~ 35.rész

 Sziasztok! A sok pozitív vissza jelzésnek hála, már itt is van a következő rész! :) Remélem tetszik, ez most hosszabb, mint a többi. Pusziiiiikah <3

12 KOMMENT!

Elszánt voltam. Látni akartam Harry-t. Bár nem tudom, hogy ezek után akar-e engem látni. Behuppantam a fekete Range Rover-be. Louis is beszállt, gázt adott. De az autó nem indult.
- Gyerünk már. – mondta, majd újra próbálkozott elindítani az autót. De semmi. Louis kiszállt, motorháztetőt felnyitotta és próbálta meg találni a hibát.
- Jaj, ne már. –döntöttem hátra a fejtámlának a fejem. Kiszálltam én is a szakadó esőbe, avval a céllal, hátha tudom valamit segíteni Louisnak.
- Mi a baja? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. – lehajtotta a motorháztetőt. Majd gyengén rácsapott egyet. – Úgy tűnik itt maradunk ma estére. Holnap felhívom egy haverom, ő majd megoldja.
- Oké. – feleltem halkan, majd zsebre tett kézzel indultam el a haza vezető irányba. De Louis nem jött. Megfordultam.
- Gondolom, nem az utcán akarja a sztár tölteni az éjszakát, nem? – mosolyogtam, majd intettem, hogy jöjjön.
- Hova megyünk? – kérdezte, mire oda ért mellém.
- Majd meglátod. – húzott mosolyra a szám.
 Majd csendben haza gyalogoltunk az esős éjszakában. Nem nagyon beszélgettünk, élveztük az eső hangját.
- Tudod.. – szakította meg a csöndet – nyugodtan elmondhatnád, hova megyünk. – nevetett.
- Abban mi az élvezet Tommo? – nevettem. Sosem, vagyis nagyon ritkán hívtam Tommo-nak.  Csak mosolygott.
- Otthon, édes otthon. – mondtam halkan, miközben a házat néztem.
- Azt hittem eladtátok.
- Nem. Apa tudta, hogy vissza fogok ide jönni. – majd át másztam a kerítésen. Mint egy gyerek.
- Gyere már Louis. – nevettem.
- Tudod.. – kezdte, miközben úgy mászta át a kerítést, mint egy öregember- feltalálták a kulcsot is.
- Aha, jó tudni. – mosolyogtam, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Csináljak valami kaját? Éhes vagy?
- Éhezem.
- Palacsinta? – húzogattam a szemöldököm.
- Jöhet. – mosolygott. – addig elmegyek fürödni. –bólintottam.
Felmentem apa szobájába, keresni Louisnak valami szárazat, Apa mackó nadrágja akadt a kezem közé. Megszagoltam.
- Hiányzol. – mondtam halkan, mintha meghallaná. Fölsőnek egy sima fehér pólót választottam. Letettem az ajtó elé a ruhákat, hogy Louis megtalálja, majd visszamentem a földszintre. Elővettem egy műanyag edényt és elkezdtem összeállítani a tésztát. Hihetetlen gyorsasággal törtek fel belőlem az emlékek. Amikor együtt csináltuk a fiúknak a reggelit. Ahogy rám nézett a szemeivel. Ahogy megérintett, kirázott tőle a hideg. Görcsbe rándult a gyomrom és sírni kezdtem. Hogy tehettem ezt mind tönkre? Hogy nem bízhattam Harry hűségében? Talán, azért mert úgy érzem, nem érdemlem, hogy szeressen. És tényleg, nem.  Előkaptam a telefonom. Hallanom kell hangját. Tárcsáztam és rámentem a hívásra. Búgott egyszer, kétszer, háromszor majd némaság. Lemerült a telefonom. Lecsúsztam a földre és zokogtam tovább. 

*Louis szemszöge*

 A meleg zuhany, hideg bőrömön életmentő volt számomra. Szomorúság, boldogság, düh és tehetetlenség egyszerre keveredett bennem. Szomorú voltam, mert nem voltam Alexel mikor szüksége volt rám. De boldog voltam, hogy nem haragudott rám soha. Dühös vagyok Stanre, mert megbántotta Alexet. És tehetetlennek érzem magam, mert fogalmam sincs, hogy jussunk vissza Holmes Chapelbe. Előhalásztam egy törölközött majd kimentem, hogy kérjek valami száraz ruhát, mikor bele rúgtam valamibe. Lenéztem és láttam, hogy egy gatya és egy póló hever a földön. Elmosolyodtam, majd felkaptam és felvettem őket. Körbe néztem egy kicsit az emeleten, meg akadtam egy ajtónál. Nagy betűkkel volt ráírva az, hogy ’’ ALEX  ’’. Benyitottam. Rózsaszínes falon akadt meg legjobban a szemem.  Annyira nem Alex stílusa. De hát amikor ide költöztek még csak 4 éves volt. Azóta nem festették át. Viszont csupa poszterrel és képpel próbálta meg elfedni a rózsaszínt. Meg akadt a szemem egy képen. Én és Alex voltunk rajta. Elmosolyodtam.
Hirtelen, az orromat füst szag csapta meg. Azonnal kapcsoltam. Lefutottam a lépcsőn. Alex a hideg konyhapadlón sírt. Gyorsan elzártam a palacsinta alatt a gázt. Majd lehajoltam Alex mellé.
- Mindent elcsesztem . – zokogott és csak ezt hajtogatta. Szívem összeszorult, hogy így látom. Vizes volt, de nem érdekelt. Jó szorosan magamhoz húztam és megpusziltam a haját.
- Minden rendbe fog jönni, meg ígérem.

*Alex szemszöge*

Louis közelsége, és megnyugtató szavai segítettek, hogy abba hagyjam a hisztérikus sírásomat. Alig kaptam levegőt. Szédültem. Fel akartam állni, de nem ment. Louis persze, mint egy igazi úriember segített.
- Menj fürödni, meg öltözz át. Palacsintát megcsinálom én. – mosolygott. Bólintottam.
Lassan lehámoztam magamról a vizes ruhákat, majd Louis cuccai mellé terítettem ki. Zuhanyzóban is éreztem, ahogy a könnyeim égetik az arcomat. Miután teljesen felmelegedtem és a bőröm már úgy nézett ki a sok víztől, mint egy öregemberré elzártam a csapot. Törölközött magamra terítettem és kimentem, hogy keressek valami még használható ruhát. Szekrényembe kutatva meg akadta a kezem Louis régi Superman-es pólójánál. Meg egy fekete melegítő gatyát választottam. Lassan mentem le a lépcsőn és már éreztem az illatokat.
- Azt hittem el fogod égetni mindet. – mosolyogtam, úgy mintha az előbbi sírógörcsöm meg sem történt volna. Louis vette a lapot, és ő sem hozta fel csak vállat rántott.
- Tudod, legidősebbnek lenni egy bandában nem olyan könnyű, mint hinnéd. – mosolygott. - Meg kellett tanulnom főzni.
Egy halom palacsintával, ültünk le a tv elé. Nem akartam romantikus filmet nézni, főleg nem a bátyámmal. De semmi elfogadható film sem volt a tv-ben. Úgy hogy hamar elaludtunk.