~ 16. rész

Csak szeretném megköszönni a több mint 2000 oldalmegjelenítést! Megszeretném köszönni a rendszeres olvasóknak, hogy vagytok! És megszeretném köszönni, hogy írtok, illetve szavaztok! És még csak 2 hetes az oldal! Hihetetlen :D Imádlak titeket!

8 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! JÓ OLVASÁST!

Harry szemszöge:

Reggel iszonyú fejfájással keltem. Körbe néztem és azt se tudtam, hol vagyok azt meg végképp nem hogy kerültem ide. Mellettem alvó szőke lányra néztem. Mi a fene? Majd magamra néztem. Meztelen voltam. Gyorsan felvettem a földön heverő alsó gatyámat.
- Már mész is? – kérdezte.  Felkaptam a fejemet. Nem tudtam mit mondani. – Csodás éjszaka volt, nem?
- Ki vagy te?
- Bethany.. nem is emlékszel rám? – kérdezte sértődötten, miközben én felvettem a gatyámat.
- Részeg voltam. Mi tegnap.. – mutattam az ágy felé
- Hogy lefeküdtünk? Igen, és nagyon, nagyon jó volt. – mondta szexis hangon.
- Az nem lehet, ennek nem szabadott volna megtörténnie. – túrtam bele idegesen a hajamba. Mély levegőket vettem, miközben a pólómat kerestem. Bethany az utamba állt és a pucér felső testemet kezdte simogatni.
- Este még nem ezt mondtad, te is nagyon élvezted. – kajánul elmosolyodott. Még inkább egy pöcsnek éreztem magam. Kitértem az útjából és felvettem a földről a fehér pólómat majd magamra vettem. Részletesen ecsetelt minden részletet a tegnap estéről. Majd megkértem Bethanyt, hogy erről hallgasson. Először nem nagyon akart bele menni, de egy kis plusz pénz után megígérte, hogy ez a mi titkunk marad. Óvatosan kiszöktem a házból, hogy még véletlenül se ütközzek fotósokba, majd kocsival haza mentem.

( ajánlott zene: Simple Plan - Your Love Is a Lie )

Beérve a házba ledobtam a cuccom és próbáltam olyan arcot felvenni, mintha tegnap nem csaltam volna meg Alexet. Legbelül persze mardosott a bűntudat és legszívesebben behúztam volna magamnak. Bár reggel volt mindenki a nappaliba ült és a TV-t nézte. 

- ’’ Tegnap este elcsíptük , mikor Harry Styles  kifele tartott egy szőke hölgyeménnyel kézen fogva egy londony bárból. Képek alapján egyikük sem volt józan állapotban. Mit szól ehhez Harry Styles barátnője, Alex Smith? Vagy a tegnap este után már ex-barátnőről van szó? ’’ – miután Liam kikapcsolta a TV-t, mindenki rám nézett. Nem tagadtam , csak bűnbánóan a földre szegeztem a pillantásom. Louis állt fel a kanapéról és nekem rontott. Ha Paul nem állítja meg. Nem is tudom mit tett volna velem. De azért egy jobb állast így is kaptam, de nem mondom hogy nem érdemeltem meg.
- Pontosan ettől akartam megóvni őt! Muszáj volt őt is ugyan úgy semmibe venni és bátran megcsalni az első lánnyal akivel szemkontaktus alakítasz ki, MI! Egy szemét állat vagy, Styles!
- Louis nyugodj meg! – szólalt meg háta mögül Zayn.
- ELBASZTAM! Tudom! Nem így akartam. – halkultam el a végére. Louisnak egyik fülén be másikon ki ment a mondani valóm és szemet forgatva elment mellettem. Konyhába mentem, gyógyszer után kutatva, mert még mindig szörnyen fájt a fejem. Miután bevettem a gyógyszert első dolgom volt elmenni a kórházba, hát ha Alex még nem ment be dolgozni. Biztosan már ő is tudja, vagy ha nem előbb vagy utóbb újságból, TV-ből vagy internetről megtudná. Inkább magam mondom el és könyörgök, hogy bocsásson meg.

Alex szemszöge:

Nem nagyon tudtam aludni ma éjjel. Fél 5 után már nem is próbálkoztam. Fotel kényelmetlen volt, na meg éhes is voltam. Szóval büfébe mentem, onnan meg egy kicsit sétáltam a korház területén. Mikor vissza értem apa már fent volt és TV-t nézett.
- ’’ Legfrissebb híreink: Harry Styles megcsalja barátnőjét?’’ – erre a mondatra léptem be a szobába, fejemet a tv irányába kaptam. De apa gyorsan elkapcsolta.
- Kapcsold vissza! Apa! Hallod! – oda szaladtam és kitéptem a kezéből a távirányítót. Vissza kapcsoltam.
- ’’ Tegnap este elcsíptük , mikor Harry Styles  kifele tartott egy szőke hölgyeménnyel kézen fogva egy londony bárból. Képek alapján egyikük sem volt józan állapotban. Mit szól ehhez Harry Styles barátnője, Alex Smith? Vagy a tegnap este után már ex-barátnőről van szó? ’’ – lerogytam a székre és csak ültem. Néztem ki a fejemből.
- Megcsalt?  Nem az nem lehet. Harry nem tenné.. – motyogtam.
De az a helyzet, hogy de. Harry pontosan az a fajta fiú volt, aki minden nőt egy csettintésre megkapna. És ki is használja. Én meg azt hittem, hogy meg tudom változtatni. Röhejes. Én hittem neki, mikor azt mondta, hogy szeret. Mikor először megcsókolt. Mikor először mondta, hogy szeret. Olyan igaznak tűnt. Pedig ez az egész csak arra ment ki, hogy egy újabb strigulát húzzon. Pontosan ezt akartam elkerülni. Hogy olyan legyek, mint a többi lány. Egy kellék. Egy eszköz.  – gondoltam ez mind magamban. Könnyeimmel küzdöttem. Ez jobban fájt, mikor Stan megcsalt. Sokkal. Bár talán azért, mert Harryt jobban szeretem. Miért csalnak meg mindig a pasik? Nem vagyok elég jó? Valószínű.

- Indulnom kéne munkába. – mondtam és kimentem. Hazudtam. Csak délután kellett bemennem, de így nem akartam ott maradni. Lassan mentem a hosszú folyóson. Könnycseppek folytak le az arcomról, mikor közös emlékeinkre gondolok. Hangos lábdobogás és a folyosó végén lévő lépcsőn felszaladó fekete ruhás férfira figyeltem. Felém futott. Megtorpantam, mikor láttam, hogy az a férfi az Harry. Torkomban csomó keletkezett, amitől fájdalmassá vált a nyelés. Szívem ezerrel kalapált. Látta a szememben, hogy megtörtem.
- Tudod.. –mondta szomorúan – Alex, én.. én megtudom magyarázni.
- Kitalálom. Vagy várj, nem érdekel. – mondtam fagyosan. Visszarántott. Arcunk között csak egy leheletnyi hely volt. Elhúzódtam.
- Tudod, miért szar bele esni olyanba akiről tudod, hogy nem hozzád való? – kis szünet – Mert pofára esel, mert azt hiszed, hogy ő mégis más lesz. Bíztam benned. De most már úgy is vége. Louisnak igaza volt. Mindenben. – kitéptem a karomat a kezei közül és otthagytam.

Egész utat végig bőgtem, sőt még otthon is. Áthívtam Jessicát. És miután elmeséltem neki mindent, felhívta szüleit, hogy ma nem tudok bemenni, mert beteg lettem. Ez hihetetlenül aranyos volt tőle. Egy csomag százas zsepi,  3 tábla csoki, és 3 óra kellett ahhoz, hogy abba maradjon a síró görcsöm. Majd annyira fáradt voltam, hogy elnyomott az álom.