~ 13. rész

5 KOMMENT ÉS JÖN A KÖVETKEZŐ! 

Kábé dél körül ébredtem. Először megijedtem, mert azt hittem megint elkések. De azután, rájöttem, hogy ma nem kell bemennem. Így vidáman keltem ki az ágyból. Láttam Harry visszaírt az üzenetemre.

’’ Örülök, hogy tetszik. Én is hordani fogom, ez lesz a kabalám. Jó éjszakát xx

Harry ’’

Elmosolyodtam. Épp gondoltam, hogy felhívom. De megelőzött.
- Szia. Épp hívni akartalak.
- Szia. Mit csinálsz ma este?
- Semmit. Miért?
- Koncertünk lesz. És te is jössz.
- Úgy tudtam, most nem koncerteztek.
- Hát úgy volt, de ez ilyen meglepetés koncert lesz a Londoni rajongóknak.
- Oké. Mire legyek kész?
- 5re ott leszünk érted, az jó?
- Persze.
- Valami csinit vegyél fel. – erre a kijelentésre el nevettem magam.
- Rendben. Na, akkor majd találkozunk. Szia. Puszi.
- Szia.

Szóval van 5 órám megtalálni a tökéletes ruhát és elkészülni. Oké, kihívás elfogadva. Beszaladtam a gardróbba és megnéztem a repertoáromat. Ami igen csak szűkős. Már kezdtem feladni, mikor eszembe jutott álmaim ruhája, mit Jess- től kaptam. Tényleg Jessica! Teljesen kiment a fejemből. Biztos hallani akar szaftos történeteket. Felhívtam, hogy jöjjön át.  10 perc múlva belépet az ajtómon.
- Azt hittem már sosem fogsz hívni. – mondta miközben átölelt.
- Tudom, és ne haragudj rám. Hosszú volt a hétvégém. – mosolyogtam
- Mesélj. – csillogtak fel a szemei. Mindent elmeséltem az elejétől a végéig. Nem szólt közbe. Csak hümmögött és bólogatott.
- Arra gondoltam, hogy azt a ruhát venném fel, amit te készítettél.
- Úgy is azt akartam, hogy egy különleges estén hord.
- Ezt hogy érted?
- Hát most fogsz bemutatkozni a világnak, mint Harry Styles új barátnője. – megdermedtem, basszus erre még nem is gondoltam. Jess is látta, hogy pánikba estem. – De ne aggódj, gyönyörű leszel és csak ámuldozni fognak. Bizonytalanul, de bólintottam. Gyorsan kajáltunk egyet majd elkezdtem készülődni. Jessica be göndörítette a hajamat és megcsinálta a sminkemet. Pont 5 előtt pár perccel készültem el. Izgultam, de nagyon. Cipőnek egy magas sarkút választottam. Nem szeretem őket, mindig is utáltam. De tudtam bennük járni, szóval ezzel nem akadt problémám. 

5 után pár perccel már csöngetett is Harry. Izgultam és féltem is. Féltem a rajongóktól, hogy netán eltaposnak vagy megdobálnak, hogy elvettem tőlük Harry-t. Kocsiban Harry mellett ültem. Louis elég csúnyán nézett ránk, valószínűleg nem nézi jó szemmel, hogy ennyi idő töltök Harryvel. A koncert viszonylag jól ment. Szerencsére a 2 óriás koncertet nem egyedül kellett végig néznem, mellettem volt Eleanor.
- Szóval szerinted beszélnem kellene Louissal?
- Nagyon aggódik érted. Szereti Harry-t. De tudja, hogy az előző kapcsolatai nem voltak valami fényesek. Csak fél, hogy megint elveszít.
Eldöntöttem koncert után megbeszélem az egészet Louissal.  Harry sokszor rám nézett, hogy jól vagyok-e, ilyenkor mindig elmosolyodtam. Koncert vége után a fiúk kicsit még beszélgettek az ott maradt rajongókkal. Majd a kocsival haza fuvaroztak minket. Annyira nem támadtak meg minket a fényképészek, aminek nagyon örültem.  Harryékhez mentünk.
- Lassan többet vagyok nálatok, mint a saját lakásomba. – mondtam nevetve
- Én nem bánom. – mosolygott majd megcsókolt. Visszacsókoltam. Többiek reakciója csak egy hosszú ’o’ volt. Elhúzodtam Harrytől, Louisra néztem.  Fáj, hogy nem örül a boldogságomnak. De én is félek, hogy Harry csak gondol egyet és választ egy kétszer annyi idős nőt.

- Louis beszélnünk kell. – léptem be két órával később a konyhába. Pultnál állt, padlót kémlelte vagy csak elbambult. Felnézett rám.
- Igen, tudom. – mondta halkan. Szomorúságot véltem felfedezni a hangjában.
- Mi a baj Louis?
- Szereted Harryt? – vágta rá.
- Igen. 
- Akkor nincs miről beszélnünk. – ezzel az ajtó felé ment. De megfogtam a csuklóját.
- Tudom, hogy neked nem tetszik ez az egész. De kérlek, értsd meg. Szeretem őt.  De fáj, hogy ilyen ridegen viselkedsz velem.
- Sajnálom. – ezzel kiment az ajtón. Úgy éreztem magam, mint egy rongy. Louis miatt jöttem ide. De Louis most utál. És én is magamat, hogy ezt tettem vele. Kimentem a kertbe. Leültem a lépcsőre. És csak bőgtem. Valaki egy takarót tesz a hátamra. Megfordultam. Harry volt az, leült mellém a lépcsőre és a vállára hajtottam a fejem.  Percegik csöndben voltunk, de nem bírtam sokáig.
- Utál engem. – fakadtam ki. - Louis utál engem. – Harry az két tenyere közé fogta az arcom és letörölte a könnyeimet. Szemembe nézett.
- Shhh.. nem utál. Szeret téged, nagyon is. Csak meg akar óvni. Tőlem. – ezt már halkan mondta. És elhúzta a tekintetét. A kezemet a combjára tettem és simogattam.
- Szeretlek, Harry.
- Én is szeretlek.  – megcsókolt. De nem szokványosan, sokkal szenvedélyesebben mint eddig.

Felkapott. Lábaimat összekulcsoltam a csípőjénél és úgy vitt fel az emeletre. Letett az ágyra. Egy percig sem szakadtak el az ajkaink. Levette rólam a pólót, amit tőle kaptam csere gyanánt. Majd a nyakamat kezdte csókolni. Majd ismét az ajkaimat támadta. Levettem róla a felsőjét. Kezeimet végig vezettem a kockás hasán, majd a hajába túrtam. Harry kajánul elmosolyodott, majd lehúzta a gatyámat. Nem telt bele pár percre de az ő gatyája is a földön végezte. Nem volt megállás. Hihetetlenül akartuk egymást.