~ 21. rész

SZIASZTOK! Köszönöm a sok-sok kommentet! Nagyon hálás vagyok értük! Köszönöm a több mint 3000 látógatott 3 hét alatt! Jó olvasást! xx

10 KOMMENT ÉS JÖN  A KÖVETKEZŐ RÉSZ!

Az incidens után nem volt kedvünk maradni, azonnal haza mentünk az Eleanorral közös lakosztályunkba. Nem sokat beszéltünk. Én szégyelltem magam, hogy Harry miattam verekedett. És fáj, hogy Stan még mindig a drogok markában van. Régen én is füveztem. De az nagyon régen volt. Az egy olyan fekete folt az életemből, amit legszívesebben kitörölnék, de nem tudom. Harry keze egész végig összevolt kulcsolva az enyémmel. Néha-néha megszorította, mire elmosolyodtam. Hihetetlenül hiányzott. Az emberek azt mondják, a hirtelen jött szerelem múlik el legnehezebben. Csak alá támasztani tudom, ezt a kijelentést. Az idő amit távol töltöttünk pedig csak fokozta ezt az érzést. Mikor beértünk a lakosztályba Louisék azonnal Eleanor szobájába mentek. Harry az enyémbe. Niall, Liam és Zayn pedig megálltak a nappaliba.
- Van egy vendégszoba ott. – mutattam a szoba ajtajára. – De csak egy ágy van.
- Stip-stop! – rohant be Niall, mire elmosolygtam. Liam és Zayn csak szemüket forgatták.
- Akkor nekünk marad a kanapé. – huppant le Zayn.
- Amúgy kihúzhatós, szóval kényelmesen elfértek.  Hozok ki takarót! Egy perc!
- Köszi, Alex.  – mondták kórusba. Talán kicsit bűntudatott éreztem, amiért így, elcsesztem az estéjüket. Bementem a szobába, lekaptam az ágyról a vastag takaró feletti plédet és kimentem. Liam kezébe nyomtam.
- Tessék. – mondtam halkan. Mire csak egy biccentést kaptam. – Sajnálom.
- Ugyan mit? – kérdezte mosolyogva Zayn
- Ezt az egész ma estét. Ne haragudjatok, hogy elszúrtam.
- Ugyan – legyintett. – Örülünk, hogy kibékültetek Harryvel. Szegény tiszta depi volt.
- Elég lesz Zayn. – mondta mosolyogva Harry a hátam mögött. Az ajtófélfának volt dőlve.
- De ha egyszer igaz.  – vinnyogott Zayn. Liam pedig csak bólogatott. Harry a szemét forgatta én meg csak kuncogtam az egészen.  Harry megfogta a kezem és a szóba felé kezdett húzni, vettem a célzást.
- Jó éjszakát, fiúk. – mosolyogva elköszöntem tőlük.

Harry az ágyvégébe leült én meg elé álltam.
- Szóval depi voltál? – nevettem el magam.
- Nem vicces. Rettenetesen hiányoztál. – mondta komolyan. Lefagyott a mosoly a számról.
- Te is nekem. – majd megcsókoltam. Miközben csókolóztunk Harry megtalálta a ruhám cipzárját és lehúzta. Majd beljebb mentünk az ágyon. Ruhák szép lassan lekerültek rólunk. Nem siettünk el semmit. Minden percét élveztük.
- Szeretlek. – mondta Harry, miután végeztünk.
- Én is szeretlek. - mondtam majd magához húzott és úgy aludtunk el.

~*~

Reggel Harry ölelő karjaiban ébredtem. Szemébe belelógott pár kósza göndör tincs. Óvatosan kibújtam az öleléséből és fürdő felé indultam. Gyors lezuhanyoztam és fogat mostam. Egy kék rövidnadrágot és egy lenge fekete pólót vettem fel. Majd össze kezdtem szedni, a tegnap este szétdobált ruhákat. Harry gatyája akadt a kezembe, amiből kilógott valami. Kihúztam. Elég szakadt és picit már megviselt kép volt. Pár perc után leesett, hogy  az első közös képünket tartom a kezemben, amit még Niall csinált rólunk. Elmosolyodtam. Hirtelen két kar ölelte át a derekamat.
- Nem szép dolog más cuccai közt kutatni. – súgta bele a fülembe a szavakat Harry, mire kirázott a hideg.
- Tessék! De ezt megtartom. - hozzávágtam a gatyát és leültem az ágyra. Lábamat felhúztam és csak a képet néztem.
-  Várj, van egy ötletem. – azzal kikapta a kezemből és kettétépte a képet. Amin ő volt az nekem adta, amin én azt megtartotta.
- Hallod Harold. Nem lett volna egyszerűbb még egyet előhívatni? – kérdeztem nevetve.
- Így romantikusabb.
- Ja, szörnyen. – mondtam szarkazmussal. Majd Harry megcsókolt. Louis lépett be a szobába.
- Á fent vagytok. Harry öltözz fel! – utasította Louis. Mert Harry egy szál alsónadrágban ült előttem.
- Miért ? Zavar?
- Egy: igen. Kettő: az a Jean vagy ki mindjárt felér Alex képeivel. Gondoltam szólok. - azzal kacsintott. Felpattantunk. Harry gatyáját húzta fel, míg én a pólójáért mentem. Mire kiértünk a szobából Jean már a nappaliban Eleanorral beszélgetett.
- Jean, hogy kerülsz ide? Azt mondtad hívni fogsz. – mosolyogva megöleltem.
- Jaj, tudom picinyem. Ne haragudj, ez a modell szakmában már csak így megy. – mondta. Ja, mondtam már, hogy Jean meleg? Nem? Na most mondom.
Leültünk a kanapéra. A nagy fekete mappát letettük a dohányzó asztalra és lapozni kezdtük. Jean nem ült le, a reakcióimat nézte.
- Höh, ez a legjobb. – röhögött Louis, mikor arra a képre mutatott, amikor eldobtam a széket. – Tiszta Alex.
- Nem is. – mondtam durcásan. Végig néztem a képeket. Elég jók. Bár sosem voltam meg elégedve magammal.
- Hogy tetszik? – kérdezte izgatottan Jean
- Tetszik. Tényleg nagyon jók. – csuktam be a vastag mappát és vissza adtam Jeannak. Majd adott pár papírt, amit alá kellett firkantanom. Azt már el is ment.