~ 6.rész

Szerintem eddigi leghosszabb rész. Ha tetszett dobj meg egy kommenttel, vagy szavazz esetleg iratkozz fel a blogomra. köszönöm. jó olvasást. xx

- Szia. – mondtam halkan és leültem egy két személyes kis korasztal egyik székére. Louis felkapta a fejét és rám nézett.
- Kérsz teát?- bólintottam.
- Amúgy maradj itt éjszakára, gondolom nincs hova menned.  – mosolygott Lou
- Köszönöm. De nem ezért jöttem, bár tényleg nincs hova mennem , de nem szeretnék zavarni és amúgy bunkóság lenne tőlem és..- kezdtem bele a magyarázatomba, teljesen elfelejtettem hogy nincs hol aludnom pedig csak Louis-val akartam beszélni.
- Jaj, ne hülyéskedj, itt maradsz és kész. – jelentette ki
- Köszönöm. – adtam megadóan meg magam. Kínos csend uralkodott
- Hogy kerültél Amerikába? – törte meg a csendet közben oda hozott két fajta teát. Ráböktem az egyikre.
- Fél évre rá, miután elmentél X - faktorba elváltak. A bíróság meg anyához láncolt, a drogos balhé után. – mondtam. Elbambultam az zökkentett vissza hogy Louis felém tarja a bögrét benne gőzölgő fekete teával. Megköszöntem, és belekortyoltam, nagyon jól esett.
- Értem. És mit kerestél a repülő téren azt még mindig nem értem. – tette fel a kérdést közben leült velem szembe.
- Hát.. az nekem ilyen menedék volt. Anyuék elöl. – értetlenül nézett rám. – Hát, anya be tudott illeszkedni Amerikába, talált egy új pasit, összeházasodtak és kapott egy iker fiúpárt. Gyűlöltem őket, szörnyen idegesítőek, anya új férje meg egy perverz disznó. Csak aludni jártam haza, néha azt se. Aztán meg ismerkedtem valakivel. – Erre felkapta a fejét. – Stannel, ő is zenész. Ő vitt el először a repülőtérre haverjaihoz. Akik most már az én barátaim is lettek. Vagyis a családom. Stan volt az első Amerikai fiúm. – mosolyodtam el.
- Mi történt? – közben hallottam, hogy a többiek bejönnek a konyhába.
- Baj? – kérdezte Liam. Louis rám  nézett.
- Dehogy. Maradjatok csak –mosolyogtam – Szóval, Stan hát röviden annyi, hogy megcsalt, de azóta kibékültünk és már csak jó barátok vagyunk.
- Értem. És hogy-hogy haza jöttél? Steve-vel mi van?
-  Anya enyhén kijelentette, hogy ha elmúltam 18 húzzak el. Gondoltam pár nap ide vagy oda. Így itt vagyok.  Apa meg.. – sírni kezdtem. Mindenki oda jött hozzám és próbáltak megnyugtatni több-kevesebb sikerrel. Kaptam egy papír zsebkendőt azzal letöröltem a könnyeimet.
- Felhívtam, mikor leszállt a gép. Egy nő vette fel. A mennyasszonya. Azt mondta, hogy apának nincsen lánya. – egy könnycsepp gördült le az arcomon. Mindent elmeséltem. Közben a konyhából, átköltöztünk a nappali kanapéjára, amin mi heten még így is kényelmesen elfoglaltunk. És tovább meséltem. Majd elnyomott minket az álom.

Reggel én keltem fel elsőként. Észrevettem valaki hozott nekem takarót és betakart. Félre ismertem őket. Nagyon kedvesek velem. Mellettem Louis szunyókált, másik oldalamon Zayn és Niall, Liam-ék az este folyamán elkülönültek. De teljesen megértetem.  Harry sehol. Biztos ő is saját ágyában szeretett volna aludni. Kimentem a konyhába. Gondoltam valahogy megköszönöm, nekik hogy itt aludhattam. Úgy hogy Louis kedvencét, palacsintát fogok sütni. Imádta a palacsintámat. Elővettem minden hozzávalót és neki kezdtem.
- Jó reggelt. – szólt egy rekedtes hang mögülem. Megfordultam és megláttam Harry-t egy szál törölközőben. Felém jött, úgy látszik nem az a szégyenlős fajta. Bár nincs mire, hasán látszódnak a kockák korvonalai. Várj, miket beszélek.  Oda jött mellém és megnézte mit csinálok. Én meg csak pirultam, mint a paradicsom.
- Palacsinta! A kedvencem. – mosolygott rám. Belenéztem csillogó zöld szemeibe. Teljesen elvesztem bennük. Már egy ideje bámultuk egymást mire kapcsoltam.
- Ö.. ha szeretnél, segíthetsz. – mutattam a palacsinta felé. – Elég régen csináltam már.
- Rendben. Csak átöltözök.
- Rendben. – azzal elment.
 Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. A szemei, a hasa, jézusom. Komolyan egy szál törölközőben volt? Pár perc múlva Harry visszatért. Rajta is egy szürke melegítő és egy fekete póló volt, mint rajtam.
- És jól aludtál?
- Igen, nagyon.  Bármi kényelmesebb egy repülőtér várójában való alvás után. – mosolyogtam
- Komolyan ott aludtál? – nem hitte el.
- Hát igen, tudod mikor elmentem otthonról már este volt és épp lekéstem az utolsó Londonba tartó gépet. – úgy mondtam mintha mindennapos lenne, hogy bénázok. Ja, várj az is. Felnevetett. Olyan aranyos, amikor nevet.
- Ezért csinálom ezt a kis meglepetés reggelit. – mondtam egy kis idővel később. – Ha Louis nem jelenti ki, hogy itt maradok éjszakára most valószínűleg egy padon aludnék a Temze partján. – mosolyogtam el, de ő csak komoran rám nézett.
- Meg ti is olyan kedvesek vagytok velem, hogy adtok váltás ruhát és elviselitek a fejemet. – folytattam a hálálkodást.
- Louis barátai a mi barátaink is, másrészről meg kedvellek. – mosolygott
A palacsinta sütés vége az lett, hogy Harry sütött én meg a konyhapulton ülve nevettem, ha elejtette a feldobott palacsintát. Egyébként ügyes szakács.
-  Várj, hadd próbáljam meg. – leugrottam a pultról és elvettem Harrytől a serpenyőt.
- Várj, és akkor csak dobjam fel? – tettem a hülyét, mint aki még sosem dobta fel a palacsintát az előtt. Nem tudom miért tettem. Harry megfogta a kezem és úgy dobtuk fel a palacsintát. Éreztem az illatát, teljesen elbűvölt.
- Itt meg mi folyik? – kérdezte Louis.