~ 22. rész

Sziasztok! Először nagyon nem vagyok büszke erre a részre. De kellenek ilyen részek is. Másodszor pár napig nem lesz rész, mert elutazok. Legközelebb valószínűleg vasárnap este! Addig is legyetek jók! ÉS JÓ OLVASÁST! xx

10 KOMMENT ÉS FOLYTATOM!

Miután Jean elment, megbeszéltük a fiúkkal, hogy elmegyünk enni. Először haza mentek, vagyis át mentek egy másik hotelba, ahol megszálltak, hogy átöltözzenek. Mikor már kettesben voltunk Eleanorral én is elakartam kezdeni készülődni, de ő nem hagyott nyugton.
- Na mesélj! Mi történt az éjszaka? Az történt, amire gondolok? – húzogatatta a szemöldökét.
- Az attól, függ mire gondolsz. – húztam az agyát.
- Hát az, tudod.
- Nem, nem tudom. – zártam le a témát és bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Majd vissza fordult és kikukucskáltam Eleanor ugyan ott állt és kérdőn rám nézett.
- Amúgy, igen. – böktem ki mosolyogva. Majd a szekrényemhez mentem. Közben Eleanor ugrált, mint egy őrült. Feltűnt neki, hogy én nem vagyok ettől olyan izgatott, mint ő.
- Várj, nem most első, igaz?
- Hát nem. – mondtam, majd kezébe nyomtam a képet, amit Harry eltépett.

~*~

Szokásunkhoz híven egy Mc Donalds-ban ebédeltünk meg. Majd csak sétálgattunk az utcákon. Én hátul mentem Harryvel.
- Lógjunk meg. – mondta, mire ránéztem és elmosolyodtam. Megfogta a kezem és befordultunk egy utcába, majd hangos nevetésben törtünk ki. Már egy ideje némán sétáltunk egymás mellett, mikor Harry megszólalt.
- Hallottam apukádról – megszorította a kezem – sajnálom.
Nem nagyon tudtam mit mondani rá. Nem akartam, hogy előjöjjenek a könnyeim. Úgy hogy csak csöndesen tovább sétáltunk.
- Tényleg. Nem is mondtam el még nektek. – Harry felém kapta a fejét.
 – Kis testvérem lesz! – mosolyodtam el.

A délután Harryvel nagyon jól telt. Felmentünk az Eiffel-toronyra is és csak néztük a tájat. Szerencsére rajongók nem voltak, hisz turista szezon van. Úgy hogy elég nyugis volt. Rengeteget nevettünk, és persze csókolóztunk.
- Örülők, hogy hordod a nyakláncot. – suttogta bele a csókunkba Harry. Elmosolyodtam.
- Sosem vettem le, még akkor sem amikor nem voltunk együtt.
- Én sem. Ez a kabalám. – majd megcsókolt. Visszacsókoltam.

- Menjünk el nyaralni. – vetette fel az ötletet Harry.
- Csak majd miután vége a turnénak. – mondtam. – Nincs lazsálás! Tényleg meddig maradtok Párizsba? – kérdeztem. Olyan magának értődőnek vettem, hogy ott van velem Harry, hogy el is felejtettem megkérdezni, hisz szörnyen zsúfolt a beosztásuk.
- Holnapig. – mondta halkan, hangja szomorú volt. – De velem jöhetnél. – megállt előttem és a szemébe néztem. Úgy elmennék vele. Legszívesebben mást sem tennék, csak vele lennék. De nem tehetem. Mellkasára tettem a homlokom. Ő megpuszilta a hajam.
- Megértem. – mondta halkan.
- Annyira szívesen mennék, Harry. – mondtam a pólójába. Majd beszippantottam az illatát. Megölelt.

~*~

Másnap Harry mellett ébredtem. Imádtam mellette kelni. Gyors kikeltem mellőle, és megnézem, hogy Eleanor haza jött-e már. Sehol senki. Biztos Louisnál aludt. Kopogtak. Sietősen az ajtó felé mentem és kinyitottam.
- Mi a szar képzelsz magadról? Halálra aggódtam magam érted. – borult a nyakamba Eleanor. Louis bejött mögötte az ajtón, intettem neki.
- Ne haragudj, hogy leléptünk. – mondtam.
- Jó, de máskor legalább szólj. – bólintottam.
- Összepakoltad a cuccod Alex? – kérdezte Louis.
- Én nem megyek. – mondtam, majd láttam hogy Harry kijön a szobából. Adtam neki egy puszit.  

Ki kísértem őket a reptérre. Volt még egy kis időm elbúcsúzni Harrytől. Úgy hogy kicsit arrébb mentünk. Megígértük, hogy minden nap hívom és SMS-ezünk.  Már most nem tetszik ez a távkapcsolat dolog. De mit tehetnék?
- Gyere már Harry! – szólt Liam.
- Menj csak. – mondtam. – Szeretlek. – majd megcsókoltam. Na ebből az lett, hogy még percekig csókolóztunk. Mire a többiek egy megköszörülték a torkukat, jelezve, ha nem megy lekésik a gépet. Ajkaink elváltak, szemembe nézett.
- Szeretlek. Vigyázz magadra! – bólintottam. Majd gyors puszit dobtam az arcára és elment. Párszor, elég sokszor hátra fordult én csak integettem. Majd haza indultam egyedül, ugyanis Eleanor elküldtem, hogy menjen el Louissal. Megérdemlik. Majd eljön a mi időnk is Harryvel.  Vissza érve a lakosztályba, láttam hogy kaptam egy SMS-t .

’’ Fel sem szállt a gép. De már rettenetesen hiányzol. Szeretlek

xx Hazza’’