltek a Harryvel töltött napok, és máris azon kaptam magam, hogy az autóban ülünk és megyünk ki a reptérre. Hihetetlen, hogy mindig búcsúzkodnunk kell. Még ha csak 2 hétre is. Harry segített kivenni a bőröndjeinket.
- Akkor legközelebb már Londonban találkozunk, oké?
- Ühüm. Mikor érkezel?
- 21.-én. Vigyázz  magadra a fotózáson. – megölelt. – És ha Stan megint rád mászik. Megfujtom. – mondta komolyan.
- Nem lesz semmi baj. Eleanor ott lesz. – emlékeztettem. – Szeretlek.
- Én is szeretlek. – gyors megcsókoltam.
Aztán Eleanorral felszálltunk a repülő gépre, ami vissza vitt minket Párizsba. 

~ 27. rész

SZIASZTOK! Elnézést a rövidke részért :\ De azért remélem élvezhető! Jó olvasást!

10 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ!

Másnap Harryvel dél körül keltünk. Majd délután elmentünk moziba, majd csak sétáltunk. Mardosott a bűntudat . Egésznap, arról gondolkodtam hol és mikor lenne elmondanom Harrynek. Hisz tudnia kell róla. Még a filmre se nagyon figyeltem. Pedig én választottam. Épp egy enyhén kihalt parkba értünk. Bár nem csoda, hisz már besötétedett.

- Baj van? – zökkentett vissza Harry a gondolat menetemből.
- Hm? – felé kaptam a fejem.
- p Látszik, hogy valami nincs rendben. Mi a baj? – beállt elém, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
- Nem nincs semmi baj. – hazudtam.
- Alex, egésznap láttam rajtad, hogy elkalandozol. Mi a baj? Tudni akarom. – féltem elmondani neki. Nem akartam tönkre tenni ezt a szép napot.
- Jó. – mondtam halkan. Leültünk egy padra. Először csak néma csöndben ültünk egymás mellett, nem tudtam, hogy elkezdeni.
- Van valami köze Stanhez? – kérdezte halkan.
- Igen. – látszott, hogy Harry-t nagyon zavarja bármi, ami Stannel kapcsolat. Zavarában haját igazította meg.
- Még amikor együtt voltam Stannel. – áhh már rosszul kezdtem el. Őszintén gratulálok Alex. – Szóval akkor Stannek és nekem volt egy barátunk Mike. – mély levegőt vettem.
- Mi történt vele?
- Meghalt. – feleltem halkan. Szememmel a földet néztem. Harry kezét a combomra tette.
- Ho.. – nem hagytam, hogy befejezze.
- Kábítószer túladagolásban. – feleltem halkan. Szemem megtelt könnyel, de letöröltem és Harryre néztem. Látszót a szemében, hogy nem erre számított.
- A szemem előtt halt meg. – könnyeim égették az arcomat. - Akkor és ott megígértük, hogy soha többet nem nyúlunk droghoz. De Stan újra rászokott. Nem hagyhatom, hogy ő is úgy járjon, mint Mike.

Beforratlan sebek, azok amik újra felszakadtak bennem. Harry nyugtatólag megölelt. De még így sem tudtam abba hagyni a sírást. Vállába fúrtam a fejem, úgy ültünk percekig, míg meg nem nyugodtam.
- Ne haragudj. Nem akartam mind ezt rád zúdítani, de..
- Hé. A te problémád az én problémám is már. – arcomat a kezei közé fogta, így muszáj volt a szemébe néznem. Letörölt pár kosza könnycseppet.
- Szeretlek Harry. – sosem gondoltam, hogy valaki ennyire fog törődni velem. Sosem hittem, hogy ennyire tudok, majd egy embert szeretni. Hisz legtöbbször egyedül voltam. Végre megtaláltam a másik felem.
- Én is szeretlek. – megcsókolt. A csók után, már őszintén tudtam mosolyogni.

Lassan haza sétáltunk. Kéz a kézben. Útközben pár rajongóval találkoztunk. Félre álltam, hogy tudjanak fotózkodni, meg aláírást adni. Neki dőltem egy padnak, megnéztem Twitterem, amit pár napja csináltunk Eleanorral. Vissza írtam pár embernek.
- Mit nyomkodsz ? –  karolta át a derekam Harry és a fejét rá tette a vállamra.
- Jézus. – annyira megijedtem, hogy majdnem elejtettem a telefonom. – Ne ijesztgess Harold. – nevettem fel.
- Szóval most már Harold vagyok? – húzta fel a szemöldökét. Elég furcsa arcot vágott.
- Ha ilyeneket csinálsz, akkor igen Harold. – mosolyogtam.
- Jól van Alexandra. Vagy szólítsalak Ashleynek? –  hirtelen felkapott, mire felsikítottam. 
Elkezdett velünk futni. Persze egy idő után elfáradt.
- Edward tegyél már le. – nevettem.
Végre letett, de a derekamnál fogva magánál tartott.
- Mi az? – kérdeztem mosolyogva.
- Eljönnél velem Holmes Chapelbe a nővérem esküvőjére? – kérdezte, miközben a reakciómra várt.

~ 26. rész

SZERETNÉK MEG KÉRNI MINDEN FELIRATKOZÓT, HOGY KOMMENTELJEN A RÉSZ ALÁ! KÖSZÖNÖM!

Kisebb pánik alakult ki. Harry eltűnt. Zayn és Liam elindultak körbe nézegetni a hotelban, Persze egy biztonsági őr kíséretében. Louis folyamatosan hívogatta, de nem volt elérhető. Féltem, hogy valami hülyeséget fog csinálni. És itt nem a megcsalásra célzok. Féltem, hogy valami baj történik vele. Egy idegen országban, idegen városban, egyedül. Kezdtem teljesen becsavarodni.
- El megyek, megkeresem. – azzal bevágtam magam mögött az ajtót. Hallottam, hogy még a nevemet kiabálják. De oda se figyeltem. Nem tudok egyhelyben ülni, miközben azt sem tudom, mi van Harryvel. Igazság szerint. Nem tudtam merre kezdtem el elindulni. Már csak arra eszméltem fel, hogy egy idős házas pár halad el mellettem. Nem értettem, mint mondtak. Nem értettem az utca neveket sem. Hülye ötlet volt elindulni egyedül. Elég hideg is volt, rajtam meg egy hosszú fekete nadrág és egy háromnegyed ujjas felső volt. Telefonom rezgése hozott vissza a vakóságba.
- Hálló?
- Azonnal gyere vissza hotelba Alex! Most! – ordibált velem Louis.
- Nem megyek vissza, míg meg nem találom Harryt. Miattam van kiakadva. Másrészt azt se tudom, hol vagyok. – feleltem. – Elérted már?
- Még nem. Próbálj vissza jönni a hotelba Alex. Harry vissza talál.
- És mi van, ha baja esett? – kérdeztem halkan. Még bele gondolni is rossz volt.
- Mégis mi? Szerintem csak elment kiszelőztetni a fejét.
- Nem tudom. Bármi. Hihetetlen, hogy te nem is félted.
- De féltem őt. De téged jobban. Harry 18 éves tud vigyázni magára.
- Én is 18 vagyok, Louis. – emlékeztettem.
- Akkor úgy mondom, téged jobban féltelek, mert a húgom vagy.
- Ő meg a legjobb barátod.
- Figyelj, Harrynél nem ez az első alkalom, hogy eltűnik. Szokta, ezt csinálni, ha ideges vagy csak ki kell szelőztetnie a fejét. Mindig vissza jött. Csak elmegy sétálni, vagy inni.
- Hát pont ettől félek én is, hogy iszik. – mondtam halkan. Na jó, most egy picit talán a megcsalásra is utaltam.
- Szeret téged. – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Tudom.
- Na, akkor visszajössz?
- Vissza. - adtam be a derekam.
Felnéztem és megláttam. Ott állt nekem háttal, nézte a folyón lassan haladó hajókat. Megtorpantam.
- Alex! Ott vagy még? – Louis aggódó hangja zökkentett vissza.
- Megtaláltam. – mondtam halkan. A tekintetemet még mindig nem vettem le róla.
- Akkor hajrá. –azzal letette.
Eltettem a telefont. Vártam, míg a zebránál a lámpa zöldre át nem vált. Nagyon fáztam. Sokan, elég furcsa pillantást vetettek felém. Míg ők sálba meg pulcsiba voltak, én csak egy sima felsőben. Végre a lámpa zöldre változott és megindult a tömeg. Gyorsan átverekedtem rajtuk magam és pár méterre meg álltam mellette. Lassan felém fordította a fejét. Bár napszemüveg,   és sapka is volt, sőt sál is. Én felismertem. Levette a napszemüveget és felém jött. Derekamnál fogva magához rántott és szorosan meg ölelt. Én pedig a karomat a nyaka köré fontam.
- Jézus, Alex jég hideg vagy. – azzal levette a pulcsiját és felvetette velem. – Tessék.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
 Egy kicsit nagy volt, de meleg volt és Harry illatát árasztotta. Semmi okom nem volt panaszra.
- Sajnálom a tegnapit. Sajnálom, ami történt. Nem akartam, hogy megcsókoljon. Csak..
- Ssh. – az arcomat a két tenyerébe fogta. - Bízom benned. – felelte, majd egy apró csókot lehelt az ajkamra.  – Csak féltelek.  – homloka a homlokomnak támasztotta, és úgy nézett bele a szemembe.

- Féltésről jut eszembe. – szakadtam ki az öleléséből. – Mi a szar van a telefonoddal? Mert elérni azt nem tudtunk.
- Lemerült. – rántotta meg a vállát. Én csak a szememet forgattam. Harry ismét megcsókolt.
- Vissza kéne mennünk. – mondtam ajkaiba.
- Neee. Olyan jó itt. Veled. – hangsúlyozta a szavakat. – Maradjunk még egy kicsit. Fiúk megvárnak.
- Jó. De csak egy kicsit. – mosolyodtam. Harry megfogta a kezem és először csak sétáltunk. Majd betértünk egy kajáldába.

 Abból a kicsiből az lett, hogy 6-ra végre beestünk a lakosztály ajtaján. Mindenki mérgesen nézett felénk. Az eddigi jó kedvünk, egy szempillantás alatt megszűnt. Paul jött felénk.
- Van 5 perced, hogy elkészülj. Interjúra mentek. – parancsolta. Gyors adott egy puszit az arcomra és besuhant a szobájába. Paul visszanézett rám.
- Sajnálom. – mondtam. Nem szólt vissza, vissza ment a konyhába.
- Azért legalább te hívhattál volna minket. – jegyezte meg Liam.

 Homlokomra csaptam. Gyors előhalásztam Harry pulcsijának mély zsebéből. 32 nem fogadott hívás.
- Tényleg ne haragudjatok. Csak le volt némítva.
Louis felpattant a kanapéról és oda jött hozzám. Megölelt.
- Az a lényeg, hogy jól vagy. – súgta a fülembe.
- Szeretlek. – súgtam én is bele a fülébe.

Harry kijött és már indultak is.
- Nem jössz? – fogta meg a csípőm.
- Nem. Nyugi megvárlak. – öleltem meg.

Miután Harry elment elmentem fürödni. Majd felvettem egy kevésbé kényelmetlen ruhát. Mikor kimentem Eleanor konyhában épp kávét főzött.
- Kérsz? –Bólintottam. Mire elővett két bögrét a szekrényből, majd bele öntötte a fekete kávét.
- Köszönöm.
- Sikerült mindent megbeszélni Harryvel?
- Ö mondjuk. – ittam bele a kávémba. Eleanor kérdőn nézett felém.
- Ugye elmondtad neki? Mond, hogy elmondtad.
- Még nem igazán volt alkalmam.
- Alex. Nem tanultál az eddigiekből? El kell mondanod. – néha egész bosszantó tud lenni. De igaza van. El kell neki mondanom, mi történt legutóbb. Mikor utoljára droghoz nyúltam.

~ 25. rész

Szóval itt van a 25.rész! Cserébe azt kérem pár szóval írjátok meg kommentben, hogy tetszik a sorozat. Mit szeretnétek még látni bármi. Szeretem a visszajelzéseitek olvasni! :D

7 KOMMENT ÉS JÖN A KÖVETKEZŐ! 

Másnap vörös kis sírt szemekkel hagytam el Eleanorral a lakosztályt. Semmit nem aludtam. Egyrészt mert csak Harry járt a fejemben. Másrészt meg pakolnom kellett. Majd alszok a buszon gondoltam. De Eleanor nagyon aggódott értem.
- Biztos jól vagy? – bólogattam.
- Az a reggeli két kávé megtette a hatását. – erőltettem az arcomra egy mosolyt.
Elég sok cuccunk volt 3 napra, szóval taxit hívtunk. 8:56 oda is értünk a gyülekező helyre. Stan diadalittasan nézett végig rajtam. Eleanor azt mondta, ha a közelembe mer jönni, ő maga pofozza fel, mire felnevettem. Tényleg nagyon jó barátom lett Eleanor. Hirtelen Jean lépett mellém és egy lapot, gondolom a menetrendünket fogta.
- Szóval van egy jó és egy rossz hírem. – kezdte. – Ahol lenne a fotózás, most kemény vihar van. Szóval tudnotok kell, hogy a fotózás csak 1 hét múlva lesz. Addig lesz időtök össze szokni és mi egyéb. – Eleanorra néztem. Mire értetlen képet vágott.
- Jean beszélhetnénk? – fordultam vissza Jean felé.
- Persze. – majd arrébb húztam.
- Baj van? Teljesen vörös a szemed? Sírtál? – kérdezősködött.
- Hát mondjuk, hogy összevesztem Harryvel. – mondtam. Reakciója egy ’O’ volt.
- Most azt kéred, hogy engedjelek el erre az 1 hétre hozzá, ugye? – mondta mosolyogva.
Elég hamar kiismert, ez tény. És teljesen megértett. Bólintottam.
- Menj csak, hódítsd vissza a szerelmed! – mondta szinte ordítva, és kábé úgy mintha valami színházban lenne elég vicces volt. Felnevettem.
- Imádlak. – öleltem meg.
- Tudom. – mondta önelégülten.  – De érj vissza a fotózásra, bízom benned.
- Igen is!
Vissza rohantam Eleanorhoz, aki még mindig nem tudta mi van.
- Nem hagyom Stant nyerni. Oda utazok Harryhez. Jössz?
- Persze, hogy megyek. – mosolygott. Hívtam egy taxit. Addig Eleanor megrendelte neten a jegyeket Svédországba, mivel a fiúk most ott vannak. Közben a többi modell, köztük Stan is elment a busszal. Boldog voltam, hogy hamarosan újra láthatom Harryt. De féltem is, hogy egyáltalán akar ő engem látni. Gyors kimentünk a repülőtérre. Szerencsére nem kellett sokat várni a repülőre, 1 órával később már a repülőn ültünk. Körülbelül öt perccel felszállás után, bealudtam. Arra keltem, hogy Eleanor kelteget, hogy mindjárt leszállunk a gyomrom görcsbe rándult.

*Harry szemszöge* 

- Szia! Már vártam, hogy hívj? Eleanor már ott van? – szóltam bele a telefonba.
- Szia. Igen itt van. Beszélnünk kell.
- Baj van?
- Kaptam egy állást. 3 napos fotózásra megyünk.
- Ez nagyszerű. – vágtam közbe.
- Stan is ott lesz, Harry. – mondta halkan. Nem szóltam vissza.
- Beszéltem vele ma.
- Mi? Ugye nem bántott? Esküszöm, ha bántott én nem tudom, mit csinálok azzal a gyerekkel. – hirtelen nagyon ideges lettem, féltettem tőle Alexet. Fejembe csengettek Stan szavai amit még a klubban mondott:
„- Jól van zenészkém. Csak, hogy tudd. Én döngettem meg őt előbb. És újra megfogom.”
Kezembe automatikusan ökölbe rándult.
- Nem Harry nyugi, nem bántott.
- Mi a szarra akarsz kilyukadni Alex? – kérdeztem,
- Megcsókolt. – teljesen lefagytam. – De nem csókoltam vissza, azonnal ellöktem. – magyarázkodott. Szívem ezerrel vert és szúrt is közben
- Remek. Legyetek boldogok. – ráztam le ennyivel.
- Mivan?! Harry nem érted, hogy ellöktem? – akadt ki, hallottam hogy elkezdett sírni, most még a hasam is görcsbe rándult. Fel alá mászkáltam. – Nem akarlak újra elveszíteni. – mondta sírva.
- Nem gondolod, hogy kezd egy kicsit unalmassá válni, hogy sosem lehetünk együtt boldogok? Mindig van valami. Egy turné, egy fotózás, egy ex. Belefáradtam. – akadtam ki. Vártam a válaszát, de nem válaszolt. Letette. Miért tette le? Ha nem akar elveszíteni, mi a szarért tette le! Teljesen kiakadtam. Ököllel a falba ütöttem. A fájdalomtól felordítottam, pár másodperc múlva már Louis ott volt mellettem.
- Haver, mi történt?
Falnak dőltem és lecsúsztam. Egyik lábamat felhúztam és arra tettem a még mindig fájdalomtól lüktető kezem.
- Alexet megcsókolta az a rohadék. – hajamba túrtam.
- Stan? – bólintottam. Könnyek szöktek ki a szememből, amit gyors le is töröltem. Próbáltam erős maradni. De nem akartam elveszíteni Alexet, megint. Túl sokat jelent ő nekem.

*Louis szemszöge *

- Azt mondta, nem csókolt vissza és hogy ellökte. – mondta halkan.
- Figyelj, gyerekkora óta ismerem Alexet. Tudom, ha teljes szívéből szeret egy embert azt szándékosan sosem bántaná meg. Mindennél többet jelentesz neki. Szeret. – mondtam. És komolyan gondoltam. Láttam, hogy Harry kezd megnyugodni, hoztam a kezére egy kis jeget, majd magára hagytam. Tudom, hogy ilyenkor legjobb a magány. Fiúknak is mondtam, hogy most ne nagyon zavarják. Szerencsére ma nem volt koncert szóval tudtunk pihenni. Liam és Niall twitcameztek a rajongókkal. Zayn és én pedig hamar elmentünk aludni.

Másnap Eleanor SMS-ére keldtem.
„ Szia szívem! A fotózás elmarad. Épp itt ülünk a repülő téren, megyünk Svédországba. Alex is itt van. Beszélni akar Harryvel. Kitudnál valakit küldeni délre a reptérre?

Szeretlek, puszi. El. „ 

Gyorsan visszaírtam. Majd szóltam Paulnak, hogy majd hozza el a lányokat a repülőtérről.

*Alex szemszöge*

Fél órával később a gép sikeresen leszállt. Elmentünk a csomagjaiért, majd kimentünk az előtérbe. De akkora volt a tömeg, hogy nem hogy Pault nem találtam meg. Még Eleanort is elhagytam út közben. Gratulálok, máris egyedül maradtam egy másik országban! Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Majd mikor ránéztem Paulra, megnyugodtam.
Még mielőtt megrohamoztak volna, a rajongók beültünk a kocsiba és elmentünk a hotelbe, ahol a fiúk tartózkodtak. Lifttel felmentünk a legfelső emeletre. Paul elvezetett a lakosztályukig. Bementünk. A fiúk ott ültek a fotelban, megjegyzem alsógatyában és videó játékoztak. Kivéve Harry. Ő nem volt ott.
- Eleanor, Alex ti hogy kerültök ide? – mondta a meglepődöttségtől Niall közben próbálta magát takarni a takarójával. Vicces látvány volt. Louis azonnal felpattant és megcsókolta Eleanort, majd megölelt engem.
- Harry a szobájában van. Menj csak. – mosolygott.
- Köszi. – mosolyodtam el. Sietősen oda mentem az ajtóhoz. Mély levegőt vettem és benyitottam. Azt gondoltam, majd az édesen szunyókáló Harryt találok az ágyban. Tévedtem. A szobában nem volt senki. Megnéztem a fürdőt. De ott sem volt.
- Louis! – kiabáltam, mire mindenki befutott a szobába.
- Hol van Harry? - kérdeztem.

kritikák :)

Úgy gondoltam, kikérem egy pár kritikus véleményét a blogommal kapcsolatban. 

Ő az egyik http://csakoszinten.blog.neon.hu/
Kritika: 
"Szóval akkor sablon. Nem igazán jó a felirat a fejlécen, mivel a felét eltakarja za az itá. - nem jut eszembe a neve - Az írásoddal még annyira nem véltem felfedezni hibát, de az azért kicsit durva, hogy azért csuknak le valakit, vagy is visznek be az őrsre, mert zenélt."


És Ő a másik: http://saywhatyafeel.blogspot.hu
Kritika: 
"A sablon tetszik, egyedül a fejléc az, ami kicsit fura. Az sem lenne rossz, de engem picit zavar, hogy félig fehér, félig meg olyan szürke mintás. Az utolsó részbe olvastam bele és nekem tetszik, ahogy írsz. hibát sem láttam benne, a részek picit rövidek, de ettől függetlenül nekem tetszett. "

Ha esetleg neked is lenne blogod, és kritikára vágysz látogass el hozzájuk :)

Ha esetleg nektek is lenne ilyesfajta kritika, vagy bármi nyugodtan írjátok meg. Nem harapok! :)) 

~ 24. rész

HALIHO! Remélem tetszik. Nagyon jó volt megírni ezt a részt, remélem ugyan olyan élvezetes lesz olvasni. Észre vettem, hogy mostanában nem nagyon jönnek össze a 10 kommentek :( De annak viszont nagyon örülök, hogy össze jött a 4000 oldallátogatás a hónap forduló előtt. Igen, holnap lesz az oldal 1 hónapos. 1 hónapja boldogítjátok meg az életemet. Köszönöm a pozitív vissza jelzéseket. PUSSZANCS!

- Mi ez a bunkó hangnem? – elővette azt a szexi vigyorát. Legszívesebben, most, mindenki előtt képen töröltem volna. Szörnyen dühős voltam rá.  Bár ő nem emlékszik a klubban történtekre, hisz teljesen be volt állva. Azért neki még  van egy kis heg az arcán, amit Harry adott neki. Megráztam a fejem és csöndben végig hallgattuk Jean mondani valóját. Miután vége lett Stan elsőként ment ki, én még gyors elköszöntem Jeantól és futottam Stan után.
- Várj. – ragadtam meg a karját és magam felé fordítottam.  Értetlen arcot vágot.
- Beszélnünk kell. – mondtam, nem néztem a szemébe a fehér pólóját néztem.
- Beszéljünk. – vonta meg a vállát, lassan elindultunk ki tudja hova.

- Azt hittem mikor azt mondtad, hogy Párizsban próbálsz új életet kezdeni, azt a zenére értetted. Nem a modellkedésre. Amúgy mióta is modellkedsz?
- Nem kérdezted. Amúgy már 14 éves korom óta. – ledöbbentem. Ő a volt barátom és ezt nem is tudtam róla.
- De, hát..
- Nem nagyon dicsekedtem vele.
- Aha. Akkor most már értem, hogy miért lettek mindig olyan jó képeink. – mondtam az utat kémlelve.
- Ja. De gondolom nem ezt akartad megbeszélni, vagyis gondolom vagy rosszul gondolom? – tette fel a kérdést, majd velem szembe megállt.
- Ö igen, vagyis nem. – mély levegőt vettem – Szóval, igazság szerint a klubban történtekről akartam veled beszélni. – Harry valószínűleg a haját tépné, ha tudná, hogy Stannel beszélgettek, de tudnom kellet. Tudnom kellet, hogy rendszeresen drogozik-e. Nem akarom, hogy újra megtörténjen az, mint anno Amerikában. Nem engedhetem.
- Ooo.. nem nagyon emlékszek arra azt estére. Ott voltál?
- Te most szórakozol velem? – kérdeztem ezt már nagyobb hangnemmel, vagyis szinte ordítottam.
- Viccelek, kicsi lány. Mindenre emlékszek. - mosolygott. - Sajnos.
- Jó tudni. – indultam el, nem tudom hova. Nem ismertem ezt a környéket.
- Várjál. Bocsánatot akarok kérni. Elkellett volna mondanom, hogy.. – nem hagytam őt befejezni.
- Igen, elkellett volna. Stan nem érted, mibe kevered magad ? – könnyek szöktek a szemembe. Stan közelebb jött és letörölte a könnyeimet, majd végig simogatta az arcom. Láttam a szemébe a vágyat. Elhúzódtam.
- Ugyan már Alex. Tudom, hogy még mindig ugyan úgy érzel irántam. – mondta nagyképűen.
- Akkor teljesen el vagy tévedve, fiam! – ott hagytam. Vagyis akartam. Visszarántott. Derekamnál fogva közelebb húzott és a ajkát az enyémre tette.  Nem csókoltam vissza, azonnal reagáltam és ellöktem majd felpofoztam.
- Megcsaltál Stan. TE! És nem én! Úgy hogy most ne akarj vissza kapni. Boldog vagyok Harryvel, úgy hogy tartsd távol magad tőlem! – ordítottam.
- Nehéz lesz ha 3 napig össze leszünk zárva. – jelentette ki diadalittasan. Választ sem adva ott hagytam, most már végleg. 

Órákig kallódtam a városban. Kijelenthettem, eltévedtem. Eleanort már 3x hívtam. Tudnia kell, hogy mi történt. Felhívtam Jean-t hogy lemondjam a munkát, de azt mondja már nem lehet, mivel aláírtam a szerződést. Remek. Stan nyert! Pocsékul éreztem magam. Harry hangját akartam hallani. Mindennél jobban. De nem hívhatom fel őt, a gondjaimmal.
Mire megtaláltam a szállodát már besötétedett, közben az eső is elkezdett esni, egyszóval ázottan értem be a lakosztályba.  

- Végre, hogy itthon vagy! Jean már 300x-szor hívott. – ölelt meg Eleanor.
- Jézusom, te mit keresel itt? Azt hittem 3 hétig maradsz Louis-ékkal. Amúgy te beszélsz? Rengetegszer hívtalak.
- Igen, igen. Tudom, de Jean felajánlotta, hogy menjek én is a 3 napos fotózásra, hogy ne legyél annyira egyedül.
- Hidd el lesz elég ismerős. – mondtam fintorogva.
- Mi? Miről maradtam le?
- Stan. – adtam meg ezt az egyszerű választ, majd elmeséltem a mai napot. Végét már sírva mondtam el. Eléggé felzaklatott az egész. Eleanor átölelt.

-  Kérlek ne mond el Harrynek. – mondtam a vállába.  – Nem veszíthetem el újra.
- Nyugi, nem fogom. De, lehet hogy mégis elkellene. Jobb ha tőled tudja meg, mint mondjuk az újságokból vagy ami rosszabb Stantől. – egyetértően bólintottam. Azonnal tárcsáztam Harry számát. Kicsöngött. 

- Szia! Már vártam, hogy hívj? Eleanor már ott van?
- Szia. Igen itt van. – mondtam nyugodtan. – Beszélnünk kell.
- Baj van?
- Kaptam egy állást. 3 napos fotózásra megyünk.
- Ez nagyszerű. – vágott közbe
- Stan is ott lesz, Harry. – mondtam halkan. Nem szólt vissza.
- Beszéltem vele ma.
- Mi? Ugye nem bántott? Esküszöm, ha bántott én nem tudom, mit csinálok azzal a gyerekkel.
- Nem Harry nyugi, nem bántott. – nem akartam elmondani neki, össze törne. -
- Mi a szarra akarsz kilyukadni Alex? – kérdezte, hangjában idegességet és dühöt fedeztem fel amitől kicsit megijedtem.
- Megcsókolt. – hagytam hadd érjen el a tudatáig. – De nem csókoltam vissza, azonnal ellöktem.  – nem tudom, hogy neki vagy magamnak akartam ezt bizonygatni. Talán mindkettő.
- Remek. Legyetek boldogok. – rázta le ennyivel.
- Mivan?! Harry nem érted, hogy ellöktem? – akadtam ki. Könnyek kezdtek végig folyni az arcomból. – Nem akarlak újra elveszíteni. – mondtam sírva.
- Nem gondolod, hogy kezd egy kicsit unalmassá válni, hogy sosem lehetünk együtt boldogok? Mindig van valami. Egy turné, egy fotózás, egy ex. Belefáradtam. – azzal megszakadt a vonal. Nem tette le. A vihar miatt elment az áram és a tér erő is. Lerogytam a földre. Bőgtem. Eleanor mellém ült és átölelt. Ott ültünk ketten a hideg padlón a sötétben. 

God damn you're beautiful ~ harry styles [video]

~ 23. rész

NA SZIASZTOK! Köszönöm a jó kívánságokat az utazással kapcsolatban, nagyon jól éreztem magam. Így kipihenve írtam meg az újabb részt. Remélem tetszik nektek! Hálás vagyok mindenért! Puszi nektek!

10 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ!

*1 héttel később*

1 hete csak castingokra járok. Reggel 7 kelés és egész nap ott vagyok. Vársz és izgulsz, majd hívnak próbafotózásra. Lefotóznak és mehetsz. Ezt a kört teszem meg nap mint nap. Nem tudtam, hogy ez ilyen fárasztó.  Épp az ágyamon feküdtem, néztem a fehér mennyezetet, mikor telefonom kijelzője felvillant és megszólalt.
- Hallo?
- Szia Alex! Itt Jean! Jó híreim vannak. – a hallottakra felugrottam.
- Hallgatlak. – közben kimentem az erkélyre és a gyönyörűen kivilágított Párizs utcáit néztem.
- Van egy állás. Igazából temérdek állás van számodra. De úgy gondoltam, ez lenne a számodra a legjobb.

Mint utólag kiderült, Jean menedzser és fotós is egyben. Szóval, mondhatni ő lett a főnököm. De jobban szereti, ha üzlettársnak hívjuk egymást. Teljesen egyetértek vele.

-  Egy fiataloknak tervezett ruha kollekció bemutatására keresnek embereket. Szimpla fotósorozat. Sok veled egykorúval.
- Nagyon jól hangzik. – mosolyogtam.
- Gyere be holnap fél 11-re és megbeszéljük oké?
- Persze, persze. Köszönöm.
- Nincs mit Picur. – hallottam, hogy felnevet. Mindig Picurnak hív. Mert két fejjel magasabb nálam.
- Nagyon vicces. – mosolyodtam el. – Szia Jean!
- Szia! Jó éjt!
- Neked is! – azzal letettem.

Elég hűvös volt már a levegő, úgy hogy egy kávé társaságával tértem vissza az erkélyre. Mivel a lakosztály a hotel tetején volt elég szép panorámát láthattam. Hálás voltam. Hálás voltam Jeannak, hogy elvállalta, hogy a menedzserem lesz. Hálás voltam Eleanornak, hogy rábeszélt, hogy jöjjek ide azok után, ami Apával történt. Hálás voltam, Louisnak és a többieknek, hogy kibékítettek minket Harryvel. Hálás vagyok Harrynek, hogy mellettem van, még ha most nincs is itt érzem. Katienek is hálával lehetek, hogy mellettem áll és támogat. Felhívtam pár napja. Azt mondta, jól van. És hogy nem sokára ellátogat orvoshoz, hogy-hogy van a baba. Apa rettenetesen hiányzik. Még mindig sírva alszok el éjjelente. Még a castingon is elsírtam magam, mikor felszólalt egy zene szám, ami Apára emlékeztetett. Pár szervező oda jött, nyugtatgattak és megkérdezték mi a baj. Mire azt mondtam, csak az idegesség, így elmentek. Kicsit egyedül éreztem magam. De Harry, Eleanor, Louis mindennap hív. Niall, Liam és Zayn is szoktak hívni vagy SMS-t írni, hogy mi van velem. Daniellel is hívott egyszer. Akkor azt hiszem 2 órán át beszéltünk telefonon, hisz ő nem tudott  a történtekről semmit, így be kellett  mesélnem.  Miután a kávémat megittam és kiszelőztettem a fejem. Bementem letusoltam és elmentem aludni.

~*~

Reggel 10 körül keltem. Kipattantam az ágyból, gyors felvettem valami ruhát. Fogat mostam. Hajamat felfogtam copfba és már mentem is. Legkevésbé sem akartam elkésni. Gyalog körülbelül 20 perc volt az út. Útközben betértem egy pékségbe, finom meleg csokis croissantra. Azt út közben elfogyasztottam. Biztos szép látvány lehettem a fotósoknak. Amúgy amióta elbúcsúztam Harrytől a reptéren, megint követnek. Ott vannak a hotel előtt, mikor elmegyek dolgozni, mikor haza jövök a munkából. Mindenhol. Mintha nyomkövetőt tettek volna rám. Elég ijesztő. De túlélem.

Egy hatalmas üvegház jelzi, hogy elértem Jean irodájáig. Lifttel felmentem a 5.ikre. Szóltam a recepciósnak, hogy szóljon Jeannek, hogy itt vagyok. Pár perc múlva már bemehettem. 

- Szia. – köszönésképpen megöleltem, majd leültem a fotelba, ami az asztalával szemben volt.
- Szia. Épségben ide értél?
- Igen, alig lézengett pár fotós a hotel előtt.  Meg azért tartották a távolságot is.
- Akkor jó. – mosolygott. – Itt van a levél a melóról. – azzal felém nyújtotta a fehér lapot, elvettem.
- Olvasd el, addig hozok kávét. Kérsz valamit?
- Egy kávé jöhet. – mondtam.

Szememmel végig pásztáztam a sorokat. Nagyon megtetszett. 18-20 év közötti fiatalokat várják, és nem stúdióban lenne a fotózás, hanem  egy réten. 3 nap lenne az egész. Kapunk szállást, ételt, italt.

- Na, hogy tetszik? – jött vissza Jean. Letette elém a kávét és leült velem szembe a székébe.
- Nagyon tetszik.
- Akkor elvállalod? – szemei úgy csillogtak, mint a gyémánt
- Igen. – nevettem fel.
- Szuper.  Akkor holnap 9:00 van indulás. Busszal megyünk, egy tóparti háznál lesz a szállás. És a közelben lesz a fotózás helyszíne.
- Várj, megyünk?
- Ja, igen. Nem említettem volna, hogy én leszek az egyik fotós?
- Nem ez valahogy kimaradt. – mosolyodtam el. Örülök, hogy legalább egy ismerős lesz.

-  „ Mr. Jean a modellek itt vannak az előtérbe. ’’ – hallottam meg a recepciós hangját a telefonból.
- Remek. Engedje be őket.  – mondta bele a telefonba. Majd felállt és megigazította a zakóját. Én is felálltam és az ablak mellé álltam.
Sorba jöttek be a vékonyabbnál vékonyabb lányok és persze pár karakteres arcú fiú. Utolsóként egy ismerős arcú fiú jött be, becsukta maga mögött az ajtót majd rám nézett. Jean elkezdte a beszédet, először megköszönte, hogy eljöttünk majd  elmondta a holnapi nap terveit. Miközben én próbáltam figyelni Jeanra, éreztem, hogy figyelnek. A szemem sarkából láttam, hogy Ő figyel. Így hát próbáltam feltűnés nélkül a közelébe férkőzni.
- Szia. – köszönt suttogva
- Stan, mi a ló szart keresel itt?

~ 22. rész

Sziasztok! Először nagyon nem vagyok büszke erre a részre. De kellenek ilyen részek is. Másodszor pár napig nem lesz rész, mert elutazok. Legközelebb valószínűleg vasárnap este! Addig is legyetek jók! ÉS JÓ OLVASÁST! xx

10 KOMMENT ÉS FOLYTATOM!

Miután Jean elment, megbeszéltük a fiúkkal, hogy elmegyünk enni. Először haza mentek, vagyis át mentek egy másik hotelba, ahol megszálltak, hogy átöltözzenek. Mikor már kettesben voltunk Eleanorral én is elakartam kezdeni készülődni, de ő nem hagyott nyugton.
- Na mesélj! Mi történt az éjszaka? Az történt, amire gondolok? – húzogatatta a szemöldökét.
- Az attól, függ mire gondolsz. – húztam az agyát.
- Hát az, tudod.
- Nem, nem tudom. – zártam le a témát és bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Majd vissza fordult és kikukucskáltam Eleanor ugyan ott állt és kérdőn rám nézett.
- Amúgy, igen. – böktem ki mosolyogva. Majd a szekrényemhez mentem. Közben Eleanor ugrált, mint egy őrült. Feltűnt neki, hogy én nem vagyok ettől olyan izgatott, mint ő.
- Várj, nem most első, igaz?
- Hát nem. – mondtam, majd kezébe nyomtam a képet, amit Harry eltépett.

~*~

Szokásunkhoz híven egy Mc Donalds-ban ebédeltünk meg. Majd csak sétálgattunk az utcákon. Én hátul mentem Harryvel.
- Lógjunk meg. – mondta, mire ránéztem és elmosolyodtam. Megfogta a kezem és befordultunk egy utcába, majd hangos nevetésben törtünk ki. Már egy ideje némán sétáltunk egymás mellett, mikor Harry megszólalt.
- Hallottam apukádról – megszorította a kezem – sajnálom.
Nem nagyon tudtam mit mondani rá. Nem akartam, hogy előjöjjenek a könnyeim. Úgy hogy csak csöndesen tovább sétáltunk.
- Tényleg. Nem is mondtam el még nektek. – Harry felém kapta a fejét.
 – Kis testvérem lesz! – mosolyodtam el.

A délután Harryvel nagyon jól telt. Felmentünk az Eiffel-toronyra is és csak néztük a tájat. Szerencsére rajongók nem voltak, hisz turista szezon van. Úgy hogy elég nyugis volt. Rengeteget nevettünk, és persze csókolóztunk.
- Örülők, hogy hordod a nyakláncot. – suttogta bele a csókunkba Harry. Elmosolyodtam.
- Sosem vettem le, még akkor sem amikor nem voltunk együtt.
- Én sem. Ez a kabalám. – majd megcsókolt. Visszacsókoltam.

- Menjünk el nyaralni. – vetette fel az ötletet Harry.
- Csak majd miután vége a turnénak. – mondtam. – Nincs lazsálás! Tényleg meddig maradtok Párizsba? – kérdeztem. Olyan magának értődőnek vettem, hogy ott van velem Harry, hogy el is felejtettem megkérdezni, hisz szörnyen zsúfolt a beosztásuk.
- Holnapig. – mondta halkan, hangja szomorú volt. – De velem jöhetnél. – megállt előttem és a szemébe néztem. Úgy elmennék vele. Legszívesebben mást sem tennék, csak vele lennék. De nem tehetem. Mellkasára tettem a homlokom. Ő megpuszilta a hajam.
- Megértem. – mondta halkan.
- Annyira szívesen mennék, Harry. – mondtam a pólójába. Majd beszippantottam az illatát. Megölelt.

~*~

Másnap Harry mellett ébredtem. Imádtam mellette kelni. Gyors kikeltem mellőle, és megnézem, hogy Eleanor haza jött-e már. Sehol senki. Biztos Louisnál aludt. Kopogtak. Sietősen az ajtó felé mentem és kinyitottam.
- Mi a szar képzelsz magadról? Halálra aggódtam magam érted. – borult a nyakamba Eleanor. Louis bejött mögötte az ajtón, intettem neki.
- Ne haragudj, hogy leléptünk. – mondtam.
- Jó, de máskor legalább szólj. – bólintottam.
- Összepakoltad a cuccod Alex? – kérdezte Louis.
- Én nem megyek. – mondtam, majd láttam hogy Harry kijön a szobából. Adtam neki egy puszit.  

Ki kísértem őket a reptérre. Volt még egy kis időm elbúcsúzni Harrytől. Úgy hogy kicsit arrébb mentünk. Megígértük, hogy minden nap hívom és SMS-ezünk.  Már most nem tetszik ez a távkapcsolat dolog. De mit tehetnék?
- Gyere már Harry! – szólt Liam.
- Menj csak. – mondtam. – Szeretlek. – majd megcsókoltam. Na ebből az lett, hogy még percekig csókolóztunk. Mire a többiek egy megköszörülték a torkukat, jelezve, ha nem megy lekésik a gépet. Ajkaink elváltak, szemembe nézett.
- Szeretlek. Vigyázz magadra! – bólintottam. Majd gyors puszit dobtam az arcára és elment. Párszor, elég sokszor hátra fordult én csak integettem. Majd haza indultam egyedül, ugyanis Eleanor elküldtem, hogy menjen el Louissal. Megérdemlik. Majd eljön a mi időnk is Harryvel.  Vissza érve a lakosztályba, láttam hogy kaptam egy SMS-t .

’’ Fel sem szállt a gép. De már rettenetesen hiányzol. Szeretlek

xx Hazza’’

~ 21. rész

SZIASZTOK! Köszönöm a sok-sok kommentet! Nagyon hálás vagyok értük! Köszönöm a több mint 3000 látógatott 3 hét alatt! Jó olvasást! xx

10 KOMMENT ÉS JÖN  A KÖVETKEZŐ RÉSZ!

Az incidens után nem volt kedvünk maradni, azonnal haza mentünk az Eleanorral közös lakosztályunkba. Nem sokat beszéltünk. Én szégyelltem magam, hogy Harry miattam verekedett. És fáj, hogy Stan még mindig a drogok markában van. Régen én is füveztem. De az nagyon régen volt. Az egy olyan fekete folt az életemből, amit legszívesebben kitörölnék, de nem tudom. Harry keze egész végig összevolt kulcsolva az enyémmel. Néha-néha megszorította, mire elmosolyodtam. Hihetetlenül hiányzott. Az emberek azt mondják, a hirtelen jött szerelem múlik el legnehezebben. Csak alá támasztani tudom, ezt a kijelentést. Az idő amit távol töltöttünk pedig csak fokozta ezt az érzést. Mikor beértünk a lakosztályba Louisék azonnal Eleanor szobájába mentek. Harry az enyémbe. Niall, Liam és Zayn pedig megálltak a nappaliba.
- Van egy vendégszoba ott. – mutattam a szoba ajtajára. – De csak egy ágy van.
- Stip-stop! – rohant be Niall, mire elmosolygtam. Liam és Zayn csak szemüket forgatták.
- Akkor nekünk marad a kanapé. – huppant le Zayn.
- Amúgy kihúzhatós, szóval kényelmesen elfértek.  Hozok ki takarót! Egy perc!
- Köszi, Alex.  – mondták kórusba. Talán kicsit bűntudatott éreztem, amiért így, elcsesztem az estéjüket. Bementem a szobába, lekaptam az ágyról a vastag takaró feletti plédet és kimentem. Liam kezébe nyomtam.
- Tessék. – mondtam halkan. Mire csak egy biccentést kaptam. – Sajnálom.
- Ugyan mit? – kérdezte mosolyogva Zayn
- Ezt az egész ma estét. Ne haragudjatok, hogy elszúrtam.
- Ugyan – legyintett. – Örülünk, hogy kibékültetek Harryvel. Szegény tiszta depi volt.
- Elég lesz Zayn. – mondta mosolyogva Harry a hátam mögött. Az ajtófélfának volt dőlve.
- De ha egyszer igaz.  – vinnyogott Zayn. Liam pedig csak bólogatott. Harry a szemét forgatta én meg csak kuncogtam az egészen.  Harry megfogta a kezem és a szóba felé kezdett húzni, vettem a célzást.
- Jó éjszakát, fiúk. – mosolyogva elköszöntem tőlük.

Harry az ágyvégébe leült én meg elé álltam.
- Szóval depi voltál? – nevettem el magam.
- Nem vicces. Rettenetesen hiányoztál. – mondta komolyan. Lefagyott a mosoly a számról.
- Te is nekem. – majd megcsókoltam. Miközben csókolóztunk Harry megtalálta a ruhám cipzárját és lehúzta. Majd beljebb mentünk az ágyon. Ruhák szép lassan lekerültek rólunk. Nem siettünk el semmit. Minden percét élveztük.
- Szeretlek. – mondta Harry, miután végeztünk.
- Én is szeretlek. - mondtam majd magához húzott és úgy aludtunk el.

~*~

Reggel Harry ölelő karjaiban ébredtem. Szemébe belelógott pár kósza göndör tincs. Óvatosan kibújtam az öleléséből és fürdő felé indultam. Gyors lezuhanyoztam és fogat mostam. Egy kék rövidnadrágot és egy lenge fekete pólót vettem fel. Majd össze kezdtem szedni, a tegnap este szétdobált ruhákat. Harry gatyája akadt a kezembe, amiből kilógott valami. Kihúztam. Elég szakadt és picit már megviselt kép volt. Pár perc után leesett, hogy  az első közös képünket tartom a kezemben, amit még Niall csinált rólunk. Elmosolyodtam. Hirtelen két kar ölelte át a derekamat.
- Nem szép dolog más cuccai közt kutatni. – súgta bele a fülembe a szavakat Harry, mire kirázott a hideg.
- Tessék! De ezt megtartom. - hozzávágtam a gatyát és leültem az ágyra. Lábamat felhúztam és csak a képet néztem.
-  Várj, van egy ötletem. – azzal kikapta a kezemből és kettétépte a képet. Amin ő volt az nekem adta, amin én azt megtartotta.
- Hallod Harold. Nem lett volna egyszerűbb még egyet előhívatni? – kérdeztem nevetve.
- Így romantikusabb.
- Ja, szörnyen. – mondtam szarkazmussal. Majd Harry megcsókolt. Louis lépett be a szobába.
- Á fent vagytok. Harry öltözz fel! – utasította Louis. Mert Harry egy szál alsónadrágban ült előttem.
- Miért ? Zavar?
- Egy: igen. Kettő: az a Jean vagy ki mindjárt felér Alex képeivel. Gondoltam szólok. - azzal kacsintott. Felpattantunk. Harry gatyáját húzta fel, míg én a pólójáért mentem. Mire kiértünk a szobából Jean már a nappaliban Eleanorral beszélgetett.
- Jean, hogy kerülsz ide? Azt mondtad hívni fogsz. – mosolyogva megöleltem.
- Jaj, tudom picinyem. Ne haragudj, ez a modell szakmában már csak így megy. – mondta. Ja, mondtam már, hogy Jean meleg? Nem? Na most mondom.
Leültünk a kanapéra. A nagy fekete mappát letettük a dohányzó asztalra és lapozni kezdtük. Jean nem ült le, a reakcióimat nézte.
- Höh, ez a legjobb. – röhögött Louis, mikor arra a képre mutatott, amikor eldobtam a széket. – Tiszta Alex.
- Nem is. – mondtam durcásan. Végig néztem a képeket. Elég jók. Bár sosem voltam meg elégedve magammal.
- Hogy tetszik? – kérdezte izgatottan Jean
- Tetszik. Tényleg nagyon jók. – csuktam be a vastag mappát és vissza adtam Jeannak. Majd adott pár papírt, amit alá kellett firkantanom. Azt már el is ment.

~ 20. rész

SZIASZTOK!! Köszönöm a majdnem 3000 látógatást! Az oldal holnap lesz CSAK 3 hetes!
Ha tetszik iratkozzatok fel! :))
9-10 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ RÉSZ! 

- Jó reggelt álom szuszék! – ordibált Eleanor, miután szét húzta a hatalmas erkély ajtó előtt a függönyt. A napfény megvilágította az arcomat és kis híján meg vakultam.
- Á nem nagyon tudom megszokni, hogy itt ilyen jó idő van. – mondtam rekedtes hangon, miközben a szemet takartam el a nap elől és felültem. Eleanor kezembe nyomott egy csésze kávét.
- Mi a mai program? – kérdeztem, miután bele kortyoltam a finom tejes kávémba.
- 11 megyünk Jeanhoz. Utána meg város nézés. Este meg buli.
- Hm, jól hangzik. – mondtam közömbösen, majd bele ittam ismét a kávéba. Őszintén semmi kedvem nem volt bulizni menni, legszívesebben itthon sírtam volna ki a szemem, ahogy elmúlt napokba tettem. De mivel Eleanor elég sokat tett értem. Nem bánom. Menjünk bulizni.
- Nem volt túl meggyőző. De persze megértem, ha itthon maradnál.
- Nem, jól vagyok. Miattam mehetünk. – erőltettem egy mosolyt az arcomra. Mire Eleanor megkönnyebbült. Ezt nem tudtam, hova tenni úgy hogy nem foglalkoztam vele.

~*~

Jean hihetetlenül aranyos fickó. Beszél angolul, de nagyon aranyos francia akcentusa van. Miután Eleanor bemutatott először csak beszélgettünk, majd Eleanor lelépett. (?) Egyre furább nekem ez a lány. Jeannel hamar megtaláltuk a közös hangot. És kb fél óra után már ott álltam a fehér vászon előtt, és a portfóliómat csináltuk. Nem volt se sminkelés, se hajszobrászat. De még ruhákat sem kaptam. Utcai ruhában, ami egy rövid nadrág és egy fehér béke jelű felső kombináció volt rövid fehér Conversemmel megkoronázva. Furcsálltam, de Jean mondta, hogy így jó. És hittem neki. Nagyon élveztem. Először komolyan vettem és minden eddigi modelltudásomat bevetettem. De Jean lekapcsolt, azt mondta engedjem el magam nevessek, játsszak a kellékkel. Így is tettem. Arra a két órára elfelejtettem minden bajom. Csak egy gondnélküli boldog lányt mutattam a kamerának és ez hihetetlenül jól esett. Körülbelül 2kor végeztünk. Jean azt mondta pár nap múlva felhív, hogy megmutassa miket alkotott. Miután végeztünk elmentünk a helyi éterembe, ott bekajáltunk, elmeséltem Eleanornak mit csináltunk. Majd bele vetettük magunkat Párizsba, először a nevezetességeket majd a sétálóutcákat, rengeteg boltot majd egy Starbucksot látogattuk meg. Este volt már mire hazaértünk és azonnal elkezdtünk készülődni az estére. Egy fekete ruhát választottam, ami követi a testem vonalát. Meg egy magas sarkú, természetesen. Kiegészítőnek Harrytől kapott fél szívecske nyakláncot tettem fel. Eleanor egy ugyan olyan ruhába volt csak fehérben. Először lementünk a hotel bárjában alapozni. Fél óra után már jó hangulat volt. Úgy döntöttünk elindulunk. 10 perc kocsikázás után oda értünk a.. klubhoz. Nevét elfelejtettem, vagyis igazából nem is figyeltem. Bementünk én egyből a bárpulthoz mentem, Eleanort lehagyva magam mögött. Kikértem az italomat és megfordultam. Eleanor már a parkett közepén táncolt Louissal. (!) Majdnem kiköptem a piámat.
- Mi a franc? – mondtam. Valaki meg pöcögtette  a vállam. Meg fordulta és lefagytam.
- Szia. – mosolygott rám. Látszólag józan volt.
- Stan? Tényleg te vagy az? Ezt el sem hiszem. – borultam a nyakába.
-  Örülök, hogy látlak Alex. – ölelt vissza. – Hogy kerülsz ide? Ráadásul részegen – nevetett.
- Nem vagyok részeg! – kiabáltam, mivel a zene elég hangos volt.
- Aha, látom gyere menjünk ki. Beszélgessünk! – azzal meg fogta a kezem és kimentünk a friss levegőre.
- Hogy kerülsz Franciaországba, Stan? – kérdeztem nevetve.
- Hát miután te leléptél kicsit összevesztünk a többiekkel. Szétszéledtünk. Én ide jöttem szerencsét próbálni és lám rád leltem.
- Micsoda szerencse. – mondtam  egészen halkan és persze szarkazmussal.
- Na és te? Nem úgy volt, hogy apádhoz mész haza Londonba?
- De úgy volt. – előtörtek belőlem a könnyek. – Apa meghalt és már nem éreztem értelmét Londonba maradnom és aztán kaptam egy modell felkérést és idejöttem egy barátnőmhöz. – mondtam halkan. Stan megsimogatta a vállam. Megöleltem, majd ő is vissza. Hiányzott már ez a srác.
- Na és a pasiddal mi van? Az a énekes gyerek, mi is a neve?
- Harry. – mondtam halkan. – Nincs semmi, de te honnan.. – kezdtem bele, de rájöttem hogy hülyeséget kérdezek.
- Tele van veletek az internet. – mosolygott, mire én csak felhorkantottam.

~*~

Egész este Stannel voltam, táncoltunk, nevettünk néha kimentünk cigizni. Nem változott. Egyszer csak megszédültem és el is estem volna. De Stan megfogott. Valami nem stimmelt.
- Stan, ez füves cigi?!
- Mi más lenne aranyom? – mondta, és az arcomba fújta a füstöt. Teljesen kész volt.
- Megígérted, hogy leszoksz Stan! – azzal kikaptam a szájából és eltapostam, az enyémmel együtt. Majd idegesen vissza mentem a klubba. Stan karon ragadott.
- Ugyan Alex, ne mond hogy nem vetted észre? Egész este ezt szívtuk.
- Stan ez fáj. Hallod! Engedj el! – kiabáltam rá
- Engedd el! – szólalt meg egy egészen mély hang mögülem. Mire Stan elengedett és hátrálni kezdett. Hátra fordultam és Harryt találtam magam mögött.  Pár méterre meg a többieket. Harry rám se nézett, gyorsan elém állt, hogy Stan ne tudjon még a közelembe se jönni.
- Jól van zenészkém. Csak, hogy tudd. Én döngettem meg őt előbb. – azzal rám mutatott. – És újra megfogom. –azzal kajánul elmosolyodott. Harry gondolkodás nélkül nekirontott. De Stan sem arról híres, hogy könnyen el lehet vele bánni. Persze a fiúk  gyorsan reagáltak és lefogták Harryt, aki a földön fekvő Stan-t ütötte. Fiúk egyfolytában nyugtatgatták őt. Eleanor meg engem. Stan első adandó alkalommal el is tűnt. Harry kitépte kezeit a fiúk szorítása alól és felém jött. Nagyon. Nagyon szorosan ölelt magához. Mintha attól félt volna, hogy ott hagyom vagy valami. Vissza öleltem. Még mindig sokkban voltam, hogy mit keresnek itt. De Harry édes illata vissza hozott a valóságba. Gyorsan kimásztam az öleléséből és a kezeimmel megfogtam az arcát, hogy a szemébe nézhessek. Majd megvizslattam az arcán lévő sebeket, amit Stan okozott neki. Miattam. Miattam kapta azokat a sebeket. Onnantól nem érdekelt, hogy megcsalt.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva. Bólintottam. Majd megcsókoltam. Visszacsókolt. Többiek egy hangos ’o’-val és össze pacsizással reagáltak a látottakra. Hihetetlenül boldog voltam. Végre megtaláltam a másik felemet.

ruha, amit Alex a fotózáson viselt:

és amit a bulin:

~ 19.rész

HALIHÓÓ! Köszönöm a kommenteket! Köszönöm, hogy ennyien olvassátok, a blogot! :D
Elmondom, elég sokat szenvedtem az új kinézettel. Sikertelenül. Szóval, ha nincs ínyetekre ez maradna! :D
Amúgy ha valakinek lenne kérdése, óhaj, sóhaj esetleg kritika itt a twitterem írjatok nekem nyugodtan! :D http://twitter.com/imadrii
Részről annyit,hogy kicsit rendhagyóra sikeredett. Hisz eddig csak Alex szemszögéből írtam.
Remélem így is tetszik :)) JÓ OLVASÁST!
9-10 KOMMENT ÉS FOLYTATOM!

*Louis szemszöge*
 

Turné buszban ültem. Az ablakon versenyző esőcseppek egyikének szurkoltam, míg mellettem Niall zenélgetett a gitárján. Zayn a vállamra dőlve aludt. Liam a telefonon Daniellel beszélt. Harry meg, Harry a ’szobájában’ volt. Mióta szakítottak, teljesen depresszióssá változott. A kamerák előtt persze kötelező felvenni ’ minden legnagyobb rendben van’ mosolyát. De ha velünk van, akkor csak telefonját cseszteti vagy épp szomorú zenét hallgat. Nem haragudtam sokáig Harryre, hisz az ő szerelmük nem az én dolgom volt. De most kötelességemnek éreztem, hogy beleszóljak. Megint. Nem hagyhattam, hogy Harry bele pusztuljon a fájdalomba és magányba. Milyen legjobb barát lennék, ha hagynám? 
- Hé srácok. – kezdtem
- Hm? – kérdezte Liam. Niall abba hagyta a gitározást.
- Aggódom Harryért. Amióta szakítottak alig eszik. Nem beszél velünk. És még a színpadon is alul teljesít.
- Igen, én is aggódom. De mit tehetnénk? – mondta Niall
- Békítsük ki őket. Valahogy újra találkozniuk kell. Többi Harry meg megoldja.
- Nem rossz ötlet. – mondta rekedten Zayn. Majd egy hatalmasat ásított és megtörölte a szemét.

 – Mi a terv? – kérdezte Liam.
- Hmm.. azt még ki kell, hogy találjam. 

~*~

- Köszönjük Madrid! Egyszerűen hihetetlenek voltatok! Köszönjük, hogy el jöttetek! Remélem, jól éreztétek magatokat! Mi igen! – mondta Harry a közönségnek.
Mire a reakció egy hangos sikoly volt. Elköszöntünk, majd lejöttünk a színpadról.  Harry átalakult, megint azzá a depis kis gyerekké, aki az elmúlt két hétben volt. Kezdtem unni. De meg is értettem az okát.
- Srácok, várjatok meg van a tervem.
- Na, és mi az? – jött izgalomba Niall.
- Eleanor mesélte, hogy az egyik fotós érdeklődött Alex felől. Mert hogy valami fotókon eszméletlenül jól nézett ki. Vagy valami ilyesmi. Szóval, Eleanornak Párizsba kell őt vinnie, hogy csináljanak vele fotósorozatot. Itt az alkalom.  – mondtam.
Fiúk egyetértően bólogattak. Majd elmeséltem nekik a tervet.

~*~

*Harry szemszöge*

Miért érzem ezt? Mi ez? Minél messzebb kerülünk Londontól, annál rosszabbul érzem magam. Egésznap fekszek és szomorú számok mennek a lejátszási listámon. Elővettem egy képet a farzsebemből. A képen Alex és én voltunk. Egymást ölelve alszunk. Ez az a kép amit Niall csinált rólunk még régebben. Kép kicsit gyűrött volt, néhol kicsit szakadt. Azóta amióta szakítottunk, mindenhová magammal viszem ezt a képet. Ez add erőt, hogy kiálljak a színpadra és úgy tegyek mintha nem lenne össze törve a szívem. Pedig össze van. És én csesztem el. És már nem hozhatom rendbe. Pedig most semmi másra nem vágyok. Csak Alexre. Hogy megöleljem, hogy beszippantsam a haja illatát, majd megpusziljam. Megcsókoljam. Rettenetesen hiányzik. És ezt a lyukat, nem tudom betölteni egyéjszakás kalandokkal, ahogy eddig tettem. Alex megváltoztatott. Más embernek érzem magam.

~*~

*Louis szemszöge*

- Igen, Alex ide jön Párizsba. Az előbb hívott fel, a holnapi géppel jön. – mondta Eleanor a telefonba.
- Remek, akkor tudod mi a terv, ugye?
- Igen, de Louis.. valamit tudnod kell.
- Mi az?
- Alex apja, meghalt. – mondta ki halkan. Teljesen lefagytam. Jól ismertem az apját. Bár elején furcsállta, hogy fiú az ő egyetlen kislánya legjobb barátja, de utána eléggé jól megkedveltük egymást. Nem akartam elhinni.
- Hogy van? Hogy viseli?
- Látszólag jól. Vagyis előttem nem, sírt.
- Így már nem tudom, hogy meg kellene ezt tennünk.
- Szerintem pontosan ezért kellene, hogy megtegyük. Elvesztette az apját. Harry-t ne hagyjuk.
- Talán igazad van.
- Akkor maradunk a tervnél?
- Maradunk.

~*~

*Alex szemszöge*

- Írj, hívj küldj levelet! Bármi! Csak ne felejts el! – borult a nyakamba Jessica.
- Nem örökre megyek el, oké? 2 hét és vissza jövök. – mondtam nevetve. – De írok, és felhívlak minden nap! – ígértem meg.
- Hiányozni fogsz.
- Te is nekem.
Miután elment még várnom kellett egy fél órát a repülőre de addig ettem egyet, illetve a reptéren lévő boltokat gyorsan végig pásztáztam. Majd felültem a repülőre. Ami kevesebb mint egy óra alatt Párizsba repített. Repülőtéren Eleanor várt, ahogy ígérte.
- Szia. –öleltem meg. Köszönt, majd vissza ölelt. Egy fekete ruhás nagy darab hapsi gondolom valami féle biztonsági őr elvette a poggyászom és hozta. Rendesen megijesztett. Nagyon nem bírom, ezeket az őröket. Bár ezzel szerintem nem mondtam újat. Eleanor persze jót nevetett rajtam. Majd bemutatott Nick-nem. Mivel így hívták.
Elvittek minket a hotelba. Nem kaptam külön szobát. Hanem Eleanorral közösen osztoztunk egy lakosztályon. Gyors elmentem tusolni. Majd átöltöztem valami kényelmesbe. Mivel csak holnap találkozom a fotóssal, ma lazulhatunk.
Megnéztünk egy filmet, de mivel nem aludtam sokat múlt éjjel bealudtam rajta.

egy kis information.. :)

Először is a blog megkapta második díját !! *tapsvihar;éljenzés*
De mivel már ezt egyszer megkaptam, nem tudom mi a teendő. Úgy hogy csak megköszönöm Barbinak, akitől kaptam. KÖSZÖNÖM! :D

Másodszor hamarosan új dizájnnal jelentkezek! :)
Addig is gyűljenek a kommentek és a feliratkozók! :)
Imádlak titeket! Pusszantás!! xx

~ 18. rész

Máris itt az új rész! Köszönöm a feliratkozásokat és a sok sok kommentet!
8-10 KOMMENT ÉS JÖN A KÖVETKEZŐ! HA TETSZIK IRATKOZZATOK FEL!!

Percekig álltunk a nappali közepén. Én teljesen sokkban voltam. Nem számítottam rá, hogy még találkozni fogunk.
- Hallottam mi történt, jól vagy? – bőszen bólogattam. Nem voltam jól, de nem akartam terhelni őt még jobban. Átöltöztem valami kényelmesebbe, majd főztem egy teát.
- Mégis, hogy kerülsz ide Eleanor?  - értetlenkedtem.
- Nem tudom, hol is kezdjem.. lehet, hogy ez most nem a megfelelő alkalom.
- Mondjuk, kezd az elején. – javasoltam. Kis ideig még tétovázott. Láttam rajta, hogy izgul.
- Hát Párizsban voltam egy fotózáson – szünet - és az egyik fotós érdeklődött felőled.
- Tessék?! – ment fel a hangom pár oktávval.
- Azt kérdezte nem lenne-e kedved megcsinálni egy portfóliót?
- Mi van? Eleanor, én nem is vagyok modell. – akadtam ki.
- De minden adottságod meg van hozzá. – mondta, miközben a táskájából előhalászott egy mappát.
- Mi ez? – mutattam rá
- Emlékszel a koncertre nem? A meglepetés koncertre, amire elmentünk születésnapod után? – bólintottam. Akkor kinyitotta a mappát, és körülbelül 1000 kép volt a mappában amiket a koncert napján készítettek rólunk, köztük rólam is. Tengernyi kép volt arról, ahogy táncolunk Eleanorral a koncerten, hogy  ölelgetem Harryt és  ahogy el hagyjuk a stadiont.
- Azta. – leesett az álam. Olyan képek készültek rólam, hogy el sem hittem, hogy az én vagyok.
- Ilyen járással nekem ne mond, hogy sosem volt dolgod kamerával. – mutatott az egyik képre, majd rám nézett.
- Hát Anya egyszer elküldött modell képzőbe, de fél év után ott hagytam őket. – böktem ki.  Néma csöndben nézegettük a tovább a képeket. Mikor Eleanor meg szólalt:
- Azt akarják, hogy vigyelek ki Franciaországba. –  mondta alig hallhatóan. Kipattantak a szemeim.
– Tudom, hogy nem szeretnéd itt hagyni Katiet, de gondold meg. És nem lennél egyedül, mindig melletted lennék. – mosolygott.
- Rendben, ö ezt még átgondolom, oké?
- Persze. Csak ne tartson sokáig, jó? Én most vissza megyek Párizsba, mert vár rám egy fotózás. De ha benne vagy, hívj és szerzek repülő jegyet meg minden, rendben? – mondta, miközben sietősen felvette a kabátját.
- Rendben.  Várj! – ordítottam, mire ijedten megfordult. - A mappát ne hagyd itt. –emeltem fel.
- Maradjon nálad. Nézegesd csak! Légy jó, puszi. – majd kiment az ajtón.

Éhes voltam, szóval rendeltem pizzát. Míg ki nem hozták, vettem egy jó habfürdőt.
Menjek el? Hagyjam itt Katiet? Pont most? – gondolat menetemet a pizza futár szakította meg. Kifizettem a pizzát és leültem az asztalra, a képeket nézegettem miközben megebédeltem. 
Ebéd után át mentem Jessicához. Jó sok mindent megkellett beszélnünk, hisz őt sem láttam 1 hónapig.

- Mit kéne tennem Jess? Menjek el? Meneküljek megint?
- Hé, ez nem menekülés. Ez lehetőség. És én a helyedben megragadnám ezt az esélyt. Tényleg nagyon jók ezek a képek.
- Nem tudom, mit csináljak – dőltem vissza az ágyba.
- Beszélj Katie-vel! Hidd el, ő is csak támogatni fog.  – biztatott. Még egy kicsit beszélgettünk, majd már olyan későre járt, hogy ideje volt haza mennem. Lefürödtem és bebújtam az ágyba. Sok dolog kavargott a fejemben, Apa, Katie, ez a modelles lehetőség, Harry. Elkapott a sírás. Mindent el csesztem. Soha nem kapom vissza. Már nem akartam Londonban maradni. Már Londont sem éreztem otthonomnak. Ugyan úgy el fogok menni, mint anno Amerikából. De azért Katievel holnap még beszélek.

~*~

Másnap mikor Katiékhez értem, láttam, hogy vidáman kertészkedik. Nem értettem miért, hisz azért van Andreu.
- Nem tudtam, hogy szeretsz kertészkedni. – kezdtem mosolyogva.
- Igen, tudod Andreut elküldtem szabadságra, ahogy Berthát is. Mindegyikünket megviselte az egy hónap. – egyetértően bólogattam. – Telefonba azt mondtad fontos, valami baj van?
- Menjünk be. – ajánlottam fel. Bólintott.

~*~

- Szóval nem tudom, mit kéne tennem. Nem szeretnélek itt hagyni, titeket. Most meg főleg nem, hogy egyedül vagy. – mondtam. Hiába mutatta, hogy túl van a történteken láttam a szemében, hogy megtört. Szeme alatt sötét karikák voltak, amit nem is próbált eltüntetni. Valószínűleg ő sem aludt, akárcsak én. Mégis bőszen támogatott, hogy menjek el Párizsba és fedezzem fel a világot.
- Figyelj, olyan sok dolog vár még rád. Nem maradhatsz mindig egy helyen, csak azért, hogy ne legyek magányos. Bertha 1 hét múlva visszajön amúgy is. Menj csak. – mosolygott. – Apád is ezt akarná. – mondta halkan és a földet kémlelte.
- Köszönöm. – mondtam, miközben a könnyeim folytak le az arcomon. – Nem foglak elhagyni ígérem. – szorosan megöleltük egymást.
- Tudom.

~*~

Elbúcsúztam Katie-től. Aztán haza mentem. Be érve a lakásba, első dolgom volt felhívni Eleanort.
-Hálló? Eleanor?
- Szia, igen én vagyok. Na, hogy döntesz?
- Elmegyek Párizsba. – mondtam ki határozottan erre Eleanor csak bele sikított a telefonban, mire gyorsan elkaptam a fülemet mielőtt halláskárosodást szenvedhettem volna.
- Jaj ez annyira jó. Nagyon fogod szeretni Párizst. A kultúra, a művészet, a boltok, a hangulat, az emberek mind fantasztikus. Á olyan boldog vagyok! – áradozott.
- Már alig várom!
- Holnap 11:30 járatra foglaltattam jegyet, másodosztályra, hogy ne keltsünk feltűnést. Én a repülőtéren várlak, rendben?
- Oké rendben! Köszönök mindent!
- Ne nekem hálálkodj! Na akkor majd várlak reptéren. Puszi. Szia. – azzal letette.

Elkezdtem pakolni, közben áthívtam Jessicát. Nagyon aranyos volt segített pakolni. És felajánlotta, hogy kivisz a repülőtérre holnap.
- Mi lesz a lakással? Kiadod vagy eladod?
- Egyikse. Apa vette ezt a lakást. Meg ha vissza jövök, laknom is kell valahol.
Egész éjszaka pakoltunk. Beszélgettünk, meg nosztalgiáztunk kicsit.
Beállítottam az ébresztőt. Majd szép lassan elaludtunk. 

~ 17. rész

Bocsánat, hogy csak most hozok részt. Remélem tetszik. Jó olvasást!

8-10 KOMMENT ÉS FOLYTATOM!! HA TETSZIK IRATKOZZ FEL!! XX

( Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=lZxSRKQTq7Q )

1 hónappal később

1 hónap telt el a szakításunk óta. Nem mintha számolnám a heteket vagy valami. Fiúk kéthete járják Európát. Azóta semmit nem beszéltem velük. Sem Louis-sal. Nincs idejük gondolom. Azóta felmondtam Jessicáéknál, hogy többet legyek apuval. Múltak a hetek és apa egyre csak rosszabbul lett. Egy ideje már az ágyból sem tudott kikelni segítség nélkül.

Jelen pillanatban a szekrényem előtt állok egy szál alsóneműben és válogatom a ruháimat a temetésre. Apa másfél hete ment el közülünk. Teljesen összeroppantunk. De így is csoda, hogy eddig kibírta. Katie teljesen összeomlott. Aggódom érte, és a babáért, a tesómért is. A temetést persze nekem kellett megszervezni.
Egy fekete ruhát választottam, egy barna övvel. Egy balerinát. Aputól kapott hope feliratú nyakláncot.  Semmi sminket nem tettem fel úgy is elkenődne, ha elsírnám magam.

~*~

Tipikus londoni idő volt, ma is. Esett. De nem az a zivataros, csupán csak szemerkélt. Pontosan illett egy temetéshez. Ott álltunk apa sötét barna fa koporsója mellett.  Mellettem Andreu állt, tartotta felettem az esernyőt, hogy el ne ázzak. Nem tudtam még sírtam, talán azért mert nem tudtam felfogni, hogy Apa nincs többé. A fejemet lehajtottam. Katie persze még mindig zokogott mellettem. Sokan próbálták csitítgatni, mert nem lehetett tőle hallani a pap búcsúztatóját. De egyszerűen képtelen volt megnyugodni. Megfogtam a kezét, és megszorítottam. Egymásra néztünk, én biztatóan elmosolyodtam, mintha azt mondtam volna, semmi baj, minden rendbe fog jönni. Ő úgy bólintott és látszólag kezdett megnyugodni. A kezemmel még mindig az ő kezét szorítottam és nem engedtem el a temetés végéig. Körbe néztem a gyásznépen. Katien, Berthán és Andruen senkit nem ismertem. Gondolom Apu munkatársai lehettek, esetleg barátai. Anya se jött el, bár ennek én csak örülök. De azért még is csak a férje volt 20 évig. Fiúk se kaptak meghívott, gondoltam úgy se tudnának eljönni. Bár csak Louis és Harry ismerte személyesen, most jól esett volna egy ölelés tőlük, tőle. De elment. És nem fog vissza jönni. Többet nem fogom látni, érezni az illatát vagy bele túrni a hajába.  Talán túl későn döbbentem rá mit is vesztettem el ebben az egy hónapban.

Apa sírját leengedték. Először Katie dobott bele egy vörös rózsát a sírba. Majd én következtem. Lenéztem a sírra és sírni kezdtem. Bedobtam a rózsát, vissza álltam a helyemre és csöndben végig sírtam a temetés hátra maradt részét

~*~

Temetés után Apa vagyis már Katie házába mentünk.  Leültünk a kanapéra és a régi képeket nézegettük, illetve amik róluk készültek. Közben Bertha csinált nekünk finom teát, hogy felmelegedjünk.
- Alex, valamit tudnod kell.
- Micsodát?
- Lehet, hogy apád elment.. de már a családommá váltál. Lányomként tekintek rád, és szeretném, hogy tud, hogy rám mindig számíthatsz. Szóval ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ide bármikor jöhetsz, bármikor hívhatsz.  – teljesen meghatódtam. Ahogy indult a kapcsolatunk, nem is gondoltam volna.
- Köszönöm. – mondtam egészen halkan.
- És mi van azzal a fiatalemberrel? Azt hiszem, Harrynek hívják. Nem láttam mostanában.
- Igen, hát szakítottunk. – bár én szakítottam Harryvel, olyan fájdalmas ezt kimondanom. Megint eluralkodtak rajtam az érzelmeim, és az vezérelt.
- De hát miért? Olyan aranyosak voltatok. Emlékszem, mikor először itt voltál és az első randira készülődtünk. Olyan izgatott voltál, olyan boldog. – önkéntelenül is mosoly jött a számra. Emlékszem rá. London Eye, Temze partja. Olyan romantikus volt.
- Azóta sok minden történt. És én..- elcsuklott a hangom - én nem tudom mit akarok. Vagyis tudom. De őt már végleg elveszítettem. – teljesen feltörtek belőlem az érzéseim. Hihetetlenül bőgtem. Katie ölébe dőltem, ő csak szaporán simogatta a hajamat.
- Tudom, mit érzel. És azt is tudom, hogy minden rendbe fog jönni. Tudom. Érzem . –hangsúlyozta a szavakat. És én hittem neki.  Elég későre járt már. Katie elment a szobába aludni. Azt mondta, nyugodtan aludjak itt. Elfogadtam és az éjszakát a kanapén töltöttem.

~*~

Reggel telefon rezegésére keltem. Mivel levolt némítva a temetés miatt, és azóta állítottam vissza. Megnéztem a kijelzőt. Eleanor. Nem vettem fel, hagytam hadd rezegjen tovább. Hűtőhöz léptem, kivettem egy narancsleves dobozt. 10 óra fele elindultam haza.

Beérve a lépcsőházba láttam, hogy a postaládám tömve van. Kezem közé akadt egy napi lap. Amin én (!?) voltam rajta. Leírták a temetést, azt is hogy a fiúk nem jelentek meg. És már csak találgatnak, hogy Harryvel egyáltalán még járunk-e. Dühös lettem, hogy egész London azt látja, hogy tegnap temetettem el az apám.  Nagyon jó. Valószínűleg az internet is tele van velem. Dühösen kukába vágtam a napi lapot. Fújtatva mentem fel a lakásomba. Beérve csak ledobtam a kulcsot meg a számlákat az előszoba asztalra. Nappaliba érve láttam meg, hogy nem vagyok egyedül. Valaki várt rám. Fel állt a kanapéról és felém jött. Mélyen a szemembe nézett és megölelt.

Gyors kérdés: Szerintettek ki lehet az ? :D

ruha a temetésre:

~ 16. rész

Csak szeretném megköszönni a több mint 2000 oldalmegjelenítést! Megszeretném köszönni a rendszeres olvasóknak, hogy vagytok! És megszeretném köszönni, hogy írtok, illetve szavaztok! És még csak 2 hetes az oldal! Hihetetlen :D Imádlak titeket!

8 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! JÓ OLVASÁST!

Harry szemszöge:

Reggel iszonyú fejfájással keltem. Körbe néztem és azt se tudtam, hol vagyok azt meg végképp nem hogy kerültem ide. Mellettem alvó szőke lányra néztem. Mi a fene? Majd magamra néztem. Meztelen voltam. Gyorsan felvettem a földön heverő alsó gatyámat.
- Már mész is? – kérdezte.  Felkaptam a fejemet. Nem tudtam mit mondani. – Csodás éjszaka volt, nem?
- Ki vagy te?
- Bethany.. nem is emlékszel rám? – kérdezte sértődötten, miközben én felvettem a gatyámat.
- Részeg voltam. Mi tegnap.. – mutattam az ágy felé
- Hogy lefeküdtünk? Igen, és nagyon, nagyon jó volt. – mondta szexis hangon.
- Az nem lehet, ennek nem szabadott volna megtörténnie. – túrtam bele idegesen a hajamba. Mély levegőket vettem, miközben a pólómat kerestem. Bethany az utamba állt és a pucér felső testemet kezdte simogatni.
- Este még nem ezt mondtad, te is nagyon élvezted. – kajánul elmosolyodott. Még inkább egy pöcsnek éreztem magam. Kitértem az útjából és felvettem a földről a fehér pólómat majd magamra vettem. Részletesen ecsetelt minden részletet a tegnap estéről. Majd megkértem Bethanyt, hogy erről hallgasson. Először nem nagyon akart bele menni, de egy kis plusz pénz után megígérte, hogy ez a mi titkunk marad. Óvatosan kiszöktem a házból, hogy még véletlenül se ütközzek fotósokba, majd kocsival haza mentem.

( ajánlott zene: Simple Plan - Your Love Is a Lie )

Beérve a házba ledobtam a cuccom és próbáltam olyan arcot felvenni, mintha tegnap nem csaltam volna meg Alexet. Legbelül persze mardosott a bűntudat és legszívesebben behúztam volna magamnak. Bár reggel volt mindenki a nappaliba ült és a TV-t nézte. 

- ’’ Tegnap este elcsíptük , mikor Harry Styles  kifele tartott egy szőke hölgyeménnyel kézen fogva egy londony bárból. Képek alapján egyikük sem volt józan állapotban. Mit szól ehhez Harry Styles barátnője, Alex Smith? Vagy a tegnap este után már ex-barátnőről van szó? ’’ – miután Liam kikapcsolta a TV-t, mindenki rám nézett. Nem tagadtam , csak bűnbánóan a földre szegeztem a pillantásom. Louis állt fel a kanapéról és nekem rontott. Ha Paul nem állítja meg. Nem is tudom mit tett volna velem. De azért egy jobb állast így is kaptam, de nem mondom hogy nem érdemeltem meg.
- Pontosan ettől akartam megóvni őt! Muszáj volt őt is ugyan úgy semmibe venni és bátran megcsalni az első lánnyal akivel szemkontaktus alakítasz ki, MI! Egy szemét állat vagy, Styles!
- Louis nyugodj meg! – szólalt meg háta mögül Zayn.
- ELBASZTAM! Tudom! Nem így akartam. – halkultam el a végére. Louisnak egyik fülén be másikon ki ment a mondani valóm és szemet forgatva elment mellettem. Konyhába mentem, gyógyszer után kutatva, mert még mindig szörnyen fájt a fejem. Miután bevettem a gyógyszert első dolgom volt elmenni a kórházba, hát ha Alex még nem ment be dolgozni. Biztosan már ő is tudja, vagy ha nem előbb vagy utóbb újságból, TV-ből vagy internetről megtudná. Inkább magam mondom el és könyörgök, hogy bocsásson meg.

Alex szemszöge:

Nem nagyon tudtam aludni ma éjjel. Fél 5 után már nem is próbálkoztam. Fotel kényelmetlen volt, na meg éhes is voltam. Szóval büfébe mentem, onnan meg egy kicsit sétáltam a korház területén. Mikor vissza értem apa már fent volt és TV-t nézett.
- ’’ Legfrissebb híreink: Harry Styles megcsalja barátnőjét?’’ – erre a mondatra léptem be a szobába, fejemet a tv irányába kaptam. De apa gyorsan elkapcsolta.
- Kapcsold vissza! Apa! Hallod! – oda szaladtam és kitéptem a kezéből a távirányítót. Vissza kapcsoltam.
- ’’ Tegnap este elcsíptük , mikor Harry Styles  kifele tartott egy szőke hölgyeménnyel kézen fogva egy londony bárból. Képek alapján egyikük sem volt józan állapotban. Mit szól ehhez Harry Styles barátnője, Alex Smith? Vagy a tegnap este után már ex-barátnőről van szó? ’’ – lerogytam a székre és csak ültem. Néztem ki a fejemből.
- Megcsalt?  Nem az nem lehet. Harry nem tenné.. – motyogtam.
De az a helyzet, hogy de. Harry pontosan az a fajta fiú volt, aki minden nőt egy csettintésre megkapna. És ki is használja. Én meg azt hittem, hogy meg tudom változtatni. Röhejes. Én hittem neki, mikor azt mondta, hogy szeret. Mikor először megcsókolt. Mikor először mondta, hogy szeret. Olyan igaznak tűnt. Pedig ez az egész csak arra ment ki, hogy egy újabb strigulát húzzon. Pontosan ezt akartam elkerülni. Hogy olyan legyek, mint a többi lány. Egy kellék. Egy eszköz.  – gondoltam ez mind magamban. Könnyeimmel küzdöttem. Ez jobban fájt, mikor Stan megcsalt. Sokkal. Bár talán azért, mert Harryt jobban szeretem. Miért csalnak meg mindig a pasik? Nem vagyok elég jó? Valószínű.

- Indulnom kéne munkába. – mondtam és kimentem. Hazudtam. Csak délután kellett bemennem, de így nem akartam ott maradni. Lassan mentem a hosszú folyóson. Könnycseppek folytak le az arcomról, mikor közös emlékeinkre gondolok. Hangos lábdobogás és a folyosó végén lévő lépcsőn felszaladó fekete ruhás férfira figyeltem. Felém futott. Megtorpantam, mikor láttam, hogy az a férfi az Harry. Torkomban csomó keletkezett, amitől fájdalmassá vált a nyelés. Szívem ezerrel kalapált. Látta a szememben, hogy megtörtem.
- Tudod.. –mondta szomorúan – Alex, én.. én megtudom magyarázni.
- Kitalálom. Vagy várj, nem érdekel. – mondtam fagyosan. Visszarántott. Arcunk között csak egy leheletnyi hely volt. Elhúzódtam.
- Tudod, miért szar bele esni olyanba akiről tudod, hogy nem hozzád való? – kis szünet – Mert pofára esel, mert azt hiszed, hogy ő mégis más lesz. Bíztam benned. De most már úgy is vége. Louisnak igaza volt. Mindenben. – kitéptem a karomat a kezei közül és otthagytam.

Egész utat végig bőgtem, sőt még otthon is. Áthívtam Jessicát. És miután elmeséltem neki mindent, felhívta szüleit, hogy ma nem tudok bemenni, mert beteg lettem. Ez hihetetlenül aranyos volt tőle. Egy csomag százas zsepi,  3 tábla csoki, és 3 óra kellett ahhoz, hogy abba maradjon a síró görcsöm. Majd annyira fáradt voltam, hogy elnyomott az álom.

~ 15. rész

jó olvasást! xx

7 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! 

Teljesen eluralkodott rajtunk a pánik.
- Bertha hívja a mentőket! – kiabált Katie
- Gyorsan! – parancsoltam rá. Nem vagyok parancsolgatós, főleg  nem olyan aranyos házvezetőnővel, mint Bertha de most egy élet forgott kockán. Az apámé.
A szívem ki akart törni a helyéről. Egy fájdalmas és hosszadalmas 10 perc után kijöttek a mentősök és még egy hosszadalmas 10 perc után apát biztonságos kezekben tudhattuk. Vagyis ezt mondták. Minket Katie-vel egy folyóson lévő székekre száműztek. Nem beszéltünk. Néma csöndben vártuk, hogy mi a baj apával. Az órára pillantottam 22:17.
- Egy órája itt vagyunk, mi lesz már.. – mérgelődtem. Katie nem szólt vissza.  Lábammal idegesen doboltam. Fiúkat sem tudtam értesíteni, mert telefonom a táskámban volt. Ami pedig otthon maradt a nagy rohanásban. Egyszer egy fehér köpenyes nővér jött ki a kórteremből és megállt előttünk, felkaptuk a fejünket.
- Önök Steven Smith hozzátartozói? – kérdezte közömbösen és talán egy kicsit lenézően is. Bár szerintem ő sem szeret negyed 11-kor dolgozni. Felpattantunk a székekről.
- Igen, én a mennyaszonya. –kezdte Katie
- Én meg a lánya. – vettem át a szót.
- Nincsenek jó híreim a maguk számára. – kezdte ezt már más hangnemben. Meredt tekintettel és fal fehér arccal figyeltem, hogy azt mondja mennyire sajnálja és hogy ha hamarabb hoztuk volna be még lenne esély vissza fordítani. De így szinte lehetetlen. Nem értettem ezt az orvos dumát, szóval vissza kérdeztem.
- Várjon.. mi van?
- Az apja rákos..kisasszony. – a vér megfagyott az ereimben. Katie hangos zokogással borult a székre. Én csak álltam bambán, mint egy analfabéta.
- Mennyi ideje van.. hátra? – nem akartam tudni, mégis ki-ki vánkózott a számon a kérdés.
- Mivel végső stádiumról beszélünk, maximum 1 hónap. – mondta és együtt érzően megsimogatta a vállam. – Bemehetnek hozzá. De egyszerre csak egy! – mutatott az ujjával egyet. Bólintottam. Ránéztem Katiere, aki még mindig zokogott. Gondoltam addig bemegyek én, míg megnyugszik.

Beérve a szobába láttam apát gépre kötve. Mikor beértem nem szólt hozzám. Pedig én vártam a válaszát. Percekig álltam az ajtóban és csak a gép pityegését hallottam. Meguntam.
- Mégis mikor akartad elmondani, hogy haldokolsz? – tettem fel dühösen a kérdést. Éreztem, hogy a szemem meg telik könnyel. Nem akartam engedni.
- Sajnálom, kicsim. – mondta szomorúan.
- Sajnálod?! Csak ennyi telik tőled? – nem tudtam tovább türtőztetni a könnyeimet. – Mégis mióta tudod?
- Miután elváltunk anyáddal, pár hónapra rá jelentkeztek a tünetek.
- Remek! Az oké, hogy nekem hazudsz. De a saját mennyasszonyodnak is? Mert látszólag ő sem tudott róla. Mi lesz így Katievel? Mi lesz így a babával? Mi lesz velem? Most kaptalak vissza..én.. – nem bírtam tovább kiszaladtam a szobából.  El jó messzire. Ez volt a legfőbb célom.  Hirtelen két erős kar ölelt meg. Nem kellett felnéznem rá. Az illata elárulta, kivel van dolgom. Louis erős és védelmező ölelése már régen hiányzott az életemből. Át öleltem a derekát és csak zokogtam. Percegik, ami nekem hosszú óráknak tűnt. Louis próbált csitítgatni. Nem sok sikerrel. Végül már ahhoz is fáradt voltam, hogy sírjak. Így abba hagytam.

Louis jött vissza és hozott az automatából nekem kávét na meg persze magának is. Körülbelül fél 3 lehetett, de mi még mindig a korház büféjében voltunk és csak beszélgettünk. Nosztalgiáztunk.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk?
- Harry aggódott érted. Mivel nem vetted fel a telefont vagy 20x sem, elment apukádékhoz. Ott azt mondták, hogy apud elájult és behoztátok. Harry felhívott engem. Én meg mondtam, hogy majd én bejövök hozzád. – mosolygott.
- Haragszol még rám?
Megrázta a fejét.
- Nem tudok rád sokáig haragudni. – elmosolyodtam. Louis volt az egyetlen, aki bármilyen szar is a kedvem megmosolyogtat és igazi mosoly. Nem hamis. Akkor is megnevetett, mikor a nagypapa meghalt. Bármikor. Ezt is nagyon szeretem Louisban.
- Na gyere haza viszlek, itt túl.. nyomot a hangulat. – Egyetértően bólintottam. Még vissza mentem Katiehez megkérdezni, hogy őt ne vigyük-e haza. De azt mondta inkább bent marad.

Következő egy hetemet csak apával töltöttem. Melóból haza mentem megfürödtem, átöltöztem majd mentem be apához a korházba, ott aludtam és onnan mentem munkába. És ez így ment újra és újra. Magyarán Harry el kellett hanyagolnom.
- Alex, egy hét és vége a szabadságunknak. Kezdődik az Európai turné és még inkább nem fogjuk egymást látni.
- Tudom Harry, tisztában vagyok vele. Ahogy abban is, hogy az apám haldoklik. Most kaptam vissza, annyi időt fogok vele tölteni amennyit csak tudok. – mondtam idegesen és kinyomtam a telefont. Körülbelül nap mint nap eljátszottuk ezt a beszélgetést telefonon. Nem volt időm többre. Harry turné után vissza jön, de apa nem. Így egyértelmű volt, hogy miért hanyagolom kicsi Harryt. Kicsit idegesen mentem be apuhoz. Észre is vette.
- Gondok vannak? Nyugodtan menj el csak Harryvel valahova. Nem kell engem pátyolgatni.
- Nincs semmi baj, Apa.  Itt maradok és kész. – zártam le a témát

Harry szemszöge:

- Alex, egy hét és vége a szabadságunknak. Kezdődik az Európai turné és még inkább nem fogjuk egymást látni.  – könyörögtem neki.
- Tudom Harry, tisztában vagyok vele. Ahogy abban is, hogy az apám haldoklik. Most kaptam vissza, annyi időt fogok vele tölteni amennyit csak tudok. – és lerakta.  

Hihetetlenül dühös lettem. Innom kellet valamit. De valószínűleg fiúk teljesen kiakadnának. Nem maradhattam otthon. Felkaptam a kocsi kulcsot és elmentem egy bárba. Először csak egy sört kértem. Majd szép sorjában az erősebb italok is csúsztak le a torkomon. Már csak arra emlékszem, hogy egy szőke hajú nő ül az ölemben és a nyakamat szívja. Utána se kép. Se hang.