~ 20. rész

SZIASZTOK!! Köszönöm a majdnem 3000 látógatást! Az oldal holnap lesz CSAK 3 hetes!
Ha tetszik iratkozzatok fel! :))
9-10 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ RÉSZ! 

- Jó reggelt álom szuszék! – ordibált Eleanor, miután szét húzta a hatalmas erkély ajtó előtt a függönyt. A napfény megvilágította az arcomat és kis híján meg vakultam.
- Á nem nagyon tudom megszokni, hogy itt ilyen jó idő van. – mondtam rekedtes hangon, miközben a szemet takartam el a nap elől és felültem. Eleanor kezembe nyomott egy csésze kávét.
- Mi a mai program? – kérdeztem, miután bele kortyoltam a finom tejes kávémba.
- 11 megyünk Jeanhoz. Utána meg város nézés. Este meg buli.
- Hm, jól hangzik. – mondtam közömbösen, majd bele ittam ismét a kávéba. Őszintén semmi kedvem nem volt bulizni menni, legszívesebben itthon sírtam volna ki a szemem, ahogy elmúlt napokba tettem. De mivel Eleanor elég sokat tett értem. Nem bánom. Menjünk bulizni.
- Nem volt túl meggyőző. De persze megértem, ha itthon maradnál.
- Nem, jól vagyok. Miattam mehetünk. – erőltettem egy mosolyt az arcomra. Mire Eleanor megkönnyebbült. Ezt nem tudtam, hova tenni úgy hogy nem foglalkoztam vele.

~*~

Jean hihetetlenül aranyos fickó. Beszél angolul, de nagyon aranyos francia akcentusa van. Miután Eleanor bemutatott először csak beszélgettünk, majd Eleanor lelépett. (?) Egyre furább nekem ez a lány. Jeannel hamar megtaláltuk a közös hangot. És kb fél óra után már ott álltam a fehér vászon előtt, és a portfóliómat csináltuk. Nem volt se sminkelés, se hajszobrászat. De még ruhákat sem kaptam. Utcai ruhában, ami egy rövid nadrág és egy fehér béke jelű felső kombináció volt rövid fehér Conversemmel megkoronázva. Furcsálltam, de Jean mondta, hogy így jó. És hittem neki. Nagyon élveztem. Először komolyan vettem és minden eddigi modelltudásomat bevetettem. De Jean lekapcsolt, azt mondta engedjem el magam nevessek, játsszak a kellékkel. Így is tettem. Arra a két órára elfelejtettem minden bajom. Csak egy gondnélküli boldog lányt mutattam a kamerának és ez hihetetlenül jól esett. Körülbelül 2kor végeztünk. Jean azt mondta pár nap múlva felhív, hogy megmutassa miket alkotott. Miután végeztünk elmentünk a helyi éterembe, ott bekajáltunk, elmeséltem Eleanornak mit csináltunk. Majd bele vetettük magunkat Párizsba, először a nevezetességeket majd a sétálóutcákat, rengeteg boltot majd egy Starbucksot látogattuk meg. Este volt már mire hazaértünk és azonnal elkezdtünk készülődni az estére. Egy fekete ruhát választottam, ami követi a testem vonalát. Meg egy magas sarkú, természetesen. Kiegészítőnek Harrytől kapott fél szívecske nyakláncot tettem fel. Eleanor egy ugyan olyan ruhába volt csak fehérben. Először lementünk a hotel bárjában alapozni. Fél óra után már jó hangulat volt. Úgy döntöttünk elindulunk. 10 perc kocsikázás után oda értünk a.. klubhoz. Nevét elfelejtettem, vagyis igazából nem is figyeltem. Bementünk én egyből a bárpulthoz mentem, Eleanort lehagyva magam mögött. Kikértem az italomat és megfordultam. Eleanor már a parkett közepén táncolt Louissal. (!) Majdnem kiköptem a piámat.
- Mi a franc? – mondtam. Valaki meg pöcögtette  a vállam. Meg fordulta és lefagytam.
- Szia. – mosolygott rám. Látszólag józan volt.
- Stan? Tényleg te vagy az? Ezt el sem hiszem. – borultam a nyakába.
-  Örülök, hogy látlak Alex. – ölelt vissza. – Hogy kerülsz ide? Ráadásul részegen – nevetett.
- Nem vagyok részeg! – kiabáltam, mivel a zene elég hangos volt.
- Aha, látom gyere menjünk ki. Beszélgessünk! – azzal meg fogta a kezem és kimentünk a friss levegőre.
- Hogy kerülsz Franciaországba, Stan? – kérdeztem nevetve.
- Hát miután te leléptél kicsit összevesztünk a többiekkel. Szétszéledtünk. Én ide jöttem szerencsét próbálni és lám rád leltem.
- Micsoda szerencse. – mondtam  egészen halkan és persze szarkazmussal.
- Na és te? Nem úgy volt, hogy apádhoz mész haza Londonba?
- De úgy volt. – előtörtek belőlem a könnyek. – Apa meghalt és már nem éreztem értelmét Londonba maradnom és aztán kaptam egy modell felkérést és idejöttem egy barátnőmhöz. – mondtam halkan. Stan megsimogatta a vállam. Megöleltem, majd ő is vissza. Hiányzott már ez a srác.
- Na és a pasiddal mi van? Az a énekes gyerek, mi is a neve?
- Harry. – mondtam halkan. – Nincs semmi, de te honnan.. – kezdtem bele, de rájöttem hogy hülyeséget kérdezek.
- Tele van veletek az internet. – mosolygott, mire én csak felhorkantottam.

~*~

Egész este Stannel voltam, táncoltunk, nevettünk néha kimentünk cigizni. Nem változott. Egyszer csak megszédültem és el is estem volna. De Stan megfogott. Valami nem stimmelt.
- Stan, ez füves cigi?!
- Mi más lenne aranyom? – mondta, és az arcomba fújta a füstöt. Teljesen kész volt.
- Megígérted, hogy leszoksz Stan! – azzal kikaptam a szájából és eltapostam, az enyémmel együtt. Majd idegesen vissza mentem a klubba. Stan karon ragadott.
- Ugyan Alex, ne mond hogy nem vetted észre? Egész este ezt szívtuk.
- Stan ez fáj. Hallod! Engedj el! – kiabáltam rá
- Engedd el! – szólalt meg egy egészen mély hang mögülem. Mire Stan elengedett és hátrálni kezdett. Hátra fordultam és Harryt találtam magam mögött.  Pár méterre meg a többieket. Harry rám se nézett, gyorsan elém állt, hogy Stan ne tudjon még a közelembe se jönni.
- Jól van zenészkém. Csak, hogy tudd. Én döngettem meg őt előbb. – azzal rám mutatott. – És újra megfogom. –azzal kajánul elmosolyodott. Harry gondolkodás nélkül nekirontott. De Stan sem arról híres, hogy könnyen el lehet vele bánni. Persze a fiúk  gyorsan reagáltak és lefogták Harryt, aki a földön fekvő Stan-t ütötte. Fiúk egyfolytában nyugtatgatták őt. Eleanor meg engem. Stan első adandó alkalommal el is tűnt. Harry kitépte kezeit a fiúk szorítása alól és felém jött. Nagyon. Nagyon szorosan ölelt magához. Mintha attól félt volna, hogy ott hagyom vagy valami. Vissza öleltem. Még mindig sokkban voltam, hogy mit keresnek itt. De Harry édes illata vissza hozott a valóságba. Gyorsan kimásztam az öleléséből és a kezeimmel megfogtam az arcát, hogy a szemébe nézhessek. Majd megvizslattam az arcán lévő sebeket, amit Stan okozott neki. Miattam. Miattam kapta azokat a sebeket. Onnantól nem érdekelt, hogy megcsalt.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva. Bólintottam. Majd megcsókoltam. Visszacsókolt. Többiek egy hangos ’o’-val és össze pacsizással reagáltak a látottakra. Hihetetlenül boldog voltam. Végre megtaláltam a másik felemet.

ruha, amit Alex a fotózáson viselt:

és amit a bulin: