~ 25. rész

Szóval itt van a 25.rész! Cserébe azt kérem pár szóval írjátok meg kommentben, hogy tetszik a sorozat. Mit szeretnétek még látni bármi. Szeretem a visszajelzéseitek olvasni! :D

7 KOMMENT ÉS JÖN A KÖVETKEZŐ! 

Másnap vörös kis sírt szemekkel hagytam el Eleanorral a lakosztályt. Semmit nem aludtam. Egyrészt mert csak Harry járt a fejemben. Másrészt meg pakolnom kellett. Majd alszok a buszon gondoltam. De Eleanor nagyon aggódott értem.
- Biztos jól vagy? – bólogattam.
- Az a reggeli két kávé megtette a hatását. – erőltettem az arcomra egy mosolyt.
Elég sok cuccunk volt 3 napra, szóval taxit hívtunk. 8:56 oda is értünk a gyülekező helyre. Stan diadalittasan nézett végig rajtam. Eleanor azt mondta, ha a közelembe mer jönni, ő maga pofozza fel, mire felnevettem. Tényleg nagyon jó barátom lett Eleanor. Hirtelen Jean lépett mellém és egy lapot, gondolom a menetrendünket fogta.
- Szóval van egy jó és egy rossz hírem. – kezdte. – Ahol lenne a fotózás, most kemény vihar van. Szóval tudnotok kell, hogy a fotózás csak 1 hét múlva lesz. Addig lesz időtök össze szokni és mi egyéb. – Eleanorra néztem. Mire értetlen képet vágott.
- Jean beszélhetnénk? – fordultam vissza Jean felé.
- Persze. – majd arrébb húztam.
- Baj van? Teljesen vörös a szemed? Sírtál? – kérdezősködött.
- Hát mondjuk, hogy összevesztem Harryvel. – mondtam. Reakciója egy ’O’ volt.
- Most azt kéred, hogy engedjelek el erre az 1 hétre hozzá, ugye? – mondta mosolyogva.
Elég hamar kiismert, ez tény. És teljesen megértett. Bólintottam.
- Menj csak, hódítsd vissza a szerelmed! – mondta szinte ordítva, és kábé úgy mintha valami színházban lenne elég vicces volt. Felnevettem.
- Imádlak. – öleltem meg.
- Tudom. – mondta önelégülten.  – De érj vissza a fotózásra, bízom benned.
- Igen is!
Vissza rohantam Eleanorhoz, aki még mindig nem tudta mi van.
- Nem hagyom Stant nyerni. Oda utazok Harryhez. Jössz?
- Persze, hogy megyek. – mosolygott. Hívtam egy taxit. Addig Eleanor megrendelte neten a jegyeket Svédországba, mivel a fiúk most ott vannak. Közben a többi modell, köztük Stan is elment a busszal. Boldog voltam, hogy hamarosan újra láthatom Harryt. De féltem is, hogy egyáltalán akar ő engem látni. Gyors kimentünk a repülőtérre. Szerencsére nem kellett sokat várni a repülőre, 1 órával később már a repülőn ültünk. Körülbelül öt perccel felszállás után, bealudtam. Arra keltem, hogy Eleanor kelteget, hogy mindjárt leszállunk a gyomrom görcsbe rándult.

