~ 26. rész

SZERETNÉK MEG KÉRNI MINDEN FELIRATKOZÓT, HOGY KOMMENTELJEN A RÉSZ ALÁ! KÖSZÖNÖM!

Kisebb pánik alakult ki. Harry eltűnt. Zayn és Liam elindultak körbe nézegetni a hotelban, Persze egy biztonsági őr kíséretében. Louis folyamatosan hívogatta, de nem volt elérhető. Féltem, hogy valami hülyeséget fog csinálni. És itt nem a megcsalásra célzok. Féltem, hogy valami baj történik vele. Egy idegen országban, idegen városban, egyedül. Kezdtem teljesen becsavarodni.
- El megyek, megkeresem. – azzal bevágtam magam mögött az ajtót. Hallottam, hogy még a nevemet kiabálják. De oda se figyeltem. Nem tudok egyhelyben ülni, miközben azt sem tudom, mi van Harryvel. Igazság szerint. Nem tudtam merre kezdtem el elindulni. Már csak arra eszméltem fel, hogy egy idős házas pár halad el mellettem. Nem értettem, mint mondtak. Nem értettem az utca neveket sem. Hülye ötlet volt elindulni egyedül. Elég hideg is volt, rajtam meg egy hosszú fekete nadrág és egy háromnegyed ujjas felső volt. Telefonom rezgése hozott vissza a vakóságba.
- Hálló?
- Azonnal gyere vissza hotelba Alex! Most! – ordibált velem Louis.
- Nem megyek vissza, míg meg nem találom Harryt. Miattam van kiakadva. Másrészt azt se tudom, hol vagyok. – feleltem. – Elérted már?
- Még nem. Próbálj vissza jönni a hotelba Alex. Harry vissza talál.
- És mi van, ha baja esett? – kérdeztem halkan. Még bele gondolni is rossz volt.
- Mégis mi? Szerintem csak elment kiszelőztetni a fejét.
- Nem tudom. Bármi. Hihetetlen, hogy te nem is félted.
- De féltem őt. De téged jobban. Harry 18 éves tud vigyázni magára.
- Én is 18 vagyok, Louis. – emlékeztettem.
- Akkor úgy mondom, téged jobban féltelek, mert a húgom vagy.
- Ő meg a legjobb barátod.
- Figyelj, Harrynél nem ez az első alkalom, hogy eltűnik. Szokta, ezt csinálni, ha ideges vagy csak ki kell szelőztetnie a fejét. Mindig vissza jött. Csak elmegy sétálni, vagy inni.
- Hát pont ettől félek én is, hogy iszik. – mondtam halkan. Na jó, most egy picit talán a megcsalásra is utaltam.
- Szeret téged. – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Tudom.
- Na, akkor visszajössz?
- Vissza. - adtam be a derekam.
Felnéztem és megláttam. Ott állt nekem háttal, nézte a folyón lassan haladó hajókat. Megtorpantam.
- Alex! Ott vagy még? – Louis aggódó hangja zökkentett vissza.
- Megtaláltam. – mondtam halkan. A tekintetemet még mindig nem vettem le róla.
- Akkor hajrá. –azzal letette.
Eltettem a telefont. Vártam, míg a zebránál a lámpa zöldre át nem vált. Nagyon fáztam. Sokan, elég furcsa pillantást vetettek felém. Míg ők sálba meg pulcsiba voltak, én csak egy sima felsőben. Végre a lámpa zöldre változott és megindult a tömeg. Gyorsan átverekedtem rajtuk magam és pár méterre meg álltam mellette. Lassan felém fordította a fejét. Bár napszemüveg,   és sapka is volt, sőt sál is. Én felismertem. Levette a napszemüveget és felém jött. Derekamnál fogva magához rántott és szorosan meg ölelt. Én pedig a karomat a nyaka köré fontam.
- Jézus, Alex jég hideg vagy. – azzal levette a pulcsiját és felvetette velem. – Tessék.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
 Egy kicsit nagy volt, de meleg volt és Harry illatát árasztotta. Semmi okom nem volt panaszra.
- Sajnálom a tegnapit. Sajnálom, ami történt. Nem akartam, hogy megcsókoljon. Csak..
- Ssh. – az arcomat a két tenyerébe fogta. - Bízom benned. – felelte, majd egy apró csókot lehelt az ajkamra.  – Csak féltelek.  – homloka a homlokomnak támasztotta, és úgy nézett bele a szemembe.

- Féltésről jut eszembe. – szakadtam ki az öleléséből. – Mi a szar van a telefonoddal? Mert elérni azt nem tudtunk.
- Lemerült. – rántotta meg a vállát. Én csak a szememet forgattam. Harry ismét megcsókolt.
- Vissza kéne mennünk. – mondtam ajkaiba.
- Neee. Olyan jó itt. Veled. – hangsúlyozta a szavakat. – Maradjunk még egy kicsit. Fiúk megvárnak.
- Jó. De csak egy kicsit. – mosolyodtam. Harry megfogta a kezem és először csak sétáltunk. Majd betértünk egy kajáldába.

 Abból a kicsiből az lett, hogy 6-ra végre beestünk a lakosztály ajtaján. Mindenki mérgesen nézett felénk. Az eddigi jó kedvünk, egy szempillantás alatt megszűnt. Paul jött felénk.
- Van 5 perced, hogy elkészülj. Interjúra mentek. – parancsolta. Gyors adott egy puszit az arcomra és besuhant a szobájába. Paul visszanézett rám.
- Sajnálom. – mondtam. Nem szólt vissza, vissza ment a konyhába.
- Azért legalább te hívhattál volna minket. – jegyezte meg Liam.

 Homlokomra csaptam. Gyors előhalásztam Harry pulcsijának mély zsebéből. 32 nem fogadott hívás.
- Tényleg ne haragudjatok. Csak le volt némítva.
Louis felpattant a kanapéról és oda jött hozzám. Megölelt.
- Az a lényeg, hogy jól vagy. – súgta a fülembe.
- Szeretlek. – súgtam én is bele a fülébe.

Harry kijött és már indultak is.
- Nem jössz? – fogta meg a csípőm.
- Nem. Nyugi megvárlak. – öleltem meg.

Miután Harry elment elmentem fürödni. Majd felvettem egy kevésbé kényelmetlen ruhát. Mikor kimentem Eleanor konyhában épp kávét főzött.
- Kérsz? –Bólintottam. Mire elővett két bögrét a szekrényből, majd bele öntötte a fekete kávét.
- Köszönöm.
- Sikerült mindent megbeszélni Harryvel?
- Ö mondjuk. – ittam bele a kávémba. Eleanor kérdőn nézett felém.
- Ugye elmondtad neki? Mond, hogy elmondtad.
- Még nem igazán volt alkalmam.
- Alex. Nem tanultál az eddigiekből? El kell mondanod. – néha egész bosszantó tud lenni. De igaza van. El kell neki mondanom, mi történt legutóbb. Mikor utoljára droghoz nyúltam.