~ 39. rész

Sziasztok! 

Először is szeretném kijelenteni a blog ma 2 hónapos! Másik, hogy két hónap alatt  össze jött a 10.000 látogató! Ami hatalmas dolog! Köszönöm nektek! Köszönöm a 32 feliratkozást is és a 264 komit is!  Eszméletlenek vagytok!  <3
Remélem tetszik nektek! Ha igen, irattkozzatok fel ( ha még nem tettétek ), szavazzatok alul, illetve várom a komenteket! :) puszi ~ A.

Hűvős őszi idő lassan megkeseríti az életem. Néha meleg van, néha hideg. Az eső még gyakrabban és még többet esik, mint ahogy alapjáraton szokott. Szokásosan megint nem vittem magammal esernyőt. Így az állás interjúról kiérve a szakadó esővel és a hideggel  találtam szembe magam. Hogy miért járok állás interjúkra? A modellkedésből kapott pénzem kezd fogyni. Meg rengeteget vagyok egyedül. Ismét. Így, hogy a fiúkat is gyakrabban hívják el koncertekre, az új album felvételeire sokszor maradok magamra. Danielle próbkra jár, videó klippekbe szerepel. Eleanor meg modellkedik, illetve az egyetemre jár be néha.  Jessica is sulival van elfoglalva. Gondoltam rá, hogy kiülök az utcára zenélni. Hogy csináljak is valamit. De azonnal elvetettem az öltelet. Elég rosszul venné ki magát a dolog. Harry Styles barátnője az utcán keresi a kenyerét? - bár akár hiszik, akár nem voltam olyan is, aki éjszakákat töltött az utcán. Mindegy.

Épp egy újságos stand előtt mentem el, mikor a tekintettem a friss heti lap címplapjára  tévedt. És ott is maradt, míg el nem mentem előtte. Majd egy mosollyal nyugtáztam csak. A címlapon ugyanis mi, illetve a fiúk voltak rajta, mikor múlthéten kijöttünk egy szórakozó helyről. Hát igen,jól sikerült Liam bulija az biztos. Talán túl jól is. Kicsit kiverte a biztosítékot, a menedzsmentnél. Ezért büntetésből halálra dolgoztatják őket. De azt mondja, nem bánta meg. Élete egyik legjobb estéje volt. És ezért megéri, hogy egy kicsit nem láthatom Harryt. Talán.

Lassan bagtattam fel a házunk lépcsőjén. Kezdem unni a lépcsőket. Kéne ide egy lift, vagy nem tudom. Nincs rosszabb, mint egy fárasztó nap után, fel sétálni  a 3. emeletre. Gyorsan kotorászni kezdtem a táskámban a kulcsokért, mielőtt az ajtóhoz érek. Mikor látom, hogy az ajtóm fel van feszítve. Mi a fene? Kicsit tétovázok, de nem hallok bentről  hangokat, ezért egy gyenge mozdulattal belököm az ajtót, míg az halk csattanással ér a falhoz. Gyors ledobok minden táskát a kezemből és az ajtó meletti baseball ütőre téved a kezem, amit ilyen esetekre szereztem be. Fiúk csak röhögtek, hogy úgy sem fogom hasznát venni. Na tessék! Halk léptekkel léptem be a sötét nappaliba. Kezemmel a falat tapógattam a villanykapcsoló után.  A nappali szerencsére senkit nem találtam, de úgy nézett ki, mint egy csatatér. Párnák szétszakadva hevertek a földön. Tv-t betörték. Szinte mindent felforgattak, papírok a földön hevertek. Valamit nagyon kerestek. Biztonság kedvéért körbe néztem a konyhánál is, majd a hálószobámnál is és a fürdőnél is. Már megkönnyebüléstől felsóhajtottam, mikor az bejárat felől mozgolódást hallottam. Gyorsan lekapcsoltam a villanyt és vissza mentem a nappaliba. Baseball ütömet szorosan megszórítva vártam, hogy leüssem a betörött, mikor hirtelen felkapcsolta a villanyt. Félelemtől megbénulva síkitani sem tudtam, megdermedve bámultam Harry értetlen arcára. Mikor leesett, hogy csak Harry az, lassan leengedtem az ütőt és megkönnyebüléstől felsóhajtottam. Mellém sietett és kivette a kezem szoros szorításából az ütőt.
- Jól vagy ? - szólt nyugodt, de mégis agóddó hangon - láttam, hogy az ajtó fel van feszítve - bólintottam, közben nagyokat nyeltem. Szívem még mindig ezerrel lüktett. Harry szorosan magához vont, nyugtatólag a hajamat simogatta, közben beszélt hozzám, hogy nincs baj. Harry erős, védelmező karjaiban hamar megnyugodtam.
- Elvittek valamit?
- Nem tudom. - gyorsan végig szaladtam a szobákon, hogy a betörő elvitt valami értékeset. A gitárom szerecsére megúszta a támadást. De a laptopom eltűnt. Harry aggodó tekintetét láttam. Az ajtóban állt, engem nézett és várta, hogy feleljek.
- Csak a laptopott vitték el. - feleltem. Szerencse, hogy nem tároltam benne semmi komolyat. Bár kicsit sajnálom, mert még Aputól kaptam, mielőtt kiköltöztem volna Amerikába.
- Szerintem pakolj el pár cuccot, aztán induljunk. - mondta
- Minek?
- Egy ideig átköltözöl hozzánk.
- Mi? - nem akartam, Harryék terhére lenni. Menedzsmentnek szerintem már elege van belőlem. Harry kezei közé fogta az arcomat, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Nem fogom hagyni, hogy itt legyél, egyedül. Legalább addig nem, míg nem csinálják meg a zárat.
- Jó. - feleltem megadóan. Harry hálából megpuszilta a homlokomat, mibe beleremegett a lábam is. Egy kicsit bele is pirultam. Amit Harry nem hagyta szó nélkül:
- Szeretem, amikor elpirulsz. - mosolygott győzedelmesen. Én kínomban csak mosolyogtam rajta. Majd szemébe nézve közelítettem a szája felé. Ő mindvégig a számat nézte, míg én a szemébe. Lassan már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem, hogy Harry gyorsabb kezdi venni a levegőt. Az én szemem is lassan letéved a rózsaszín ajkaihoz. Ajkunk egymást surolják, de még mielőtt lenne bármi is megszakítom.
- Segítesz pakolni? - kérdezem mosolyogva. Majd otthagytam és a szekrényem elé léptem. Kivettem egy nagyobb táskát és az ágyra tettem. Majd elkezdtem pár ruhát pakolni bele. Harry még mindig az ágy mellett állt és csak engem figyelt, mint egy durcás kis gyerek, ki nem kapta meg a cukorkát a boltból. Édes a bosszú.

Írtam a gondnoknak mi a probléma, és hogy legyen szíves kicserélni a zárat. Írtam egy SMS-t Jessnek is, hogy ne keressen otthon. Majd Harry elvitt hozzájuk. Náluk nagyobb felfordulás volt. Persze hozzájuk nem törtek be. De az, hogy már egy hete - vagy hónapja - nem mostak az is biztos volt. Szokás szerint Zayn, és Niall megint a tv előtt gubaztottak. Louis fözött (!). Liam meg nem tudom hol lehetett.
- Srácok! Megjöttünk?
- Jöttünk? - fordult felénk Zayn, majd mikor leesett, hogy rám értette. Kedvesen köszönt. Mire Niall is felkapta a fejét.
- Mi ez a sok cucc? Ide költözöl? Végre! Louis ételei ehetetlenek!
- Hééé! - jött ki sértve a konyhából Louis. Majd megölelt.
- Mi történt? - kérdezte.
- Valaki betört Alexhez ma. Nem volt biztonságos neki ott maradni. - mondta Harry, miközben a derekamat fogta. Louis csak hevesen bólogatott. És a többiek is azt mondták, hogy addig maradok, amíg szeretnék. Hálás voltam ezeknek a srácoknak. Mindig ott voltak nekem, ha szükséges és akkoris ha nem. Mint például, amikor vissza tértem Londonba, azonnal marasztaltak az éjszaka kellős közepén. Végig hallgaták a sírógöcseimet. Barátaim lettek. Sokkal tartozok nekik.