~ 9.rész

Sziasztok! Remélem tetszik, ha igen iratkozzatok fel a csatornámra!
3 KOMMENT ÉS JÖN A KÖVETKEZŐ! 

- Szia. – köszönt rám mosolyogva. – Csinos vagy.
- Szia. Köszönöm. – elpirultam, gőzöm sincs miért, de remélem nem látta.
- Szóval hova akarsz menni, sétálni? – érdeklődtem mikor elindultunk az egyik irányba.
- Ki a Temze partjára. – megtorpantam. – Valami baj van?
- Harry, ott rengetegen vannak. És ha lekapnak minket? – féltem, hogy a média tönkretenne azt a valamit, ami közöttünk van, bár még én sem tudom, mi lenne az.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. – megfogta a kezem és elindultunk. Kezünk közben össze volt kulcsolva. Elmondtam neki, hogy apáéktól egy lakást kaptam a belvárosban.  Azt is, hogy Katie megkért, hogy legyek a koszorúslánya. Meg a gyerekkoromról is kérdezett, kitárgyaltuk Louist is. Sok örültséget mesélt, miket csinált, hogy elfoglalja magát. Ezeken én csak nevetni tudtam. Tipikus Louis.
- Ültél már a London Eye-on? – kérdezte tőlem Harry
- Még nem. – furán nézett. – Tudom, tudom, de még sosem volt alkalmam felmenni rá, mindig lentről figyeltem. – mondtam miközben a hatalmas óriáskereket néztem, ahogy szép lassan forog.
- Akkor gyere. – húzott a híd felé, ami átvisz a másik partszakaszra.
- És mióta zenélsz? – kérdezte mire rá néztem, bele a két csillogó zöld szemébe.
- Amióta az eszemet tudom, éneklek. 6 éves korom óta gitározok. Te?
- Szintén. Bár gitározni nem tudok annyira.
- Na, majd megtanítalak, ha szeretnéd. – mosolyogtam rá.
- Az jó lenne.
Harry megvette a jegyeket és bementünk a nagy üveggömbbe. Ami szép lassan felvitt minket a magasba. Furcsállottam, hogy rajtunk kívül senki nem volt a gömbben. Kérdően néztem Harryre, mire elpirult.
- Kibéreltem az egészet. – elmosolyodtam és átöleltem az egyik karját .
- Ez olyan aranyos.
- Szerintem inkább romantikus. – erre felnéztem ismét a gyönyörű szemébe. Felém közeledett. Tudtam mi fog következni. De nem ellenkeztem. Alig volt az ajkunk között pár centi, mikor megszólalt a telefonom. Mindketten elkaptuk a fejünk, én a telefonom ér nyúltam Harry zavarában a haját igazította meg. Ami el kell mondjam, nagyon szexin csinálta.
- Hallo? – kérdeztem egy kicsit idegesen.
- Alex, hol a pokolban vagy? – kérdezte apa, idegesen és aggodva is egyszerre. – Fél 12 van. Azt mondtam legkésőbb 11.
- Uu, basszus. Ne haragudj. Itt vagyunk London Eye-nál. Máris haza megyek. Ne aggódj. – Harryre néztem, mire bólintott, hogy rendben. Letettem a telefont.
- Ne haragudj. Apa most akarja bepótolni a szülői szarságait.
- Semmi baj. – megértően mosolygott. – Gyere. – kezét nyújtotta felém. Megfogtam a kezét és kiléptünk az addigra már álló gömbből. Sietve háromnegyed óra alatt tettük meg az egyébként másfél órás utat. Közben sokat beszélgettünk. Nevettünk. Észrevettem, hogy egész randin össze volt kulcsolva a kezünk. Ami nekem nagyon tetszett. Sajnos gyorsan a ház előtt találtam magam. Apa már kint állt a teraszon. Rám várt. Ezt Harry is észrevette és csak megölelt. Meg lepett, azt hittem be próbálkozik. De talán nem így akar bemutatkozni apunak.
- Köszönöm a mai estét, jól éreztem magam. – mondtam mikor kibontakoztam az öleléséből.
- Örülök.  – rám mosolygott.
- Jó éjt, Harry. 
- Jó éjt, Alex. – megfordultam és a kapuhoz sétáltam.
- Alex! – fordult vissza ő is és én is. – Majdnem elfelejtettem, Louis üzeni, hogy szombaton gyere át. Olyan 5 óra fele. Ha neked az jó.
- Rendben, tökéletes.  – mosolyogtam. És bementem a kapun. Apa dühös, aggódó és értetlen fejet vágott egyszerre (!)
- Ne kérdezd! – parancsoltam rá. –Bementem mellette a házba. Lerúgtam a cipőmet és a dzsekimet felakasztottam a fogasra.
- Ne haragudj, hogy késtem. Egyszerűen nem figyeltem az időt.
- Harry Styles-sal nem csoda. – ment el mellettem fapofával.
- Ez most miért kellett így mondanod? – kaptam fel dühösen a vizet.
- Kislányom. – jött közelebb és simogatni kezdte a karomat. – Amit az újságokból láttam, ez a fiú egy szoknyapecér. Nem szívesen látnám, hogy elcsavarja a fejed aztán ott hagy.
- De apa! Nem is ismered. – fakadtam ki
- Miért te igen? Két napja vagy a városban. Te sem ismered, csak a két szép szemének hiszel!
Nem akartam neki hinni. Berohantam a vendégszobába, amit megkaptam aznap estére. Az ágyra vetettem magam. A párnába nyomtam a fejem és beleordítottam, hogy csillapítsa a hangerejét.  Rettentően fájt, amit Apa mondott. De, legfőképp azért mert igaza volt. Hallottam Harryről és a nőügyeiről. De amikor rám néz, hozzám beszél, egyszerűen nem érdekelnek.  Aztán álomba sírtam magam.

Másnap fél 11kor keltem. Kimentem a konyhába láttam, hogy a bőröndjeim ott állnak a nappaliban. A hűtőhöz léptem élelem után kutatva. A hűtőre ki volt függesztve egy kis cetli. Letéptem.

’’ Kislányom,  13 óráig dolgozok, de után elmehetnék enni és megmutatom az új lakásod. Sajnálom az estit.  Szeretlek. A nappaliba vannak a ruháid. Valami szépet vegyél fel. ’’

Elmosolyodtam. Reggelire egy szendvicset csináltam és narancslével elfogyasztottam. Aztán kiválasztottam a bőröndömből egy hosszított pólót, egy fekete harisnyát és egy szürke converse-t. Elmentem fürödni, a tegnapi ruhákat oda adtam Berthának, hogy mossa ki. Felöltöztem és fél kettő körül hazaért apa.
- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva
- Persze. – felvettem a dzsekimet egy sapkát húztam a fejemre. És elindultunk.