~ 27. rész

SZIASZTOK! Elnézést a rövidke részért :\ De azért remélem élvezhető! Jó olvasást!

10 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ!

Másnap Harryvel dél körül keltünk. Majd délután elmentünk moziba, majd csak sétáltunk. Mardosott a bűntudat . Egésznap, arról gondolkodtam hol és mikor lenne elmondanom Harrynek. Hisz tudnia kell róla. Még a filmre se nagyon figyeltem. Pedig én választottam. Épp egy enyhén kihalt parkba értünk. Bár nem csoda, hisz már besötétedett.

- Baj van? – zökkentett vissza Harry a gondolat menetemből.
- Hm? – felé kaptam a fejem.
- p Látszik, hogy valami nincs rendben. Mi a baj? – beállt elém, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
- Nem nincs semmi baj. – hazudtam.
- Alex, egésznap láttam rajtad, hogy elkalandozol. Mi a baj? Tudni akarom. – féltem elmondani neki. Nem akartam tönkre tenni ezt a szép napot.
- Jó. – mondtam halkan. Leültünk egy padra. Először csak néma csöndben ültünk egymás mellett, nem tudtam, hogy elkezdeni.
- Van valami köze Stanhez? – kérdezte halkan.
- Igen. – látszott, hogy Harry-t nagyon zavarja bármi, ami Stannel kapcsolat. Zavarában haját igazította meg.
- Még amikor együtt voltam Stannel. – áhh már rosszul kezdtem el. Őszintén gratulálok Alex. – Szóval akkor Stannek és nekem volt egy barátunk Mike. – mély levegőt vettem.
- Mi történt vele?
- Meghalt. – feleltem halkan. Szememmel a földet néztem. Harry kezét a combomra tette.
- Ho.. – nem hagytam, hogy befejezze.
- Kábítószer túladagolásban. – feleltem halkan. Szemem megtelt könnyel, de letöröltem és Harryre néztem. Látszót a szemében, hogy nem erre számított.
- A szemem előtt halt meg. – könnyeim égették az arcomat. - Akkor és ott megígértük, hogy soha többet nem nyúlunk droghoz. De Stan újra rászokott. Nem hagyhatom, hogy ő is úgy járjon, mint Mike.

Beforratlan sebek, azok amik újra felszakadtak bennem. Harry nyugtatólag megölelt. De még így sem tudtam abba hagyni a sírást. Vállába fúrtam a fejem, úgy ültünk percekig, míg meg nem nyugodtam.
- Ne haragudj. Nem akartam mind ezt rád zúdítani, de..
- Hé. A te problémád az én problémám is már. – arcomat a kezei közé fogta, így muszáj volt a szemébe néznem. Letörölt pár kosza könnycseppet.
- Szeretlek Harry. – sosem gondoltam, hogy valaki ennyire fog törődni velem. Sosem hittem, hogy ennyire tudok, majd egy embert szeretni. Hisz legtöbbször egyedül voltam. Végre megtaláltam a másik felem.
- Én is szeretlek. – megcsókolt. A csók után, már őszintén tudtam mosolyogni.

Lassan haza sétáltunk. Kéz a kézben. Útközben pár rajongóval találkoztunk. Félre álltam, hogy tudjanak fotózkodni, meg aláírást adni. Neki dőltem egy padnak, megnéztem Twitterem, amit pár napja csináltunk Eleanorral. Vissza írtam pár embernek.
- Mit nyomkodsz ? –  karolta át a derekam Harry és a fejét rá tette a vállamra.
- Jézus. – annyira megijedtem, hogy majdnem elejtettem a telefonom. – Ne ijesztgess Harold. – nevettem fel.
- Szóval most már Harold vagyok? – húzta fel a szemöldökét. Elég furcsa arcot vágott.
- Ha ilyeneket csinálsz, akkor igen Harold. – mosolyogtam.
- Jól van Alexandra. Vagy szólítsalak Ashleynek? –  hirtelen felkapott, mire felsikítottam. 
Elkezdett velünk futni. Persze egy idő után elfáradt.
- Edward tegyél már le. – nevettem.
Végre letett, de a derekamnál fogva magánál tartott.
- Mi az? – kérdeztem mosolyogva.
- Eljönnél velem Holmes Chapelbe a nővérem esküvőjére? – kérdezte, miközben a reakciómra várt.