*Harry szemszöge* 

- Szia! Már vártam, hogy hívj? Eleanor már ott van? – szóltam bele a telefonba.
- Szia. Igen itt van. Beszélnünk kell.
- Baj van?
- Kaptam egy állást. 3 napos fotózásra megyünk.
- Ez nagyszerű. – vágtam közbe.
- Stan is ott lesz, Harry. – mondta halkan. Nem szóltam vissza.
- Beszéltem vele ma.
- Mi? Ugye nem bántott? Esküszöm, ha bántott én nem tudom, mit csinálok azzal a gyerekkel. – hirtelen nagyon ideges lettem, féltettem tőle Alexet. Fejembe csengettek Stan szavai amit még a klubban mondott:
„- Jól van zenészkém. Csak, hogy tudd. Én döngettem meg őt előbb. És újra megfogom.”
Kezembe automatikusan ökölbe rándult.
- Nem Harry nyugi, nem bántott.
- Mi a szarra akarsz kilyukadni Alex? – kérdeztem,
- Megcsókolt. – teljesen lefagytam. – De nem csókoltam vissza, azonnal ellöktem. – magyarázkodott. Szívem ezerrel vert és szúrt is közben
- Remek. Legyetek boldogok. – ráztam le ennyivel.
- Mivan?! Harry nem érted, hogy ellöktem? – akadt ki, hallottam hogy elkezdett sírni, most még a hasam is görcsbe rándult. Fel alá mászkáltam. – Nem akarlak újra elveszíteni. – mondta sírva.
- Nem gondolod, hogy kezd egy kicsit unalmassá válni, hogy sosem lehetünk együtt boldogok? Mindig van valami. Egy turné, egy fotózás, egy ex. Belefáradtam. – akadtam ki. Vártam a válaszát, de nem válaszolt. Letette. Miért tette le? Ha nem akar elveszíteni, mi a szarért tette le! Teljesen kiakadtam. Ököllel a falba ütöttem. A fájdalomtól felordítottam, pár másodperc múlva már Louis ott volt mellettem.
- Haver, mi történt?
Falnak dőltem és lecsúsztam. Egyik lábamat felhúztam és arra tettem a még mindig fájdalomtól lüktető kezem.
- Alexet megcsókolta az a rohadék. – hajamba túrtam.
- Stan? – bólintottam. Könnyek szöktek ki a szememből, amit gyors le is töröltem. Próbáltam erős maradni. De nem akartam elveszíteni Alexet, megint. Túl sokat jelent ő nekem.

*Louis szemszöge *

- Azt mondta, nem csókolt vissza és hogy ellökte. – mondta halkan.
- Figyelj, gyerekkora óta ismerem Alexet. Tudom, ha teljes szívéből szeret egy embert azt szándékosan sosem bántaná meg. Mindennél többet jelentesz neki. Szeret. – mondtam. És komolyan gondoltam. Láttam, hogy Harry kezd megnyugodni, hoztam a kezére egy kis jeget, majd magára hagytam. Tudom, hogy ilyenkor legjobb a magány. Fiúknak is mondtam, hogy most ne nagyon zavarják. Szerencsére ma nem volt koncert szóval tudtunk pihenni. Liam és Niall twitcameztek a rajongókkal. Zayn és én pedig hamar elmentünk aludni.

Másnap Eleanor SMS-ére keldtem.
„ Szia szívem! A fotózás elmarad. Épp itt ülünk a repülő téren, megyünk Svédországba. Alex is itt van. Beszélni akar Harryvel. Kitudnál valakit küldeni délre a reptérre?

Szeretlek, puszi. El. „ 

Gyorsan visszaírtam. Majd szóltam Paulnak, hogy majd hozza el a lányokat a repülőtérről.

*Alex szemszöge*

Fél órával később a gép sikeresen leszállt. Elmentünk a csomagjaiért, majd kimentünk az előtérbe. De akkora volt a tömeg, hogy nem hogy Pault nem találtam meg. Még Eleanort is elhagytam út közben. Gratulálok, máris egyedül maradtam egy másik országban! Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Majd mikor ránéztem Paulra, megnyugodtam.
Még mielőtt megrohamoztak volna, a rajongók beültünk a kocsiba és elmentünk a hotelbe, ahol a fiúk tartózkodtak. Lifttel felmentünk a legfelső emeletre. Paul elvezetett a lakosztályukig. Bementünk. A fiúk ott ültek a fotelban, megjegyzem alsógatyában és videó játékoztak. Kivéve Harry. Ő nem volt ott.
- Eleanor, Alex ti hogy kerültök ide? – mondta a meglepődöttségtől Niall közben próbálta magát takarni a takarójával. Vicces látvány volt. Louis azonnal felpattant és megcsókolta Eleanort, majd megölelt engem.
- Harry a szobájában van. Menj csak. – mosolygott.
- Köszi. – mosolyodtam el. Sietősen oda mentem az ajtóhoz. Mély levegőt vettem és benyitottam. Azt gondoltam, majd az édesen szunyókáló Harryt találok az ágyban. Tévedtem. A szobában nem volt senki. Megnéztem a fürdőt. De ott sem volt.
- Louis! – kiabáltam, mire mindenki befutott a szobába.
- Hol van Harry? - kérdeztem.