Sziasztok! Itt egy új rész! Szeretnék kérni mindenkit, hogy írjátok le a véleményetek ( 1-2 szó is elég) oda alulra, vagy hogy mi nem tetszik a történetben! BÁRMIT! Csak hadd lássak visszajelzéseket! Ha tetszik iratkozz fel a blogra. Jó olvasást :) xx
Miután úgy éreztem nincs több könnyem amit kitudnék sírn,i fel álltam. Táskámat és gitártokomat hátamra tettem és csak mentem, nem tudom hova, csak mentem. Már este volt. Kb fél 11. Hisz 8 óra az idő eltolódás. Nem volt hova mennem. Temze partjához értem ki. Ahogy a London Eye fényei visszatükröződtek a folyó sima felszínén, megszűnt minden bánatom. Bár évek teltek el, én felnőttem London meg maradt ugyan olyan bájosnak mint ahogy emlékeztem rá. A Temze tükör sima felszínét megtörte a lassan szemerkélő eső. Fel nevettem, amitől a körülöttem lévők egy picit dilisnek is tarthattak de nem érdekelt. Itthon vagyok. Figyelmem hirtelen egy kb. 10-20 fős csapat lányra tévedt. Akik nagy ’’HARRY MARRIE ME! ♥ ’’ táblákkal mászkáltak és az 1D dalokat énekelték. Persze, ma este koncert lesz. Azt a plakátot téptem le a telefonfülkében . Ha valaki tudhatja a kérdéseimre a választ akkor azok ők lesznek az.
- Bocsánat, ne haragudjatok. – mire mindegyik hirtelen rám nézett és elhallgattak. – Nem tudjátok, hol lakik Louis Tomlinson? – nem tudom miért érdekelt, de tudnom kellett.
- De. – mosolyogtak. – Fent az északi gazdag negyedbe. – mosolyuk lefagyott mire értetlen képet vágtam. – Oda szinte képtelenség bejutni. – magyarázta az egyik.
- Rendben azért köszönöm . – mosolyogtam – Ja és jó szórakozást a koncerthez. – mire mindegyikük felsikított és elkezdett ugrálni. Fura.
Háromnegyed óra buszozás után végre felértem az északi részhez, de még közelébe sem volt a célhoz, ebben az esetben Louis házához. Közben az eső át váltott szemerkélőből szakadóba, és én pont esernyőt nem pakoltam be. Jellemző. Egy nagy kovácsolt vas szerű kapuhoz érkeztem, mellette hosszú falak húzódnak, egészen biztos ez a gazdag negyed.
Őr egy sem állt. Bár a kapu zárva volt. Körülnéztem, hogy van-e kamera ami felveheti a bejutásomat a kertvárosba és megint börtönbe kötnék ki. De szerencsémre egyet sem találtam. Még furább. Elmentem a nagy kő falhoz ami megvédte ( vagy inkább bezárta ) a rajongóktól, vagy csupán az idegesítő emberektől az itt élőket. A borostyánnal felfutott falon könnyű volt a felmászás, na de a lemászás ( vagy inkább zuhanás ) olimpiai teljesítmény volt. Hátamra estem. Azt hiszem vagy 10 percig feküdtem ott, mikor egy kutya egyenest odarontott és az elkezdte az arcomat nyaldosni.
- Ne! Jasper nem szabad ! Fúj! – kiáltott oda a nő, a kutyájához. De ő egy percig sem tágított mellőlem. Hasra fordultam és a karommal kitoltam magam négykézlábra. Addigra a nő gyorsan oda futott és megkötötte a kutyáját és segített nekem felállni.
- Köszönöm. – hálálkodtam, miközben a dzsekimről söpörtem le a fű darabokat.
- Mit keresel itt ilyen későn kedvesem? Csak nem átmásztad ezt a nagy falat? – tette fel a kérdéseit
- De átmásztam, egy barátomat szeretném meglátogatni. – mondtam félénken, féltem hogy patáliát csap és esélyem sem lesz eljutni a házhoz.
- Még is kihez szeretnél el jutni ?
- Louis.. a One Direction házhoz.
- Gyere gyermekem . – mosolygott és karon ragadott hogy legyen helyem az esernyője alatt. Nagyon aranyos egy nő volt. Elmondtam, hogy kerültem ide, szinte az egész életemet is ő pedig némán bólogatott. Rég nem láttam ilyen kedves, megértő embert mint Peggie-t, közben bemutatkozott és elmondta, hogy házvezetőnőként dolgozik az egyik gazdag családnál.
- Akkor ezért voltál olyan segítőkész velem. – mosolyogtam
- Hát ne is hidd, hogy itt bárki is segíteni fog neked. – mutogatott körbe a házakon Legtöbben, igazán sznob és beképzelt. De a fiúk nagyon szerethetőek és rendesek. Csupán azért laknak itt, mert itt biztonságos.
Tényleg nem értettem, miért pont itt laknak. Távol mindentől. De most már értem.
- Alex – fordult felém – Remélem sikerrel jársz, váltsd valóra az álmaid, élj gyorsan, de legfőképp boldogan. – láttam a szemében hogy őszintén, a szívéből mondja.
- Örülök, hogy találkoztunk Peggie. – azzal megöleltem és ő is vissza.
- Menj egyenesen végig ezen az úton, elég hosszú de a végén lesz egy nagy fehér ház, kivilágítva. Azaz ő házuk, ha őröket látsz akkor jó, mert otthon vannak. – adta ki az utasítást. Nagyot bólintottam.
- Nekem még meg kell sétáltatnom Jasper-t – biccentett a kutya felé .
- Sok sikert. – adott egy puszit az arcomra és azzal eltűnt a sötétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése