~ 40. rész

Remélem tetszeni fog nektek, ez a rész is. Ha tetszett, szavazz alul, írj kommentet és ha még nem tetted volna meg iratkozz fel rendszeres olvasónak. Köszönöm a vissza jelzéseket! Tényleg sokat jelent nekem <3

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=293558034093633&set=a.291735647609205.62949.256207541162016&type=1&theater
ha megtennétek nekem, hogy nyomtok egy lájkot a képre? sokat jelentene nekem <3

Jó olvasást!

Másnap egyedül ébredtem Harry ágyában. Kómásan megtöröltem a szememet, hogy megszokjam az ablakon beszökő napfényt. Harry része, mellettem, szépen bevolt takarva.
A párnára egy kis ceti volt elhelyezve:

'' Sajnálom, tudom, hogy azt ígértem együtt töltjük a mai napot kettesben. Hirtelen behívtak minket egy megbeszélésre, a turné miatt. Érezd otthon magad! Sietek haza. Szeretlek. 
                                                                                                                              H.''

Csalódottan sóhajtottam fel, de hát mit tehetnék? Ez a munkája. Ez az élete, hogy énekeljen.
Megértem, hisz mindketten épp ugyan úgy szeretjük a zenét. Kicsit még feküdtem, mélyen magamba szívtam Harry illatát. Hihetetlen, hogy minden, még a szóba levegője is teli van Harry bódító illatával. Majdnem olyan, mintha itt lenne. Na jó nem. Lassan kikászálódtam az ágyból és felvettem Harry egyik ingjét. Éhes voltam és ezt a hasam percenkénti korgása is megerősíti, így a konyhába mentem. A mosatlan edények, már kiestek a mosogatóból és a mosógatógépből. Azon gondolkodtam, hogy amilyen korán hívták be őket reggel, biztos nem volt alkalmuk rendesen megreggelizni. Ezért, gondoltam, hogy össze dobok nekik valami finomat. Mi mást, mint palacsintát.
- Khm.. - hallottam torok köszörülést a hátam mögül. Kisebb fajta szívrohamot kaptam. - Ne haragudjon kisasszony nem akartam megijeszteni. - kezdett mentegetőzött a házvezetőnő. Olyan 40-es évei végén járhatot. Kicsit hasonlított is Berthára. Sötét barna és fekete szín között volt festve a haja. Arca kicsit nyúzott  volt a sok munkától. Sötét karikák éktelenkedtek a szemei alatt.
- Semmi baj. - kicsit zavarban voltam, mert csak egy ing volt rajtam, ami hát valjuk be, alig takart valamit. - Szólíts  nyugodtan Alexnek! - mosolyogva, kezet nyújtottam neki. Kicsit meglepődött, hogy ilyen közvetlen vagyok vele.
- Én Esther vagyok. - mosolygott kedvesen és megfogta a kezem. - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Úgy szintén. - húztam ismét mosolyra a számat. - Esther át tudnád venni, addig a palacsinta sütést, míg én gyorsan átöltözöm. - mutattam a sülő palacsintákra. - Gondoltam csinálok a fiúknak valami finomat, úgy is biztos éhesek lesznek, ha haza érnek.
- Persze, menj csak.
Gyorsan vissza mentem Harry szobájába. Elég meleg volt ma Londonba, szóval kihalásztam a táskámból egy szagatott rövidnadrágot, és egy fehér tank topot, cípőnek egy fehér rövidszárú converset választottam. Hajamat összefogtam egy hajgumival, és még elszaladtam gyorsan fogat mosni. Mire vissza értem a konyhába, Esther már a maradék palacsintát is kisütötte és már a nappali takarításával fáradozott.
- Befejeztem volna a palacsintákat. - mondtam, a végén kínosan nevettem.
- Ugyan - legyintet. - szívesen segítettem neked befejezni. Egyél csak nyugodtan. - majd folytatta is tovább. Egyetértően bólintottam és vissza mentem a konyhába. 5 perccel később, már jóllakottan jöttem ki.
- Na, akkor hol kezdjem? - fogtam meg egy rongyot. Esther nem értette, mit beszélek.
- Te segíteni akarsz nekem? - szemei elkerekedtek.
- Igen, te segítettél nekem. Én segítek neked. - mosolyogtam. - Meg amúgy is csak unatkoznék itt, és ezért ekkorra házat nem lehet egyszerű kitakarítani.
- Hát nem. - felelte. Majd elnevette magát, mire én néztem rá értetlenül.
- Csak.. olyan másvagy, mint Harry előző barátnői. - ezen elmosolyodtam, majd azonnal le is fagyott a mosoly az arcomról.
- Honnan, tudod, hogy Harry barátnője vagyok?
- Először is az ő ruhájában voltál, kettő az ő szobájába mentél be, három ne hidd hogy nem szokott mesélni rólad.
- Szokot mesélni..rólam? - teljesen meghatót, hogy miért? Nem tudom.
- Állandóan. - mosolygott. Innen meg is szünt a beszélgetés, mindketten takarítottunk én törölgettem, míg Esther össze szedte a ruhákat. De közben az arcomról nem lehetett le vakarni azt a sunyi mosolyt. Hogy lehet valaki ennyire édes, hogy még a házvezetőnőnek is rólam áradozik . Gondolat menetemet, hangos zaj csapta meg. Kis idő után rájöttem, hogy ez a mobilom csengőhangja. Rohantam, vissza szobába a táskámhoz és persze, hogy nem találtam.
-Hallo?! - szinte ordítottam a telefonba, meg se néztem, hogy ki hív.
- Alex, ha süket leszek az a te hibád lesz. - morgólodott a telefonba Jess.
- Szia. Mizu?
- Izéé, kihalászam a postádat és ezt látnod kell. Ide tudsz jönni? 
- Ö igen. - feleltem
- Oké, várlak. Szia. 
- Rendben, sietek. Szia. - majd letettem.
Nem értettem belőle semmit, mit kaphattam, ami ennyire fontos. Miközben kihalásztam a táskámból a farmer mellényem, eltettem a telefonom azon gondolkodtam, hogy minden számlát rendesen befizettem-e, és nem és nem felszólítás jön, hogy nem lesz víz, gáz vagy esetleg villany.
- Esther! El kell mennem! Többit nem baj, ha egyedül kell megcsinálnod?
- Nem! Menj csak nyugodtan! Így is sokat segítettél, köszönöm. - megöleltük egymást, búcsúzóul.
- Ha esetleg Harryék előbb érnének haza, mint én, megmondod neki, hogy dolgom volt és hogy sietek vissza.
- Persze - persze, menj csak. - mosolygva integedtem majd kiléptem a házból. Úgy 15 percet gyalógoltam, a legközelebbi buszmegállóig. Szerencsére, olyan 10 perc múlva már jött is egy, amire fel tudtam szállni, így 20 perccel később már Jessicáéknál voltam.
- Gyere be, ezt látnod kell - húzott be a lakásba és szinte beestem.
- Csókolom. - köszöntem a tévé előtt ülő apukájának, ki kedvesen vissza köszönt nekem. Majd Jessica behúzott a hálószobájába. Kicsit változott, mióta itt voltam. A falak kékes zöld színben úsztak. Jessica kezembe nyomott egy nagy fehér borítékot.
- Londoni egyetem? - olvasom fel halkan a feladót.
A vérem megfagyott. Miért küldtek nekem ilyen vastag levelet? Mindenki tudja mit jelent a vastag levél. Szaggatottan vettem a levegőt. Kicsit el is szédültem. Le kellett ülnöm. Jessica az ágyon ülve várta, hogy mi áll abban a bizonyos levélben. Vettem egy mély levegőt majd felbontottam.
- Kedves, Alexandra Ashley Smith. Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a London városi egyetem zene szakára.

~ 39. rész

Sziasztok! 

Először is szeretném kijelenteni a blog ma 2 hónapos! Másik, hogy két hónap alatt  össze jött a 10.000 látogató! Ami hatalmas dolog! Köszönöm nektek! Köszönöm a 32 feliratkozást is és a 264 komit is!  Eszméletlenek vagytok!  <3
Remélem tetszik nektek! Ha igen, irattkozzatok fel ( ha még nem tettétek ), szavazzatok alul, illetve várom a komenteket! :) puszi ~ A.

Hűvős őszi idő lassan megkeseríti az életem. Néha meleg van, néha hideg. Az eső még gyakrabban és még többet esik, mint ahogy alapjáraton szokott. Szokásosan megint nem vittem magammal esernyőt. Így az állás interjúról kiérve a szakadó esővel és a hideggel  találtam szembe magam. Hogy miért járok állás interjúkra? A modellkedésből kapott pénzem kezd fogyni. Meg rengeteget vagyok egyedül. Ismét. Így, hogy a fiúkat is gyakrabban hívják el koncertekre, az új album felvételeire sokszor maradok magamra. Danielle próbkra jár, videó klippekbe szerepel. Eleanor meg modellkedik, illetve az egyetemre jár be néha.  Jessica is sulival van elfoglalva. Gondoltam rá, hogy kiülök az utcára zenélni. Hogy csináljak is valamit. De azonnal elvetettem az öltelet. Elég rosszul venné ki magát a dolog. Harry Styles barátnője az utcán keresi a kenyerét? - bár akár hiszik, akár nem voltam olyan is, aki éjszakákat töltött az utcán. Mindegy.

Épp egy újságos stand előtt mentem el, mikor a tekintettem a friss heti lap címplapjára  tévedt. És ott is maradt, míg el nem mentem előtte. Majd egy mosollyal nyugtáztam csak. A címlapon ugyanis mi, illetve a fiúk voltak rajta, mikor múlthéten kijöttünk egy szórakozó helyről. Hát igen,jól sikerült Liam bulija az biztos. Talán túl jól is. Kicsit kiverte a biztosítékot, a menedzsmentnél. Ezért büntetésből halálra dolgoztatják őket. De azt mondja, nem bánta meg. Élete egyik legjobb estéje volt. És ezért megéri, hogy egy kicsit nem láthatom Harryt. Talán.

Lassan bagtattam fel a házunk lépcsőjén. Kezdem unni a lépcsőket. Kéne ide egy lift, vagy nem tudom. Nincs rosszabb, mint egy fárasztó nap után, fel sétálni  a 3. emeletre. Gyorsan kotorászni kezdtem a táskámban a kulcsokért, mielőtt az ajtóhoz érek. Mikor látom, hogy az ajtóm fel van feszítve. Mi a fene? Kicsit tétovázok, de nem hallok bentről  hangokat, ezért egy gyenge mozdulattal belököm az ajtót, míg az halk csattanással ér a falhoz. Gyors ledobok minden táskát a kezemből és az ajtó meletti baseball ütőre téved a kezem, amit ilyen esetekre szereztem be. Fiúk csak röhögtek, hogy úgy sem fogom hasznát venni. Na tessék! Halk léptekkel léptem be a sötét nappaliba. Kezemmel a falat tapógattam a villanykapcsoló után.  A nappali szerencsére senkit nem találtam, de úgy nézett ki, mint egy csatatér. Párnák szétszakadva hevertek a földön. Tv-t betörték. Szinte mindent felforgattak, papírok a földön hevertek. Valamit nagyon kerestek. Biztonság kedvéért körbe néztem a konyhánál is, majd a hálószobámnál is és a fürdőnél is. Már megkönnyebüléstől felsóhajtottam, mikor az bejárat felől mozgolódást hallottam. Gyorsan lekapcsoltam a villanyt és vissza mentem a nappaliba. Baseball ütömet szorosan megszórítva vártam, hogy leüssem a betörött, mikor hirtelen felkapcsolta a villanyt. Félelemtől megbénulva síkitani sem tudtam, megdermedve bámultam Harry értetlen arcára. Mikor leesett, hogy csak Harry az, lassan leengedtem az ütőt és megkönnyebüléstől felsóhajtottam. Mellém sietett és kivette a kezem szoros szorításából az ütőt.
- Jól vagy ? - szólt nyugodt, de mégis agóddó hangon - láttam, hogy az ajtó fel van feszítve - bólintottam, közben nagyokat nyeltem. Szívem még mindig ezerrel lüktett. Harry szorosan magához vont, nyugtatólag a hajamat simogatta, közben beszélt hozzám, hogy nincs baj. Harry erős, védelmező karjaiban hamar megnyugodtam.
- Elvittek valamit?
- Nem tudom. - gyorsan végig szaladtam a szobákon, hogy a betörő elvitt valami értékeset. A gitárom szerecsére megúszta a támadást. De a laptopom eltűnt. Harry aggodó tekintetét láttam. Az ajtóban állt, engem nézett és várta, hogy feleljek.
- Csak a laptopott vitték el. - feleltem. Szerencse, hogy nem tároltam benne semmi komolyat. Bár kicsit sajnálom, mert még Aputól kaptam, mielőtt kiköltöztem volna Amerikába.
- Szerintem pakolj el pár cuccot, aztán induljunk. - mondta
- Minek?
- Egy ideig átköltözöl hozzánk.
- Mi? - nem akartam, Harryék terhére lenni. Menedzsmentnek szerintem már elege van belőlem. Harry kezei közé fogta az arcomat, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Nem fogom hagyni, hogy itt legyél, egyedül. Legalább addig nem, míg nem csinálják meg a zárat.
- Jó. - feleltem megadóan. Harry hálából megpuszilta a homlokomat, mibe beleremegett a lábam is. Egy kicsit bele is pirultam. Amit Harry nem hagyta szó nélkül:
- Szeretem, amikor elpirulsz. - mosolygott győzedelmesen. Én kínomban csak mosolyogtam rajta. Majd szemébe nézve közelítettem a szája felé. Ő mindvégig a számat nézte, míg én a szemébe. Lassan már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem, hogy Harry gyorsabb kezdi venni a levegőt. Az én szemem is lassan letéved a rózsaszín ajkaihoz. Ajkunk egymást surolják, de még mielőtt lenne bármi is megszakítom.
- Segítesz pakolni? - kérdezem mosolyogva. Majd otthagytam és a szekrényem elé léptem. Kivettem egy nagyobb táskát és az ágyra tettem. Majd elkezdtem pár ruhát pakolni bele. Harry még mindig az ágy mellett állt és csak engem figyelt, mint egy durcás kis gyerek, ki nem kapta meg a cukorkát a boltból. Édes a bosszú.

Írtam a gondnoknak mi a probléma, és hogy legyen szíves kicserélni a zárat. Írtam egy SMS-t Jessnek is, hogy ne keressen otthon. Majd Harry elvitt hozzájuk. Náluk nagyobb felfordulás volt. Persze hozzájuk nem törtek be. De az, hogy már egy hete - vagy hónapja - nem mostak az is biztos volt. Szokás szerint Zayn, és Niall megint a tv előtt gubaztottak. Louis fözött (!). Liam meg nem tudom hol lehetett.
- Srácok! Megjöttünk?
- Jöttünk? - fordult felénk Zayn, majd mikor leesett, hogy rám értette. Kedvesen köszönt. Mire Niall is felkapta a fejét.
- Mi ez a sok cucc? Ide költözöl? Végre! Louis ételei ehetetlenek!
- Hééé! - jött ki sértve a konyhából Louis. Majd megölelt.
- Mi történt? - kérdezte.
- Valaki betört Alexhez ma. Nem volt biztonságos neki ott maradni. - mondta Harry, miközben a derekamat fogta. Louis csak hevesen bólogatott. És a többiek is azt mondták, hogy addig maradok, amíg szeretnék. Hálás voltam ezeknek a srácoknak. Mindig ott voltak nekem, ha szükséges és akkoris ha nem. Mint például, amikor vissza tértem Londonba, azonnal marasztaltak az éjszaka kellős közepén. Végig hallgaták a sírógöcseimet. Barátaim lettek. Sokkal tartozok nekik.

~ 38.rész

Hellohello! Ez egy ilyen kis rövidke lett. Azon gondolkozom, hogy nem nagyon húznám felesleges részekkel a történetet, szóval hamarosan itt van a történet vége. Hamarosan az iskola is kezdődik. Nem lenne sok időm írni. De addig még hátra van pár rész. Szóval ne csüggedjetek. Inkább olvassátok a részt! :) jó olvasást <3 ~ A.

A családi idillt, hangos kopogás - inkább dörömbölés - zavarta meg.  Niall lovagiasan felállt, és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Többiekkel egymásra néztünk.
- Alex, szerintem téged keresnek! - kiabált oda Niall. Lassan feltápászkodtam a kanapéről, gyürödt ruhámat megigazítottam magamon, és az ajtóhoz sétáltam.
- Szia. - mondta szőke hajú barátnőm.
- Jessica. Jó ég, de rég láttalak. - borultam a nyakába. Magamba szívtam szőke haja édes - szó szerint, édes - illatát. - Mikor érkeztél Londonba? - kérdeztem kiváncsian, miután elengedtük egymást.
- Körülbelül 3 órája. Aludni akartam. De olyan hangosak vagytok, hogy nem tudtam. - nevetett.
- Jaj, ne haragudj. - mondtam zavartan. Egy halk köhintést hallottam mellőlem. Niall volt az.
- Elisfelejtettem, Jessica ő Niall, egy barátom. Niall, ő Jessica, szomszéd és egyik legjobb barátnőm. Jess elővette angyali fehér mosolyát és Niall felé nyújtotta kezét, hogy kezet rázzanak. Niall lepillantott a kezére, zavarban volt. Próbálta nem mutattni, de én már elég ideje ismerem, hogy ezt lássam. Halkan elmosolyodtam.
- Örülök, hogy megismerthtlek Niall. - mondta kedvesen Jess. Valószínűleg neki is türtőztetni kell magát,hogy ne vesse rá magát. Hisz valójában ő is egy rajongó. De nem Jessicán egy cseppet sem látszik, hogy ideges vagy izgatott lenne.
- Én is örülök, Jessica. - mosolyog.
- Szólíts nyugodtan Jess-nek.
- Nem akarsz bejönni? Megismerhetnéd a többieket. - invitáltam be barátnőmet az oroszlán barlagba.
- De, szívesen. - jött be. Lassan bementünk a nappaliba, ahol jó pár kiváncsi szempárba ütköztünk.
- Srácok. Ő itt Jessica.  - Jess félénkenköszönt a srácoknak. Majd mindegyikük felállt és
 egyesével bemutatköztak neki. Bár, nem mintha szükséges lett volna. Jess mindenkit
ismert. Csupán formalitás kedvéért.

Miután megvolt a nagybemutatkozás, mindenkinek csináltunk kávét. Majd leülve Harry
mellé, hallgattuk Jessica élmény beszámolóját New Yorkról. Emlékszem, miután elmentem
pár hétre rá, közölte velem Jess, hogy szülei válnak. Ismerős történet. Bár náluk Anyja Londonba, míg Apja New Yorkban lakik. De mivel Amerikában 21 év a felnőtté válás határa
a bíróság, még könnyű kézzel beleszólhatott Jess életében. Minden iskolai szünetet Apjánál,
New Yorkban kell töltenie. Míg az iskolás napokat Londonban, az Anyjánál. Azt mondta,
ha szülei ettől boldogabbak, akkor örömmel fog ingázni a világban. Valahogy nekem is így
kellet volna felfognom a dolgokat Anyám és Apám válásakor. Harry látva, hogy nem nagyon
figyelek Jess mondanivalójára megpuszilta a hajam. Jól tudta, hogy ez a gyengém. Ránéztem, mire elmosolyodott, majd adott egy puszit arcomra. Majd, mintha mi sem történt volna
figyeltük, hogy Jessica az amerikai divatról beszél. Még beszélgettünk, tv-t néztünk, Niall
még zenélt is a gitáromon. Zenét az utóbbi időben teljesen el is felejtettem. Pedig
Amerikában semmi másom nem volt csak a zene szeretette és a gitárom. Hamarosan
viszont mindenki szállingozott aludni. Niall úriember módjára hazakísérte - a szomszéd
ajtóig- Jess-t. Megjegyeztem Harrynek, hogy itt még valami lesz köztük.
- Tudod - húzott magához közel. - Niall nehezen bízik meg emberekben. Sokáig fog tartani,
míg megtalálja azt akire az életét is rá bízná. - nézett a szemembe
- Te rám bíznád az életed? - mosolyodtam el.
- Igen.

~ 37. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is. Bocsánat a késésért, de csinálták a laptopomat és egy kicsit tovább tartott mint terveztem. :\:) Egyébként az oldal megint kapott egy díjat, amit szívből köszönök Petrának ! Köszönöm még egyszer! :) Jó olvasást! Várom a kommenteket! 

Ránéztem, Haján sapka volt. Szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Szemei alatt, hatalmas karikák voltak. Szemeibe néztem. Szívem gyorsan vert. Lélegzetem felgyorsult. Illata teljesen megőrjített.
- Harry..
- Minden rendben lesz. – húzott közel magához. Mellkasába fúrtam a fejemet, és beszívtam nyugtató illatát. Gyengéden a hajamat simogatta, majd meg is puszilta.
- Sajnálom. – mondtam halkan. Lassan elváltunk, de Harry még mindig az arcomat nézte.
- Ne itt beszéljük meg, jó? – bólintotam. Keze lassan lecsúszott az én enyémhez. Kezünket összekulcsoltuk. Lassan kisétátunk az épületből. Némán követtem Harryt. Gondolataim kavarogni kezdtek bennem. Nem tudtam az utat nézni, hogy hova visz Harry. Nem érdekelt. Végre itt van velem. És egyszerűen nem tudok mit mondani neki.
- Mi lesz a megbeszéléssel? Nem kellett volna bent maradnod? – bukott ki belőlem az első kérdés kérdés, ami eszembe jutott . Még csak az kéne, hogy Harry-t miattam szidják le. Fejét rázta.
- Különösebb képen nem érdekel. – meg állt majd szembe fordult velem. Nem volt közöttünk nagy távolság. Arcomat kezdt fürkészni.
- Hol voltál? – kérdezte komoran. Félőn néztem a szemébe. Láttam, hogy aggódott értem. Nyeltem egyet.
- Haza mentem, Doncasterbe. – kis szünet – Sajnálom, hogy nem hittem neked.
Nem felel.
- Sajnálom, hogy elmenekültem. Ígérem, többször nem megyek el. Én.. – elcsuklott a hangom. Nem sírhatok. Nem oldok meg azzal semmit. Megpróbálok erős maradni, amennyire tudok. Lehajtottam a fejem és a bakancsomat a kémleltem. – sajnálok mindent Harry. – fejeztem be végül halkan. Éreztem, hogy közelít. Közel húzzot magához, és megölelt. Úgy ahogy még soha azelőtt. Teste melegséget árasztott. Karjai védelmezően tartottak, és nem engedtek. Mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszívtam az illatát, ami teljesen megnyugtatott.
- Többször nem hagyom, hogy elmenj. – suttogta bele a fülembe. Leheletétől kirázott a hideg. Erősen öleltem a derekát és húztam magamhoz. Apró puszit ad ott a hajamra, mire megremegtem. Mindig erről álmodtam, hogy olyan szerelmem legyen, mint a filmekben. Igazi, és végett nem érő.
Percekig így álltunk, majd miután már az emberek már elkezdtek furán nézni ránk, hogy mit ölelkezünk itt már percek óta, elválltunk. Kéz a kézben, mentünk el egy közeli parkba.  Ott leültünk egy hintánál.
- Biztos nem lesz gond, hogy nem vagy a megbeszélésen?
- Nem, majd a srácok úgy is elmondják, amit tudnom kell. – rázta le ennyivel. Megkönnyebbültem.
- Mikor kezdődik a turné? – bukott ki belőlem a kérdés. De azonnal megbántam.
- November elején. – felelte halkan, maga elé meredve. Az azt jelenti, hogy több mint 3 hónapot még együtt tölthetjük, ha minden jól megy.
- Meddig?
- Tudod, hogy velem jöhetsz, igaz? – rám meredt. Nem feleltiem nek. Nem tudtam felelni. Teljesen belém folytotta a szót. Persze, hogy tudom. Lassan bólintottam.
- Csak talp alatt lennék.
- Dehogy..
- De Harry, és ezt te is tudod. Majd, Eleanorékkal el megyek meglátogattni. - felálltam a hintából és Harry elé sétáltam, aki még mindig a hintán ült. Így  magasabb voltam nála, egy fejjel. Közel hajoltam hozzá, hosszú barna hajam csiklandozta a nyakát. Szememmel az arca összes szegletét végig pásztásztam. Harry kezét derekamon pihentette. Szám lassan közelített az ővéjéhez. Bódító illatát magamba szívva, ismerős érzés kezdett hatni a gyomromba. Rájöttem, ilyet eddig ilyet csak Harry tudott elérni. Ha még nem is önszántából.  Harry tekintette felváltva volt az ajkaimon és a szememen. Lassan, de magabiztosan csókoltam meg. Elmosolyodott, majd ő is vissza csókolt. Valahogy így telt a délutánunk.

Este  a fiúk 'pizsi bulit ' szerveztek nálam. Mások talán meglepődnek, ha 6 ember lenne a lakásán mikor hazaér. De ez nálam már természetes. Csak nem értem, miért az én kis lakásomban nyomorgunk, mikor a fiúknak körülbelül háromszor akkora a házuk.
Ez szeritem örök rejtély marad. Mindenesetre az este nagyon jól telt. Rendeltünk pizzát.
Fiúk söröztek, még Liam is. Mire rászoltam, hogy azonnal tegye le. Hisz egy vesével még
sört is veszélyes innia. Megnyugtatott, hogy a dokik szerint már ihat alkoholt, mert meggyógyult. Ennek örömére gondoltam, hogy ihatnánk valami ütösebbet is. Mindenki egyetértett. Persze, csak mértékkel. Aha. Persze. Vége az lett, hogy Louis a dohányzóasztalomon táncolt félpucéran, Zaynnel. Mondanom sem kell, hogy pár percen belül mind a kettőjük a földön hevert. Mert az asztal nem bírta el a súlyukat, így az összetört. Én Harry mellkasán pihentettem a fejem. Egyik kezét áttette a vállamon és
úgy kulcsoltuk össze a kezünket. Nevettünk. Istentelenül nevettünk a történteken.
Niall melletem falta a maradék pizzát és majdnem megfulladt, mikor látta Louist és Zayn leesni. Liam meg Danielle is összebújva figyelték az eseményeket. Míg Eleanor röhögve próbált segíteni a fiúknak. Így végig nézve mindenkin. Végre, tudom, hova tartozok.

~ 36.rész (+ díj )

 Sziasztok! Itt a következő rész! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! Várom a kommenteket! Köszönöm a díjat Elenának !

10 KOMMENT!

Másnap a kanapén találtam magam, betakarva. Gondolom Louis takart be az éjjel. Körbe néztem. Láttam Louis már a tv-t nézi.
- Jó reggelt. – mondom rekedtes álmos hangon.
- Neked is. – mosolyog kedvesen. Végig nézek a ruháján. Már nem az általam kapott ruha volt rajta, gondolom átöltözött.
- Elmentem a boltba, csináltam reggelit és elvittem a kocsit a szerelőhöz is. Pár óra és már mehetünk is vissza Holmes Chapelbe. – ámultam.
- Hány óra? Mennyit aludtam?
- Délután fél három van. – kipattantak a szemeim. Hogy aludhattam ennyit? Soha életembe nem keltem délután, de még délbe sem. Valószínűleg betudható annak, ami az elmúlt napokban elég megviselt voltam.
- Felmegyek, átöltözök. – bólintott. Szobámban átvettem a kicsit még nedves ruhámat. Majd körbe néztem, mit szeretnék hazavinni a régi szobámból. Közös képünk Louissal elsőkén került a táskába. Miközben kutattam, mit érdemes haza vinnem. Szemem megakadt egy fehér borítékon, az íróasztalomon. Ezt eddig észre sem vettem. Apa kézírásával rá volt írva a nevem. Mélyet sóhajtva csúsztattam bele a táska legaljára. Louis hangja csapta meg a fülemet.
- Kész az autó. Mehetünk. – mondta halkan. Bólintottam. Felkaptam a táskámat, még egyszer utoljára visszanéztem a szobámra. Mélyet sóhajtok, lassan becsuktam az ajtót, majd lementem Louishoz, aki az előszobában várt rám.
- Minden rendben? – kérdezte, szemében láttam, hogy aggódik. Bólintottam. Olyan jó érzés, hogy újra itt van mellettem és úgy törődik velem, mint senki más.
Gyalog elmentünk az ismerőséhez, aki megjavította az autót. Úgy látszik régen, jó barátok lehettek, mert elég jól elbeszélgettek. Én hátul meg húztam magam. Szokásosan Harryn gondolkodtam, vajon meg fog nekem bocsájtani? Remélem. 

A kocsiban csak a rádióban beszélő pasit, illetve néha egy- egy számot lehet hallani. Nem sokat beszéltünk. Louis a vezetésre koncentrált, én meg próbáltam magam nem halálra idegeskedni. Lábamat automatikusan elkezdtem dobogtatni, ujjaimat tördelni, hogy így vezessem le a feszültséget.
- Jól vagy? – kérdezi, miközben felém néz.
- Persze...csak tudod, félek.
- Ugyan mitől? Harrytől? – kérdezi szórakozottan.
- Is, tudom, hogy ezt most nagyon elcsesztem. És kicsaptam mindenkinél a biztosítékot, hogy elmenekültem.
- Az biztos. – váltott komoly hangra
- Ne haragudj.
- Én megértem, hogy kiakadtál. De nem futhatsz el, bármikor, amikor gondod van.
- Tudom. De nem csak ezért kérek bocsánatot.
- Hanem, még miért? –kérdezi meglepetten.
- Hogy nem álltam melletted ki az X-faktor alatt. Hogy egyszer sem hívtalak fel. Szükséged volt rám. Én meg önző voltam.
- Nem számít. – rázta le ennyivel. De én nem akartam ennyivel lezárni, évekig mardosott a bűntudat. Mire azt felelte, mind ketten hibáztunk. De most itt vagyunk egymásnak és csak is ez számít. Igaza van. Így egy kicsit nyugodtabb voltam, de még csak most jön a neheze. 

Pár órával később végre vissza értünk Holmes Chapelbe. Anne épp a ház előtt locsolta a virágait. Arcáról nehezen tudtam leolvasni, mit érzett mikor meglátott.  Kipattantam a kocsiból és elé siettem.
- Örülök, hogy visszajöttél. – ölelt meg. – Sajnálom.  – Fejemet ráztam.
- Nem kell sajnálnod, Harrynek nincs gyereke. – mosolyogtam.
- Mi? Ezt honnan tudod? – kérdezte meglepetten.
- Hallottam, mikor Caroline beszélt valakivel telefonon, rá kérdeztem, és elmesélte, hogy megzsarolták, hogy hazudja, Harrytől gyereke van. – fejezte be Louis helyettem.
- Értem. –látszott rajta a megkönnyebbülés.
- Sajnálom, hogy felfordulást okoztam.
- Ugyan szívecském teljesen megértem. – mosolygott, miközben együtt érzően végig simította a karomon a kezét.
- Nem látom a fiúk kocsiját, hol vannak? – kérdezte mögöttem Louis, körbe néztem, nem láttam a kocsit.
- Visszahívták őket Londonba reggel. – felelte halkan. Összenéztünk Louissal. Nem feleltünk, de én belül tomboltam.
- Akkor irány London. – mondtam mosolyogva.
- Egyetek mielőtt indultok. – invitált be a házba minket Anne, nem ellenkeztünk mindketten éhesek voltunk. Szóval elfogadtuk az ajánlatot. Louis hirtelen megfogta a karom, értetlenül rá néztem.
- És mivel megyünk vissza Londonba? A kocsit Joe-tól kértem kölcsön. – suttogta, fogalmam sincs miért Anne nem volt hallótávolságon belül.
- Vonat?  – Bólintott. 

Anne finom levest adott nekünk. Közben mesélt, hogy Gemmaék hova mentek nászútra. Közben Joe is megjelent. Mosolyogva köszönt mindkettőnknek. Én hálás pillantásokat vetettem felé, hogy kölcsön adta Louisnak a kocsit, hogy utánam tudjon jönni. Mire csak legyintet. Anne csomagolt el nekünk egy kis ételt az útra. Majd Joe felajánlotta, hogy kivisz minket a pályaudvarra. Próbáltunk nem feltűnést kelteni, de egy világ sztárral az oldaladon ez elég nehéz. Egy két rajongó oda jött Louishoz. De hamar lerendezte őket. Így még időben értük el a londoni járatot. Louis mellettem hamar elaludt, gondolom nem aludhatott sokat múlt éjjel. Fejét a vállamra döntötte, amit én egy mosollyal nyugtáztam.

Hamar Londonba értünk, olyan hamar, hogy a gyomrom automatikusa görcsbe rándul, ha csak eszembe jut, hogy pár perc múlva találkozok Harryvel.
- Szerinted hol vannak? – kérdezem Louist. Mire csak egy váll rántással válaszol. Mélyet sóhajtok a londoni levegőből.
- Haza kéne mennem, átöltözni. – mondom, közben a piszkos nedves ruhámra mutatok. Egyetértően bólint.  Gyorsan fog egy taxit, meg adja a címet és már megyünk is. 10 perccel később már a lépcsőházban vagyunk és lassan sétálunk fel a lakásomhoz. Táskám mélyéről kihalászom a kulcsot és még szerencsétlenkedek a zárral, mire rájövök, hogy nyitva van. Kihúzom a zárból a kulcsot és benyitok. Félőn nézek Louisra. Betörtek volna? Louis kötelességtudóan megy be elsőnek. Szorosan a nyomában vagyok. Megnyugodtam mikor észre veszem, hogy Danielle és Eleanor ül a konyhában.
- Alex! Jaj de jó, hogy végre meg vagy. – ölel meg Danielle. Azonnal visszaölelem. Majd Eleanor is ugyan így tesz.
- Többet ne csinálj ilyet, jó? – suttogja a fülembe.
- Megígérem. 

Szobám felé vettem az írányt. Kék szaggatott csőfarmert, egy szürke pólót és a fekete bőrdzsekimet vettem fel, a fekete bakancsommal. Lányok elmondták, hogy a menedzsment behívta őket egy megbeszélésre az új turnéval kapcsolatosan, így Louisnak is oda kell mennie. Így mindannyian oda mentünk. Én Daniellel és Eleanorral kint vártam. Leültünk a fekete bőr fotelekbe és vártunk. Közben persze folyamatosan kérdeztek, mi történt velem. Így elmeséltem mindent. Hirtelen egy ismerős mély hang csapta meg a fülemet.

- Stan.. – suttogom.  Felpattanok és elindulok a hang irányába. Lányok értetlenül néznek utánam. Hamar meg is találom őt. Egy öltönyös férfival beszélgetett, de mikor észrevette, hogy idegesen tartok felé elköszönt tőle. Ott állt önelégülten, majd kitárta a karját, mintha annyira meg akarnám ölelni. Hihetetlen düh volt bennem, amit Stan váltott ki. Kezem a mellkasára tettem és úgy próbáltam fellökni. Persze nem voltam olyan erős, hogy a földre essen, de elvesztette az egyensúlyát és hátrált pár lépést. Megint neki mentem.
- Mégis mi a francot képzelsz magadról?! – ordibáltam. Legkevésbé sem érdekelt, hogy figyelnek.
- Meg mondtam, hogy szétválasztalak titeket, nem?
- Menj a pokolba! – ütni kezdtem. Hirtelen két kéz fonódott a derekamra és elemelt Stan közeléből. Míg a biztonsági őrök kikísérték Stan az épületből. A titokzatos kéz megfordított. Ránéztem, Haján sapka volt. Szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Szemei alatt, hatalmas karikák voltak. Szemeibe néztem.Szívem gyorsan vert. Lélegzetem felgyorsult. Illata teljesen megőrjített.
- Harry..

~ 35.rész

 Sziasztok! A sok pozitív vissza jelzésnek hála, már itt is van a következő rész! :) Remélem tetszik, ez most hosszabb, mint a többi. Pusziiiiikah <3

12 KOMMENT!

Elszánt voltam. Látni akartam Harry-t. Bár nem tudom, hogy ezek után akar-e engem látni. Behuppantam a fekete Range Rover-be. Louis is beszállt, gázt adott. De az autó nem indult.
- Gyerünk már. – mondta, majd újra próbálkozott elindítani az autót. De semmi. Louis kiszállt, motorháztetőt felnyitotta és próbálta meg találni a hibát.
- Jaj, ne már. –döntöttem hátra a fejtámlának a fejem. Kiszálltam én is a szakadó esőbe, avval a céllal, hátha tudom valamit segíteni Louisnak.
- Mi a baja? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. – lehajtotta a motorháztetőt. Majd gyengén rácsapott egyet. – Úgy tűnik itt maradunk ma estére. Holnap felhívom egy haverom, ő majd megoldja.
- Oké. – feleltem halkan, majd zsebre tett kézzel indultam el a haza vezető irányba. De Louis nem jött. Megfordultam.
- Gondolom, nem az utcán akarja a sztár tölteni az éjszakát, nem? – mosolyogtam, majd intettem, hogy jöjjön.
- Hova megyünk? – kérdezte, mire oda ért mellém.
- Majd meglátod. – húzott mosolyra a szám.
 Majd csendben haza gyalogoltunk az esős éjszakában. Nem nagyon beszélgettünk, élveztük az eső hangját.
- Tudod.. – szakította meg a csöndet – nyugodtan elmondhatnád, hova megyünk. – nevetett.
- Abban mi az élvezet Tommo? – nevettem. Sosem, vagyis nagyon ritkán hívtam Tommo-nak.  Csak mosolygott.
- Otthon, édes otthon. – mondtam halkan, miközben a házat néztem.
- Azt hittem eladtátok.
- Nem. Apa tudta, hogy vissza fogok ide jönni. – majd át másztam a kerítésen. Mint egy gyerek.
- Gyere már Louis. – nevettem.
- Tudod.. – kezdte, miközben úgy mászta át a kerítést, mint egy öregember- feltalálták a kulcsot is.
- Aha, jó tudni. – mosolyogtam, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Csináljak valami kaját? Éhes vagy?
- Éhezem.
- Palacsinta? – húzogattam a szemöldököm.
- Jöhet. – mosolygott. – addig elmegyek fürödni. –bólintottam.
Felmentem apa szobájába, keresni Louisnak valami szárazat, Apa mackó nadrágja akadt a kezem közé. Megszagoltam.
- Hiányzol. – mondtam halkan, mintha meghallaná. Fölsőnek egy sima fehér pólót választottam. Letettem az ajtó elé a ruhákat, hogy Louis megtalálja, majd visszamentem a földszintre. Elővettem egy műanyag edényt és elkezdtem összeállítani a tésztát. Hihetetlen gyorsasággal törtek fel belőlem az emlékek. Amikor együtt csináltuk a fiúknak a reggelit. Ahogy rám nézett a szemeivel. Ahogy megérintett, kirázott tőle a hideg. Görcsbe rándult a gyomrom és sírni kezdtem. Hogy tehettem ezt mind tönkre? Hogy nem bízhattam Harry hűségében? Talán, azért mert úgy érzem, nem érdemlem, hogy szeressen. És tényleg, nem.  Előkaptam a telefonom. Hallanom kell hangját. Tárcsáztam és rámentem a hívásra. Búgott egyszer, kétszer, háromszor majd némaság. Lemerült a telefonom. Lecsúsztam a földre és zokogtam tovább. 

*Louis szemszöge*

 A meleg zuhany, hideg bőrömön életmentő volt számomra. Szomorúság, boldogság, düh és tehetetlenség egyszerre keveredett bennem. Szomorú voltam, mert nem voltam Alexel mikor szüksége volt rám. De boldog voltam, hogy nem haragudott rám soha. Dühös vagyok Stanre, mert megbántotta Alexet. És tehetetlennek érzem magam, mert fogalmam sincs, hogy jussunk vissza Holmes Chapelbe. Előhalásztam egy törölközött majd kimentem, hogy kérjek valami száraz ruhát, mikor bele rúgtam valamibe. Lenéztem és láttam, hogy egy gatya és egy póló hever a földön. Elmosolyodtam, majd felkaptam és felvettem őket. Körbe néztem egy kicsit az emeleten, meg akadtam egy ajtónál. Nagy betűkkel volt ráírva az, hogy ’’ ALEX  ’’. Benyitottam. Rózsaszínes falon akadt meg legjobban a szemem.  Annyira nem Alex stílusa. De hát amikor ide költöztek még csak 4 éves volt. Azóta nem festették át. Viszont csupa poszterrel és képpel próbálta meg elfedni a rózsaszínt. Meg akadt a szemem egy képen. Én és Alex voltunk rajta. Elmosolyodtam.
Hirtelen, az orromat füst szag csapta meg. Azonnal kapcsoltam. Lefutottam a lépcsőn. Alex a hideg konyhapadlón sírt. Gyorsan elzártam a palacsinta alatt a gázt. Majd lehajoltam Alex mellé.
- Mindent elcsesztem . – zokogott és csak ezt hajtogatta. Szívem összeszorult, hogy így látom. Vizes volt, de nem érdekelt. Jó szorosan magamhoz húztam és megpusziltam a haját.
- Minden rendbe fog jönni, meg ígérem.

*Alex szemszöge*

Louis közelsége, és megnyugtató szavai segítettek, hogy abba hagyjam a hisztérikus sírásomat. Alig kaptam levegőt. Szédültem. Fel akartam állni, de nem ment. Louis persze, mint egy igazi úriember segített.
- Menj fürödni, meg öltözz át. Palacsintát megcsinálom én. – mosolygott. Bólintottam.
Lassan lehámoztam magamról a vizes ruhákat, majd Louis cuccai mellé terítettem ki. Zuhanyzóban is éreztem, ahogy a könnyeim égetik az arcomat. Miután teljesen felmelegedtem és a bőröm már úgy nézett ki a sok víztől, mint egy öregemberré elzártam a csapot. Törölközött magamra terítettem és kimentem, hogy keressek valami még használható ruhát. Szekrényembe kutatva meg akadta a kezem Louis régi Superman-es pólójánál. Meg egy fekete melegítő gatyát választottam. Lassan mentem le a lépcsőn és már éreztem az illatokat.
- Azt hittem el fogod égetni mindet. – mosolyogtam, úgy mintha az előbbi sírógörcsöm meg sem történt volna. Louis vette a lapot, és ő sem hozta fel csak vállat rántott.
- Tudod, legidősebbnek lenni egy bandában nem olyan könnyű, mint hinnéd. – mosolygott. - Meg kellett tanulnom főzni.
Egy halom palacsintával, ültünk le a tv elé. Nem akartam romantikus filmet nézni, főleg nem a bátyámmal. De semmi elfogadható film sem volt a tv-ben. Úgy hogy hamar elaludtunk.

~ 34. rész .

Sziasztok! Ez a rész Louis és Alex újbóli egymásra találásáról szól. Végén egy kis csavarra. Remélem tetszik. Elég érzelmesre sikeredet.. :) Jó olvasást.! <3
11 Komment

ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=ZuwTY4gqu0Y

Másnap már 7kor talpon voltam. Arra jutottam kicsit itt maradok Doncasterben. Úgy, hogy első utam a bevásárló központba vezetett persze álruhában. Semmi kedvem lebuktatni magam, hogy itthon vagyok. Miután haza értem, összeütöttem egy kis kaját. Majd egy kicsit kitakarítottam a házat. Hisz é a bútorokhoz évek óta nem nyúlt senki hozzájuk. 

Miután nagyjából kitakarítottam, sétálni indultam. Imádtam két lábamon bejárni Doncastert. A szívemet melegség járta át, mikor láttam, hogy alig változott valami. Egy helyre akartam most nagyon elmenni. A régi törzshelyünkre. Louis és az én törzshelyemre. Egy esőcsepp az orromra esett, felnéztem az égre és mélyet szippantottam a friss eső illatából, mintha csak magamba szívnám és feltöltődnék.
Kapucnimat felkapva, indultam el a régi sulinkhoz. Bár hétvége van, hátul lévő focipálya mindig látogatható.  Így hát szép lassan hátra ballagtam. Átvágtam a füves placcon és a lelátóhoz igyekeztem. Majd felfutottam a legtetejére, ahonnan be tudtam látni az egész várost. Ismét egy mélyet szippantottam a levegőből. Végre itthon vagyok.  Leültem, hát a legutolsó sor legkülső székére. Igen, bármi meglepő ez volt a törzshelyünk. Mindent itt beszéltünk meg régen. Sulit, csajokat, pasikat, szülőket, a zenét. Louis itt mondta el, hogy jelentkezni fog az X-faktorba. És mivel tudtam, hogy egy őstehetség, tudtam, hogy be fog kerülni, tudtam, hogy sokra fogja vinni. Így teljesen kiakadtam és elmentem. Akkor is menekültem. Sokan nem értik, hogy lehet fiú és lány ilyen jóban, anélkül hogy egymásba szeretnének. Ez egyszerű Louis és én köztem 3 év korkülönbség van. Mikor megismerkedtünk én még csak 4 voltam, ő 7. Így persze, hogy Louis mindig a kishúgaként nézett rám. És nem úgy, mint egy barátnő jelöltre. Louis volt a legjobb barátom, de most már csak a bátyám. 

- Tudtam, hogy itt megtalállak. – mondta halkan.
Lassan hátra néztem, rá. Louisra. Sminkem lefolyt, szemem pirosak voltak a sírástól. Louis aggódó pillantásával találtam szembe magam. Csöndben leült mellém, a helyére.  Karját a vállamra tette és úgy húzott magához. Vállának döntöttem a homlokom és úgy sírtam. Louis nem próbálkozott csitítgatni, együtt érzően simogatta a vizes hajamat. Miután úgy éreztem eleget sírtam, elhúzódtam Louistól, hogy a szemébe tudjak nézni. Kezével óvatosan törölte le a könnyeimet az arcomról.
- Honnan tudtad, hogy itt leszek? – kérdeztem halkan.
- Tudtam, hogy egyszer vissza fogsz majd ide jönni. Én is visszajöttem párszor, ha elegem volt a világból. – mosolyodott el, mikor látta a meglepett arcomat. -  Mindig elképzeltem, hogy itt vagy velem. Próbáltam elképzelni, hogy mit mondanál. Vagy, hogy milyen rémesen próbálnál felvidítani. – nevetett, erre nekem is nevetnem kellett.
- Hát igen, a felvidítás, mindig a te reszortod volt. – mosolyogtam.
- Emlékszem, amikor utoljára voltunk itt.. – kezdte Louis. Ránéztem. Ő nem nézett rám, a foci pályát kémlelte, szeme megtelt könnyel.
- Hé. – fogtam meg a kezét. – Nem számít. – mondtam halkan.
- Már hogyne számítana Alex. – mondta a szemembe. – Önző módon viselkedtem. Elhagytalak. Semmit nem tudtam rólad X-faktor alatt. Mikor visszajöttem. És becsöngettem hozzátok, senki nem nyitott ajtót. A szomszéd mondta, hogy már nem laktok itt. Hogy elköltöztettek, azt se mondta meg hova. Először azt hittem viccel, ide jöttem, de mikor nem találtalak itt tudtam, hogy nem vicc és hogy tényleg elvesztettelek. Összetörtem. 2 évig csak arra vártam, hogy újra lássalak. Vártam a napot, hogy mikor hozz minket újra össze a sors. Mikor találkoztunk a repülő téren New Yorkban, először azt sem tudtam, hova kapkodjak. Olyan gyorsan történt. Láttam mennyit nőttél, hogy felnőtt nő lett belőled.– mondta, egy pár könnycsepp folyt végig az arcán, én már rég sírtam. – Azt hittem utálsz, amiért elhagytalak, és hogy híres lettem. – megráztam a fejem.
- Sosem tudnálak utálni Téged, Louis. –feleltem, alig hallhatóan. Erre elmosolyodott. Beállt a néma csönd. Tisztán lehetett hallani, hogy kopog az eső a műanyag székeken.
- Nem Harry az apja annak a gyereknek. – bökte ki komolyan Louis. Értetlen képet vágtam. Teljesen Össze voltam zavarodva.
- Ezt hogy érted? Honnan..
- Miután elmentél és hallottam telefonon beszélni Caroline-t. Miután letette, megzsaroltam, hogy úgy is elmondom mindenkinek, úgy hogy mondja el mi volt ez az egész és legalább tisztázhatja magát. – mély levegőt vett, és én is.
- Ki vele Louis.
- Stan zsarolta meg őt valamivel, hogy hazudja, azt Harrynek tőle van a gyerek, és így elérje, hogy szakítsatok. – lefagytam.
Ennyire félre ismertem volna Stant?  Mikor megismertem egy aranyos félénk srác volt.  Most meg. Most meg egy elmebeteg, ki fejébe vette, hogy visszaszerezz és minden követ meg fog mozgatni, hogy elérje azt, amit akar. És, hogy ennyire nem bíztam Harryben. Hogy tehettem ez vele?
- Alex! – ordított Louis, mire észhez tértem – rajtad kívül még senki nem tudja.
- Mi?
- Azt akartam, hogy tőlem tudd. Így azonnal ide jöttem kocsival.
- Vissza kell mennünk Holmes Chapelbe! – pattantam fel. Lenéztem a még mindig ülő Louisra, aki csak mosolygott. Lassan felállt.
- Mi az?
- Sosem láttalak még ilyennek.
- Milyennek?
- Ilyen szerelmesnek.

díj eső!!

 El sem tudom, hogy mennyire boldoggá tesztek azzal, hogy ezeket a díjakat  megkapom. De kövezettek meg, nem fogom pontról-pontra követni az utasításokat. Az oka egyszerű. Ha én is elküldözgetném 11 ember-nek, ahányszor megkapom egyrészt hamar kifogynék belőle másrészt csak egymásnak adogatnánk oda vissza. Ezért én csak a kérdésekre válaszolnék :)
De mielőtt belemennénk szeretném megköszönni az olvasóktól, akiktől kaptam :) I love you all!
http://dreamrebelgirl.blogspot.hu/
http://followyourdreams-nancy-vernold.blog.neon.hu

a kérdéseik pedig:

1. Mi a legnagyobb álmod? - kimenni londonba, és vissza se jönni

2. Directioner vagy? - de még mekkora.

3. Ha találkoznál a 1D-vel, mi lenne az egyetlen kívánságod hozzájuk? - Harry vegyél feleségül. vagy nem ez sablonos. Harrytől azt kérném, hadd fogjam meg a haját. Niall egy ölelést kérnék. Louistól azt kérném, hogy nevetessen meg. Liamtől egy pacsit kérnék. Zayntől azt, hogy ne legyen tetőtől talpig kitetováltatva, majd egy ölelést és egy közös csoportképet kérnék így mindenkitől :D
4. Mit gondolsz arról,hogy Zayn ennyit tetováltat magára? - semmit, imádom a tetoválást. de azért nem annyira hogy mondjuk beborítja az egész testét

5. Örülsz a díjnak? - igen, határozottan

6. Szeretsz írni és mióta írsz? - igen. körülbelül másfél hónapja

7. Mi a fontosabb számodra: a nézettség vagy a saját magad szórakoztatása? - itt, a nézettség, vagy nem is a nézettség, hanem hogy az olvasóknak tetsszen amit írok. mert saját magam szórakoztatására írok mást.

8. Ki a legfontosabb személy az életedben, és miért? - szüleimet mondanám, és szerintem nem kell leírnom azt hogy miért.

9. Gondoltál már arra, hogy az írást komolyabban is folytasd? Mondjuk, kiadasd valamilyen írónál? - Szerintem mindenki, aki blogot vagy valamit ír eljátszik a gondolattal, milyen lenne sikeres írónak lenni. De ma már az emberek nem olvasnak annyit.

10. Mit szeretsz csinálni szabadidődben? - zenét hallgatok, illetve fiúk képeire nyáladzok

11. Mik az életcéljaid? - boldognak, szabadnak lenni. És London. 

1.Miért kezdtél el blogot vezetni? - unatkoztam :D

2.Milyen hobbikat űzöl? - versenyszerűen alszok.

3.Mikor hallottál először a 1D-ös srácokról? - 2011. aug.10 időt sajnos nem tudom, csak annyit hogy este :D

4.Szerinted mennyire számít a külső,ill. a belső? - külső megfog, belső megtart csak ennyi.

5.Milyen jövő beli terveid vannak? - Londonban fogok élni, Harry Styles-sal 28 macskával

6.Mely országokban fordultál meg eddig életedben? - Ausztria, Görögország, Szlovénia ( átutazóban ), Horvátország

7.Mit gondolsz,melyik kategóriát képviseled a OneDirection rajongótáborban?Az Őrült,visítozós vagy a Higgadt rajongó típust? - ha mondjuk látok egy képet a neten az higgadtan egy 'úristen'-nel elkönyvelem. De ha utcán látnám meg őket. Tuti bevennék egy nyugtatót annyira idegeskednék. :D

8.Hány éves vagy? - 16

9.Milyen filmet láttál utoljára? - egy olsenikres filmet. a kihívás a címe azt hiszem.

10.Van példaképed?Ha igen,kicsoda? - 1D

11.Jelenlegi kedvenc szám/klip? - Bon Bon - Soha nem mondtam el / 1D - WMYB

~ 33. rész

HelloHello :D Itt is van a következő :) Remélem tetszik. Ha igen írj kommentet
11 KOMMENT

Nem tudtam, hova csak el. El onnan, abból a házból. Gondolkodtam, hova kéne mennem vissza Londonba? Ott hamar rám találna Harry. Egyedül akarok lenni. Valahogy, nem tudom, hogy de kiértem a busz állomáshoz. Vettem egy jegyet és felszálltam a Doncasterbe tartó járatra. Még volt egy ’kis’ idő indulás előtt, úgy hogy felhívtam Katie-t. Teljesen elhanyagoltam mostanában.

- Hallo?
- Szia, Katie én vagyok.
- Jaj, Alex olyan jó hallani a hangod. Hogy vagy?
- Mélyponton is mélyebben. – nevettem a telefonba. – De te, ti hogy vagytok?
- Megvagyunk. Orvos azt mondta minden rendben van eddig.
- Akkor jó. – meg könnyebbülve fújtam ki a levegőt.
- És veled mi történt?
- Azt hiszem megint szakítottunk Harryvel. – mondtam halkan a sírás határán. – Vajon miért nem tudunk soha boldogan együtt lenni? Miért kell mindig történnie valami szörnyűnek, hogy ne tudjunk együtt lenni? – mire végig értem a költői kérdések feltételével a telefonba, már patakokban folytak a könnyeim.
- Jaj, kicsim. A szerelem sosem egyszerű. Most hol vagy?
- Menekülök. – szálltam fel a buszra. – Haza megyek egy kicsit Doncasterba. Csak azért hívtalak, hogy ne aggódj meg vagyok.
- De ott hol fogsz lenni Alex?
- Ne aggódj, megoldom.
- Kérlek, csak vigyázz magadra.
- Rendben. De te is. Hiányzol.
- Te is én nekem.  Mikor jössz vissza Londonba?
- Nem tudom. Egy kicsit ki kell szelőztetnem a fejem.
- Rendben. Most leteszlek. Szeretlek. Siess haza.
- Rendben. Szeretlek. 

Fülhallgatómat bedugtam a fülembe. A másfél órás út során Harry 67x Louis csupán 50x többiek meg olyan 20x hívtak. Úgy hogy zenét hallgatni nem tudtam, mert idegességembe kikapcsoltam a telefont. Majd azon kezdtem el gondolkodni, mennyivel jobb hogy megint elmenekülök.
Vajon attól jobb lesz, ha valami rossz történik, a jelenbe mindig vissza kívánkozok a múltba? Rájöttem, hogy igen. Mármint csak nekem jó. A múlt szép emlékei sosem változnak, míg a jövő kiszámíthatatlan lehet. Elég sötét volt mire Doncasterbe értem. Azonnal a régi házunkhoz mentem. Apa ’sajnos’ nem tudta eladni. Kerítést, ahogy mindig szoktam átmásztam. Ajtóhoz érvén , a szokásos ajtófélfába rejtett kulcs segítségével bejutottam.  Villanyt felkapcsolva láttam,hogy semmi nem változott. Végig jártam a házat. Majd egyszer csak a régi szobámban találtam magam. Apa nem pakoltatta ki. Talán tudta, hogy egyszer majd vissza fogok jönni. Talán ezért nincs kint az eladó tábla. Kitudja. Régi képek rólam és Louisról porosak a polcon. Ahogy a zenei díjaim is. Fáradtan dőltem le az ágyra. Az se érdekelt mennyire poros. Végre minden olyan mint régen. Vagyis majdnem. Bekapcsoltam a telefonom. Csupán pár tucat SMS jött, köztük Anne-től is egy.
Azt nyitottam meg elsőnek.
,, Sajnálom, hogy így kellett megtudnod. Kérlek, gyere vissza. Harry teljesen ki van borulva.’’
Majd megnyitottam Louisét.
,, Azonnal hívj fel, ha látod ezt az üzeneted. Ne tedd, ezt velünk Alex kérlek!’’
Eleanor:
,, Harry teljesen kész, sír, ordibál felváltva. Teljesen biztos benne, hogy nem ő az apja. Hívj, fel minket kérlek’’
Találomra rámentem egy Harry-sre is.
’’ Kérlek, hívj, írj akármi. Tudnom, kell, hogy jól vagy-e. Nem veszíthetlek el újra. Szeretlek. ’’
Körülbelül két óra alatt végig olvastam az őszeset.  Írnom kéne neki valamit. Bár megérdemelné, hogy aggódjon. Ha tényleg ő az apja, annak a gyereknek megérdemli. Úgy döntöttem írok neki. Egy egészen rövidet, tömöret.
,, Jól vagyok. Csak gondolkodnom kell’’

~ 32. rész

Sziasztok! Valószínűleg mostanában ritkábban fog rész jönni mert elég nehézen akar össze jönni egy rész. És azért ti sem aktívkódtok, úgy mint régen.

10 KOMMENT!

Esküvő csodálatos volt. A templom nagyon szépen fel volt öltöztetve virágokkal. Harry Mike ( Gemma vőlegénye ) tanúja volt, így ő oltárnál állt. Néha hátra pillantott rám. Nagyon jól festett öltönyben. Haja kócos volt. És egy fehér rózsa volt az öltöny zsebére tűzve. Gemma gyönyörű volt. Ruhája, haja a sminkje mindene meseszép volt. Szerencsére az én ruhám sem tűnt ki a tömegből.
Azon gondolkodtam a szertartás közben, hogy Apa az övét már nem élhette már meg. Szívem elszorult ettől a gondolatmenettől. És ezt mellettem ülő Louis is észrevette.
- Jól vagy?
- Persze. – hazudtam.
Látszólag elhitte. Ennyire jó színész lennék? Vagy Louis már nem lát át rajtam? Régen sosem tudtam neki hazudni, mindig tudta, hogy mikor hazudok. Ezért sosem titkolóztunk egymás előtt.  Valószínűleg ezért nem tudtak minket sosem elválasztani. Egészen mostanáig. Gyors elhessegettem ezeket a gondolatokat, mielőtt elbőgném magam itt mindenki előtt és próbáltam nyugodtan végig ülni az esküvőt.

A lakodalom helyszíne Harryék kertje lett. Csak a közeli rokonok illetve mi voltunk ott. Kis színpad volt elhelyezve a kert végében és volt egy kis tánctér is. Jó hangulat adott volt. Harry elhúzott táncolni és közel húzott magához és úgy lassúztunk.
- Jól érzed magad? – súgta a fülembe a kérdését.
- Igen. – elmosolyodtam. - Nagyon aranyos családod van. És Gemma pedig gyönyörű.
- Te szebb vagy.
- Harry ezt csak azért mondod, mert ő a nővéred. – nevettem.

~*~

Éjfélre már csak a fiatalabbak maradtak talpon. Fiúk szokásukhoz híven fociztak, bár nyakkendőben és öltönyben nem lehetett valami kellemes ezért levették.  Mi csajok beszélgettünk, pezsgőt ittunk illetve a fiúkat néztük, akikről lassan az ing is lekerült. A házból hangos csörömpölés zavarta meg a fülemet. Körbe néztem, csak én figyeltem fel a zajra szóval bementem a házba.
- Tudom, Anne hogy nehéz elhinni. Úgy gondoltam, tudnod kell, hogy Harry a gyerekem apja.  – erre a mondatra értem be a konyhába és megtorpantam, Anne és a titokzatos szőke felém kapta a fejét.
- Mi? – kérdeztem halkan, szemem megtelt könnyel felszaladtam az átmenetileg kapott szobában, ahol át tudtunk öltözni, illetve elkészülni. Anne még utánam ordított, de mikor látta, hogy nem jövök vissza nem hívott többet. Bőgtem. Rettenetesen.  Hirtelen elhatározásból elkezdtem levetkőzni, majd átvettem a ruhámat, arra amiben reggel voltam. Éppen pakoltam be mikor elkezdtek dörömbölni az ajtón. 

*Harry szemszöge *

Nem volt kényelmes ilyen ruhába focizni, így hamar abba hagytuk és vissza mentünk a lányokhoz. Láttam, hogy Alex nincs ott a többiekkel.
- Alex hol van? – kérdeztem Gemmát.
- Olyan negyed órája ment be, gondolom Anyával beszélget. – erre a feltételezésre elmosolyodtam, örülök, hogy ennyire jól kijönnek. Bár emiatt nem aggódtam, tudtam, hogy ők is szeretni fogják Alexet.  Bementem a konyhába senki nem volt ott.
- Harry. – szólított anya. Zaklatott volt.
- Hol van Alex? – kérdeztem.
- Emeleten, ahogy halottam pakol. – mondta halkan, nem nézett a szemembe.
- Micsoda? – választ sem várva futottam fel az emeletre. Be akartam nyitni, de zárva volt. Elkezdtem ütni az ajtót. 

*Alex szemszöge*

- Harry vagyok, nyisd ki. – mondta halkan. Ajtóhoz mentem és rátettem a kilincsre a kezem de nem volt erőm elfordítani a zárat.
- Kérlek. – mondta. Erőt vettem és elfordítottam a zárat, az ajtó kinyílt és az értetlen arcával találtam szembe magam. Vissza mentem az ágyhoz és folytattam az amit abba hagytam. Pakoltam.
- Mit csinálsz?
- Azt hittem ez nyilvánvaló. – feleltem bunkón.
- Miért pakolsz? Mi történt? - lágyan megfogta a karom és elkezdte simogatni.
- Hagyjuk. Haza megyek. – mondtam halkan.
- Alex. – fordított szembe magával, kicsit meghökkent mikor meglátta kisírt szemem, de folytatta – Tudni akarom mi történt.
- Akarod tudni mi történt? – hámoztam le magamról a karjait. – Az hogy van egy gyereked, és még csak nem is tudod. – indultam el az ajtó felé.
- Nekem nincs gyerekem.
- Hát Caroline egész mást mondott. – hagytam ott a szobában.

Oldal negyedik díja (?)

Oké, erre nem számítottam. Köszönöm Ritá -nak, akitől a díjat kaptam. Ezt egyszer már megkaptam, szóval csak a kérdéseire válaszolnék :)

1.Kedvenc hobbi?
- Zene hallgatás. Életem.

2.Milyen véleménnyel vagy a saját blogodról?

- Szeretem írni, főleg ha sok vissza jelzést kapok. Nem hinném, hogy olyan jó, mint amilyennek mondják. De ez szerintem betudom annak, hogy túl elfogult vagyok :)

3.Előfordult már valaha, hogy egyszerűen csak ültél és bámultad a fehér,üres lapot, mert nem volt ihleted?

- Volt. 

4.Beleszoktad magad élni egy blogba, ha olvasod?
- Mindig. Én csak így tudok olvasni, legyen szó bolgról, vagy könyvről. Túl nagy a fantáziám :$

5.Vannak kedvenc blogjaid?
- Van.

6.Blogon kívül szoktál mást is írni? (novella,vers,könyv?)
- Naplót írok, illetve gondoltam rá, hogy novellákat kezdek majd el.

7.Ha választani lehetett volna, hova születtél volna? (város, ország!)
- oh :$ Anglia, London.

8.Miért szeretsz írni?
- Mert bele élhetem magam, egy történetbe. Ha csak úgy az írásról kérdezel, akkor azért mert kiírhatom magamból minden érzést, fájdalmat.

9.Honnan ismered a One Directiont?
- Youtube, illetve egy barátnőmtől, aki linkelte :D

10.Vannak terveid a felnőtt éveidre?
- Élni.

11.Kedvenc együttes, énekes, énekesnő?
- One Direction, nincs, Miley Cyrus, Jessie J, 

Ui.: MA JÖN AZ ÚJ RÉSZ! HA EDDIG NEM ÍRTATOK VOLNA KOMMENTET AZ ELŐZŐ RÉSZHEZ, MÉG MEGTEHETITEK!

Oldal megkapta 3. Díját :3

Nagyon köszönöm Zsó -nak, hogy érdemesnek tart erre a díjra és megtisztelt vele, hogy nekem küldje tovább! Millió puszi neki <3 És mindenkinek, aki olvassa a blogomat. Igen téged is puszillak :)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás / visszajelölés)

1.

 1. augusztus 10.-ikén lesz 1 éve, hogy ismerem az 1D-t

2. London, és az angol nyelv az életem
3. kedvenc színem a mályva
4. van egy golden retriver kutyám, Mira a neve és 6 éves
5. iker a horoszkópom
6. Kedvenc tantárgyam a suliba, az angol :)
7. szobám fala narancs színű
8. zene nélkül nem tudnék élni
9. imádok írni
10. ha unatkozok, rajzolok vagy festek
11. 16 éves vagyok. 

2.

- Kiről szeretsz blogot írni?
- One Direction :)

- Jelenleg olvasol blogot?
- De még mennyit.

- Írsz most blogot, ha igen mióta?
Írok, öhm. több mint 1 hónapja.

- Szereted a horror történeteket?

- Igen.

- Szoktál aktust írni a blogodba?

- Öhm, gondoltam rá, de lehet hogy valaki nem értékelné, ezért elvetettem az ötletet, azért van a +18 blog ;)

- Hány részes a jelenlegi blogod?
- 31

- Miért kezdtél el írni?
- Azért mert Zsó épp fesztiválozott, én meg unatkoztam :D

- Mióta ismered a fiúkat, és mit gondolsz róluk?
- Augusztus 10.-ikén lesz 1 éve. Tömören röviden, legjobb 'dolog' ami történhetett a földön, hogy ők vannak :)

- A barátaid tudják hogy írsz blogot? Ha igen mit gondolnak róla?
- Néhányan igen, és olvassák is. Szeretik. Mindig nyaggatnak, ezért is szoktak olyan hamar felkerülni a részek. :D

- Vannak olyan álmaid amiket teljesíteni szeretnél?
- Igen. Sok. :D

- Vannak olyan írok akikre felnézel?
- Vannak.

3.

3; - Kiről szeretsz blogot írni?

- Jelenleg olvasol blogot?

- Írsz most blogot, ha igen mióta?

- Szereted a horror történeteket?

- Szoktál aktust írni a blogodba?

- Hány részes a jelenlegi blogod?

- Miért kezdtél el írni?

- Mióta ismered a fiúkat, és mit gondolsz róluk?

- A barátaid tudják hogy írsz blogot? Ha igen mit gondolnak róla?

- Vannak olyan álmaid amiket teljesíteni szeretnél?

- Vannak olyan írok akikre felnézel?

 4.
Petra

Én most csak őt jelölném meg. Mivel kedvenc blogom.

xoxo A.

~ 31. rész

 Sziasztok! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! <3

12 KOMMENT ÉS KÖVETLEZŐ!

Pár könnycseppem anyu által kézzel írt levélre hullott. Sosem hittem, hogy meg fognak hatni a szavai. Miközben szememmel pásztáztam a sorokat és magamban olvastam az ő hangja csengett a fülembe. Azt gondoltam, hogy nem szeret. Vagy megbánta, hogy megszült. De erről szó sem volt. Csupán nem tudta, hogy rendbe tenni azt, amit elrontottunk. Lelkiismeret furdalásom volt. Hisz nagyobb részben ez az én hibám.  Lassan felálltam a földről, levelet az ágyra tettem és előhalásztam a laptopomat, majd azt is az ágyra tettem a levél mellé és leültem. Amíg vártam, hogy bekapcsoljon elgondolkodtam, hogy mit írjak anyának. Aztán rájöttem, hogy nem tudok neki írni, hisz nincsen gépe. Ezért előkerestem egy üres lapot, rátettem a laptopra és írni kezdtem. Minden, ami nyomasztotta életem során a szívemet. Amit sosem beszélhettem meg az édesanyámmal, mint más tinédzser lány. Háromnegyed órával később egy egész hosszú levelet sikerült össze firkantanom. Kerestem egy borítékot. Rá írtam a címet. Felkaptam a kabátomat és a cipőmet és leszaladtam az utcára keresni egy postaládát. Szerencsére az utca végén találtam egyet, bedobtam és csak reménykedtem benne, hogy Anya örülni fog a válaszomnak.

/1 héttel később/ 

Pár nappal később miután feladtam a levelet, jött is a válasz. Anyutól. Nagyon örül, hogy ’jól’ vagyok. És hogy ilyen hamar sikerült beilleszkednem és túljutnom Apa halálán. Ezen kicsit meglepődtem, mert egyáltalán nem vagyok túl és talán soha nem is leszek. Még mindig sírva alszok el néha. Elsírom magam, ha meglátok egy képet róla, vagy ha a tévében a kedvenc műsorát adják. Azt írja, karácsonykor eljön meglátogatni, szeretné megismerni Harry-t és a többieket. Meg akkor kimegyünk Apa sírjához is. És üdvözli Louis-t is. Fura mindig is úgy tett, mintha utálná.

Csöngettek. Biztos Harry az. Ajtóhoz siettem és kinyitottam.
- Csá! Mizujs Alex?
- Brr rohadt hideg van oda kint. Már azt hittem sosem fogod kinyitni az ajtót. – mondta Zayn és Niall kórusban. Szépen egyesével beszállingóztak a nappalimba.
- Szia. – köszönt Harry és megcsókolt.
- Ők mit keresnek itt? – mutattam a fiúkra a hátuk mögött. Akik már el is foglalták a kanapét, Niall meg a hűtőben turkált.
- Nem említettem volna, hogy ők is jönnek az esküvőre?
- Nem, ezt kihagytad. – mosolyogtam. 
Azt hittem végre egy kicsit kettesben is lehetünk majd Harryvel. Na mindegy.
- Alex a hűtőd kong az ürességtől. Éhes vagyok! – siránkozott Niall.
- Mindjárt csinálok valami kaját. – feleltem.
- Imádlak. – rohant oda hozzám és jó szorosan megölelt.
- Mindig is tudtam. – nevettem.

- Segíthetek? – karolta át a derekamat Harry.
- Azt hiszem, spagettit még el tudok készíteni. - nevettem.
- Akkor vigyázz, mert leég a hús.

Harry segített befejezni a vacsorát. Majd pillanatok alatt el is fogyasztottuk az összeset. Mindenki jól lakottan bámulta a TV-t. Majd 10 óra körül elmentünk aludni. Holnap hosszú nap vár ránk. 

~*~

Másnap 9 fele indultunk kocsival Holmes Chapelbe. Azt a három órát mindenki máshogy töltötte el. Zayn aludt. Louis Eleanorral volt elfoglalva, mivel természetesen ő sem és Danielle sem maradhattak ki. Harry vezetett, anyós ülésen én ültem. Niall unalmában gitározott. Mire Liam, Harry, Niall elkezdtek énekelni. Eső halkan kopogott a motorháztetőn. Ablakon bámultam ki, figyelve az elhaladó táj mellett, miközben a fiúkat hallgattam.

- Jól vagy? – kérdezte Harry.
- Aha. – feleltem halkan. – Csak gondolkodtam.
- Avass be. – mosolygott rám, majd tekintetét visszatette az útra.
- Anya írt nekem egy levelet, még mikor beköltöztem a lakásba, de csak nem régen olvastam el. – erre Louis is felfigyelt és csöndben várta, hogy folytassam.
- Visszaírtam neki, majd megint írt. Azt írja karácsonykor meg akar látogatni és meg akar ismerni titeket. Ja és Louis, téged meg üdvözöl. – fordultam hátra Louishoz. Az arcán a meglepődöttség határozottan látszott.
- Nem azt mondtad, hogy megszöktél otthonról, mert ott rossz volt? – kérdezte halkan Niall. Gondolom félt, hogy tabu témát érint, de nem vettem annak.
- De, azt hittem anyám a háta közepére se kíván. – mondtam miközben az utat kémleltem. – de úgy tűnik, megint tévedtem. – mondtam halkan, Harry bal kezét a combomra tette. Rá mosolyogtam. 

~*~

Gyorsabban értünk Holmes Chappelbe, mint gondoltam és már nem anya járt a fejembe. Hanem hogy Harry családja, mit fog gondolni rólam. Harry bátorítás képen összekulcsolta a kezünket.
- Csak ne lássák, hogy félsz. – suttogta a fülembe Zayn, mire a könyökömmel gyengéden hasba vágtam. Mire Harry és a többiek csak nevettek, az ajtó kinyitódott és Gemma állt előttem.
- Öcsii. – borult Harry nyakába. Elmosolyogtam. Bementünk Gemma mindenkit megölelt, én utolsónak maradtam.
- És biztos te vagy Alex. – mosolygott. – Gemma vagyok. Harry nővére. Őrülők, hogy megismertelek.
- Szia. Én is örülök. – mosolyogtam, majd elfogadtam a felém nyújtott kezet.
- Gem, Harryék érkeztek meg ? – hallottuk a kiabálást az emeletről.
- Igen. – ordított vissza Gemma. Addig levettük a kabátunkat. Harry anyukája, Anne és egy idősebb férfi sétált le a lépcsőn. Miután mindkettőjük megölelte Harry-t,majd rám néztek.
- Anya, Joe ő itt Alex. Alex.. – Anne nem hagyta befejezni.
- Annyira örülők, hogy végre megismerhetem Harry barátnőjét. – jött felém mosolyogva és megölelt. Gyorsan vissza is öleltem, majd Joe is megölelt. Idegességem pillanatok alatt elmúlt.

~ 30. rész

 Bocsánat, hogy ilyen későn. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

15 KOMMENT ( próbáljuk meg összehozni :$)

Fotózás nagyon jól sikerült. Gyorsan el is telt. Mindenen azon voltam, hogy lebuktassam Stan-t, kábítószer birtoklásért. Persze nem börtönbe akartam csukatni. Csak elküldeni rehabra, persze ezt szép szóval kérhetném évekig, sose menne el. Meg akartam menteni az életét, még ha utáltam is. Akkor is az exem . Utálnom kellene, mert megcsalt, mert szét akar választani minket Harryvel, mert el akar taposni, mert csak még egy éjszakára kellek neki. De nem ment. Ezek ellenére, amit most felsoroltam. Nem tudtam utálni. Eleanor sem érti, hogy lehetek ennyire naiv. Mindegy. Tervem körülbelül az volt, hogy beköpöm Jeannak. És eldöntjük, hogy mit kezdünk vele.

- Tudom, hogy füvezik. Láttam egyik este. – tátva maradt a szám is.
- Mi? Miért nem hívtad ki a rendőröket vagy valami?
- Megfenyegetett.
- Mi van?
- Hosszú. Tud valamit rólam. Ami, ha kiderül, tönkre teszi a karrieremet.
- Ó ez ismerős.  Mit tegyünk?
- Tégy úgy, mintha nem tudnál róla. És nem lesz bajod. – Jean szavai csengettek a fülembe, miközben a repülőből néztem ki. Letelt a 3 napos fotózás, Stant nem sikerült lebuktatnom.  Úgy gondoltam, hogy egy időre arrébb teszem a modell karrieremet és a családra fogok koncentrálni.  Talán hagynom kellene ezt az egész Stan dolgot? Talán. Nem tudom. Harry-t nagyon idegesíti így is. De én csak azt akarom, hogy egészséges legyen. Semmi többet. Hangosan felsóhajtottam.  Mire El rám nézett én csak megráztam a fejem.
- Elhiszem, hogy nehéz. – adott egy együtt érző mosolyt. Csak elmosolyodtam.
- Mit irkálsz? – kérdeztem, és a füzetére mutattam .
- Á csak Liam buliját tervezem. Danielle kérte, hogy írjam össze hogy miből mennyi kell. De olyan forgalmas voltak ezek a napok, hogy teljesen elfelejtettem.
- Segíthetek? Ha már részben miattam voltak ilyen forgalmasak a napjaid. – mosolyogtam.
- Persze. – El édesen vissza mosolygott rám.
- Szóval. Már majdnem meg van minden. Már csak a helyet kéne. Dannel még nem beszéltem, hogy béreljünk valamit. Tuti nem fiúknál rendeznénk, hisz meglepetés. – felelte.
- Akkor, mi lenne ha a lakásomban lenne? Elég nagy nekünk. Persze nem tudom, hogy kik lesznek.
- Hát gondoltuk, lenne egy hogy csak mi. Aztán egy családi is lesz. Meg nem tudom. Lehet, el kellene mennünk valami jó klubba. Tudod Liam mennyire szeret bulizni.
- Igen. – nevettem.
- Akkor mi lenne, ha nálunk kezdenénk,azt amikor kedvünk van el megyünk egy közeli klubba?
- Zseni vagy Alex. – mosolygott. – Amúgy nem baj, hogy nálad rendeznénk? Mit szólnának a szomszédok?
- Hát amilyen, hangosan szoktak szexelni felettem, legkevesebb ha egy házi bulit el viselnek. – Eleanorral ezen annyira nevettünk, hogy még a stewardess oda jött szólni, hogy halkabban.
- Mikor lesz? – kérdeztem, miután már kezdtünk megnyugodni.
- Azt még meg kell beszélnem Dannel, hogy mikor lesz a családi. Gondolom 29.-én.

Mikor beértem a lakásba, furcsa mód otthon éreztem magam. Azért volt furcsa, mert körülbelül két hónapja lakom csak benne, de annyira az én stílusom szerint van berendezve, hogy már az első alkalomkor is olyan volt mintha egész életembe abba a lakásba éltem volna. Hirtelen bekattant valami. A szobába siettem. Az éjjeli szekrényemen még ott virított anyám levele, amit a bőröndömbe pakolt be. Hogy feledkeztem el róla? Húzott a kíváncsiság mit írt bele anyám búcsúzóul, de valahol legbelül azért sejtettem mit írt.  Oda mentem felbontottam a levelet. Leültem a földre és az ágynak döntöttem a hátam. Olvasni kezdtem: 

„Drága Alex,

Tudom, hogy a pokolba kívánsz. Én is magamat. Tudom, hogy sosem voltam jó anyád. Sem Angliában, sem Amerikában. Apádat okoltam ezért, de hamar rá kellett jönni, hogy ez nincs így. Mikor láttam, hogy Louissal egyre többet kint maradsz, alig jársz haza és még egy sziára sem méltatsz. Rájöttem, elvesztettelek, talán túl későn döbbentem erre rá. Azt hittem, ha elválunk és apádnál maradsz, jobb életed lesz. De sajnos nem így lett. Bírónő én felemre döntött. Belül ujjongtam, hogy a lányom velem marad. De hamar rá kellett jönni, hogy újra kín szenvedés lesz ez mindkettőnknek. Hisz el kellett hagynod apádat, nagyidat, szülővárosodat. Mindent. És velem kellett új életet kezdened Amerikában. Már akkor tudtam, hogy vissza kell, majd küldjelek valahogy Angliába, mikor kijöttünk a bíróságról. 18 éves korodra viszont annyira rossz lett a kapcsolatunk, hogy nem kellett kérnem, vagy javasolnom, hogy menj vissza apádhoz. Mentél magadtól is. Sajnálom. Mindent. Azt a rengeteg veszekedést, kiabálást. És a pofont is, amit adtam neked akkor. Sajnálom, hogy nem tudtam megjavítani a kapcsolatunkat. Csak tudd, én mindig szerettelek és szeretni is foglak.

Ölel, csókol Anyád. ’’