~ 17. rész

Bocsánat, hogy csak most hozok részt. Remélem tetszik. Jó olvasást!

8-10 KOMMENT ÉS FOLYTATOM!! HA TETSZIK IRATKOZZ FEL!! XX

( Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=lZxSRKQTq7Q )

1 hónappal később

1 hónap telt el a szakításunk óta. Nem mintha számolnám a heteket vagy valami. Fiúk kéthete járják Európát. Azóta semmit nem beszéltem velük. Sem Louis-sal. Nincs idejük gondolom. Azóta felmondtam Jessicáéknál, hogy többet legyek apuval. Múltak a hetek és apa egyre csak rosszabbul lett. Egy ideje már az ágyból sem tudott kikelni segítség nélkül.

Jelen pillanatban a szekrényem előtt állok egy szál alsóneműben és válogatom a ruháimat a temetésre. Apa másfél hete ment el közülünk. Teljesen összeroppantunk. De így is csoda, hogy eddig kibírta. Katie teljesen összeomlott. Aggódom érte, és a babáért, a tesómért is. A temetést persze nekem kellett megszervezni.
Egy fekete ruhát választottam, egy barna övvel. Egy balerinát. Aputól kapott hope feliratú nyakláncot.  Semmi sminket nem tettem fel úgy is elkenődne, ha elsírnám magam.

~*~

Tipikus londoni idő volt, ma is. Esett. De nem az a zivataros, csupán csak szemerkélt. Pontosan illett egy temetéshez. Ott álltunk apa sötét barna fa koporsója mellett.  Mellettem Andreu állt, tartotta felettem az esernyőt, hogy el ne ázzak. Nem tudtam még sírtam, talán azért mert nem tudtam felfogni, hogy Apa nincs többé. A fejemet lehajtottam. Katie persze még mindig zokogott mellettem. Sokan próbálták csitítgatni, mert nem lehetett tőle hallani a pap búcsúztatóját. De egyszerűen képtelen volt megnyugodni. Megfogtam a kezét, és megszorítottam. Egymásra néztünk, én biztatóan elmosolyodtam, mintha azt mondtam volna, semmi baj, minden rendbe fog jönni. Ő úgy bólintott és látszólag kezdett megnyugodni. A kezemmel még mindig az ő kezét szorítottam és nem engedtem el a temetés végéig. Körbe néztem a gyásznépen. Katien, Berthán és Andruen senkit nem ismertem. Gondolom Apu munkatársai lehettek, esetleg barátai. Anya se jött el, bár ennek én csak örülök. De azért még is csak a férje volt 20 évig. Fiúk se kaptak meghívott, gondoltam úgy se tudnának eljönni. Bár csak Louis és Harry ismerte személyesen, most jól esett volna egy ölelés tőlük, tőle. De elment. És nem fog vissza jönni. Többet nem fogom látni, érezni az illatát vagy bele túrni a hajába.  Talán túl későn döbbentem rá mit is vesztettem el ebben az egy hónapban.

Apa sírját leengedték. Először Katie dobott bele egy vörös rózsát a sírba. Majd én következtem. Lenéztem a sírra és sírni kezdtem. Bedobtam a rózsát, vissza álltam a helyemre és csöndben végig sírtam a temetés hátra maradt részét

~*~

Temetés után Apa vagyis már Katie házába mentünk.  Leültünk a kanapéra és a régi képeket nézegettük, illetve amik róluk készültek. Közben Bertha csinált nekünk finom teát, hogy felmelegedjünk.
- Alex, valamit tudnod kell.
- Micsodát?
- Lehet, hogy apád elment.. de már a családommá váltál. Lányomként tekintek rád, és szeretném, hogy tud, hogy rám mindig számíthatsz. Szóval ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ide bármikor jöhetsz, bármikor hívhatsz.  – teljesen meghatódtam. Ahogy indult a kapcsolatunk, nem is gondoltam volna.
- Köszönöm. – mondtam egészen halkan.
- És mi van azzal a fiatalemberrel? Azt hiszem, Harrynek hívják. Nem láttam mostanában.
- Igen, hát szakítottunk. – bár én szakítottam Harryvel, olyan fájdalmas ezt kimondanom. Megint eluralkodtak rajtam az érzelmeim, és az vezérelt.
- De hát miért? Olyan aranyosak voltatok. Emlékszem, mikor először itt voltál és az első randira készülődtünk. Olyan izgatott voltál, olyan boldog. – önkéntelenül is mosoly jött a számra. Emlékszem rá. London Eye, Temze partja. Olyan romantikus volt.
- Azóta sok minden történt. És én..- elcsuklott a hangom - én nem tudom mit akarok. Vagyis tudom. De őt már végleg elveszítettem. – teljesen feltörtek belőlem az érzéseim. Hihetetlenül bőgtem. Katie ölébe dőltem, ő csak szaporán simogatta a hajamat.
- Tudom, mit érzel. És azt is tudom, hogy minden rendbe fog jönni. Tudom. Érzem . –hangsúlyozta a szavakat. És én hittem neki.  Elég későre járt már. Katie elment a szobába aludni. Azt mondta, nyugodtan aludjak itt. Elfogadtam és az éjszakát a kanapén töltöttem.

~*~

Reggel telefon rezegésére keltem. Mivel levolt némítva a temetés miatt, és azóta állítottam vissza. Megnéztem a kijelzőt. Eleanor. Nem vettem fel, hagytam hadd rezegjen tovább. Hűtőhöz léptem, kivettem egy narancsleves dobozt. 10 óra fele elindultam haza.

Beérve a lépcsőházba láttam, hogy a postaládám tömve van. Kezem közé akadt egy napi lap. Amin én (!?) voltam rajta. Leírták a temetést, azt is hogy a fiúk nem jelentek meg. És már csak találgatnak, hogy Harryvel egyáltalán még járunk-e. Dühös lettem, hogy egész London azt látja, hogy tegnap temetettem el az apám.  Nagyon jó. Valószínűleg az internet is tele van velem. Dühösen kukába vágtam a napi lapot. Fújtatva mentem fel a lakásomba. Beérve csak ledobtam a kulcsot meg a számlákat az előszoba asztalra. Nappaliba érve láttam meg, hogy nem vagyok egyedül. Valaki várt rám. Fel állt a kanapéról és felém jött. Mélyen a szemembe nézett és megölelt.

Gyors kérdés: Szerintettek ki lehet az ? :D

ruha a temetésre: