~ 29. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is! Ha tetszett írjatok kommentet! Örülnék, ha az összes rendszeres olvasó írna. Jó olvasást! :)
akinek kérdése lenne a bloggal kapcsolatban http://ask.fm/imadrii itt kérdezhet! :)

10 KOMMENT!

Eleanor szervezői képességének hála időben a fotózásra értünk és Jean nem nyírt ki engem. Bár így is este értünk oda. Egy nagyon aranyos faházban volt a szállás. 2 szintes rönk faház volt. Emeleten egy nagy nappali választotta el a lányok és a fiúk szobáját. A szobákban csak emeletes ágyak, hozzá való éjjeli szekrény és egy nagy szekrény volt. Bár erre a 3 napra senki nem pakolt ki. Egy emeletes ágy maradt nekünk. Ledobtam az alsó szinte a bőröndömet, jelezve, hogy az alsó szint az enyém. Szobába csak én meg Eleanor voltunk, mivel a többiek készülődtek a tábortűzre. Gyorsan átöltöztünk valami kényelmesebbe és levágtattunk a lépcsőn.

- Segítsünk valamiben? – kérdezte mosolyogva Eleanor.
-  Eleanor beszélhetnék veled? – kérdezte Jean. Majd arrébb húzta Eleanort.
- Hát ezt nem hiszem el. – mondta egy derékig érő fekete hosszú hajú lány, majd kiviharzott a konyhából.
- Ennek mi a baja? – kérdeztem.
- Melissa kicsit ideges, hogy titeket elengedett Jean arra az egy hétre, míg mi be voltunk ide zárva a rossz idő miatt.
- Szuper, már is van egy ellenségem. – motyogtam magamnak.
- És csak egyre több lesz. – mondta valaki a hátam mögött. Megfordultam és Stan állt mögöttem.
- Ó szia. – mondtam kicsit se boldogan.
- Szia. Téged is látni erre fele ?
- Volt egy kis elintézetlen dolgom. – nem néztem a szemébe.
- Ja. Biztosan fontosabb a pasiddal huncutkodni, mint dolgozni. Nem?
- Csak helyre hoztam amit te elszúrtál Stan. – emeltem fel a hangomat. Éreztem, hogy a többiek figyelnek minket, úgy hogy elkezdtem pakolni.
- Á szóval ezért is é vagyok a hibás, igaz?
- Hát én nem akartalak megcsókolni. Az is biztos. – feleltem. Kínos csend volt a konyhában.
- Elmondtad neki? – kérdezte halkan.
- El.
- Csoda, hogy ezek után még vissza fogadott egy ilyen..
- Milyen? – dobtam le a konyha ruhát és karba tettem a kezem.
- Kurvát.  – mondta Melissa, aki előbb kiviharzott a konyhából.
- Na de Melissa, hogy mondhatsz ilyet?  – kérdezte egy szőke hajú lány.
Azt hiszem az ő neve Emma. Elhangzott a megbeszélésen.
- Ugyan, miért nem? Ha egyszer az? – jött közelebb.
- Nem is ismersz engem. – mondtam flegmán.
- Lehet. De sokat hallottam rólad a barátodtól. – mutatott Stanre. Mérgesen rá néztem. – Tudok minden piszkos ügyet rólad. – suttogta bele az arcomba, majd kisétált.
- Legalább magadról is meséltél neki?
- Igen. Mivel a barátnőm.
- Barátnő? – akadtam ki.
- Igen, mi van féltékeny vagy? – kérdezte fél mosollyal az arcán.
- Dehogy. Csak meglepődtem, hogy  1 hete se ismered a lányt.
- Tulajdonképpen ő szervezett be a fotózásra is.
- Ó és azt is tudja a te ’’ barátnőd ”, hogy megcsókoltál?
- Nem. De, mond csak el. – jött közelebb hozzám. – Csak még jobban el akar majd taposni, ha azt hiszi el akarsz tőle venni engem.  De ha te nem mondod el, majd én.
- Itt meg mi folyik? – jött be Eleanor meglepődve a konyhába, hisz akkor már csak ketten voltunk egyedül.
- Semmi. – megvontam a vállam – menjünk a tábortűzhöz. – húztam Eleanort.
- Megint rád mászott? – kérdezte
- Rosszabb. Akadt neki egy B terve, hogy kicsináltat mással.
- Kivel? – értünk ki a teraszra. Megálltam és Melissára mutattam. – Tud mindent rólam, és fel fogja használni. – Eleanor értetlen fejet vágott. – Ő Stan új barátnője, azt hiszi, el akarom venni tőle.
- Akkor most mi lesz?
- Nem tudom. Túl éljük ezt a 3 napot, azt majd kitalálom. – mondtam majd oda ballagtunk a tűzhöz. 

~ 28.rész

SZIASZTOK! Itt is a következő! Azért remélem ennél a résznél hamarabb össze fognak jönni a kommentek, mert akkor hamarabb fogok majd részt is hozni. :) Jó olvasást! xoxo

10 KOMMENT !

Egy pillanatra lefagytam. Nem a válasz miatt. Az egyértelmű. Hanem, amit kért. Kicsit elgondolkodtam. Elképzeltem milyen  lehet, majd találkozni a családjával. Hisz ez egy célzás, hogy be akar mutatni a szüleinek. Persze, féltem, hogy majd mit fognak gondolni rólam. Ruhám sincs. Se cipőm. Harry kicsit idegesen nézett rám. Zavarban volt, hogy nem feleltem azonnal.
- Vagy, ez még túl korai lenne?
- Nem. Dehogy. Szívesen elmennék – feleltem.
- Nem akarok rád erőltetni semmit, tudod jól.
- Nem csak, bele gondoltam milyen lesz találkozni a családoddal.
- Nem lesz semmi baj. Imádni fogod őket. – mosolygott. Vissza mosolyogtam.
- Mikor lesz?
- 2 hét múlva, augusztus 22. – kicsit megijedtem. Hogy fogok két hét alatt szerezni egy elfogadható ruhát, ha közben dolgozok is. Valahogy csak megoldom. Felvehetném Jessica ruháját. Nem. Valami új kell.

Miután visszaértünk a hotelba. Elmentem fürdeni. Majd Harry is. Utána romantikusan vacsoráztunk pizzát, miközben Liam és Zayn videó játékoztak, majd Zayn meggyanúsította Liamet, hogy csalt ezért elkezdtek verekedni. Zayn az ölembe kötött ki.
- Szia Zayn. – nevettem.
- Szia. Kapok egy harit? – válaszra sem várva bele harapott a pizzámba, majd felpattant és neki rontott Liamnek.

- Menjünk be a szobába. Ott nyugisabb. – súgta bele a fülembe Harry. Mire csak bólintottam egyet. Megfogta a kezem és behúzott a szobába. Elővette a laptopját, én addig átöltöztem valami lazább cuccba. Majd befeküdtem mellé az ágyba. Azt hiszem a szerelmünk lapjait néztük, nem tudom. Elég fáradt voltam és hamar elnyomott az álom.

~*~

Következő pár napot ( amit még Svédországban töltöttük ) csak hotelba töltöttük. Leginkább a fiúk zavaros menetrendje miatt. Próbák, fellépések, interjúk, autógramm osztás. Ezt az időt kihasználva cibáltam el magammal Eleanort vásárolni.
- Muszáj megtalálnom a tökéletes ruhát az esküvőre Eleanor. Különben bele halok. – nyavalyogtam Eleanornak, mikor körülbelül a 3 ruhaboltból sétáltunk ki üres kézzel.
- Nyugi már, ez csak egy esküvő.  Biztos van otthon valami szép ruhád.
- Most fogok először találkozni Harry szüleivel. Nem nézhetek ki úgy, mint egy prosti. Hisz nem húzhatok mini ruhát egy esküvőre. Valami más kell. – mondtam, miközben elhaladtunk egy kirakat előtt ami teli volt piros ruhákkal. Azonnal meg akadt a szemem az egyiken. Gyors berángadtam Eleanort a boltba és leültettem az egyik székre míg én megpróbálom a ruhát. Nyaka V kivágású volt, szoknya része derekamtól fodros volt. Hátul picit hosszabb volt, mint elől és kb térdig ért. Nagyon szép volt. Kissé féltem, hogy túl erős szín egy esküvőhöz de Eleanor azt mondta, hogy jó lesz. Úgy, hogy már csak cipőt kellett venni. Azzal könnyebb dolgunk volt. Az első üzletben kiválasztottam egy szépet. Miután végeztünk Eleanorral elmentünk ebédelni, meg vittünk egy kis kaját a fiúknak is.

~*~

Elég gyorsan elteltek a Harryvel töltött napok, és máris azon kaptam magam, hogy az autóban ülünk és megyünk ki a reptérre. Hihetetlen, hogy mindig búcsúzkodnunk kell. Még ha csak 2 hétre is. Harry segített kivenni a bőröndjeinket.
- Akkor legközelebb már Londonban találkozunk, oké?
- Ühüm. Mikor érkezel?
- 21.-én. Vigyázz  magadra a fotózáson. – megölelt. – És ha Stan megint rád mászik. Megfujtom. – mondta komolyan.
- Nem lesz semmi baj. Eleanor ott lesz. – emlékeztettem. – Szeretlek.
- Én is szeretlek. – gyors megcsókoltam.
Aztán Eleanorral felszálltunk a repülő gépre, ami vissza vitt minket Párizsba. 

~ 27. rész

SZIASZTOK! Elnézést a rövidke részért :\ De azért remélem élvezhető! Jó olvasást!

10 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ!

Másnap Harryvel dél körül keltünk. Majd délután elmentünk moziba, majd csak sétáltunk. Mardosott a bűntudat . Egésznap, arról gondolkodtam hol és mikor lenne elmondanom Harrynek. Hisz tudnia kell róla. Még a filmre se nagyon figyeltem. Pedig én választottam. Épp egy enyhén kihalt parkba értünk. Bár nem csoda, hisz már besötétedett.

- Baj van? – zökkentett vissza Harry a gondolat menetemből.
- Hm? – felé kaptam a fejem.
- p Látszik, hogy valami nincs rendben. Mi a baj? – beállt elém, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
- Nem nincs semmi baj. – hazudtam.
- Alex, egésznap láttam rajtad, hogy elkalandozol. Mi a baj? Tudni akarom. – féltem elmondani neki. Nem akartam tönkre tenni ezt a szép napot.
- Jó. – mondtam halkan. Leültünk egy padra. Először csak néma csöndben ültünk egymás mellett, nem tudtam, hogy elkezdeni.
- Van valami köze Stanhez? – kérdezte halkan.
- Igen. – látszott, hogy Harry-t nagyon zavarja bármi, ami Stannel kapcsolat. Zavarában haját igazította meg.
- Még amikor együtt voltam Stannel. – áhh már rosszul kezdtem el. Őszintén gratulálok Alex. – Szóval akkor Stannek és nekem volt egy barátunk Mike. – mély levegőt vettem.
- Mi történt vele?
- Meghalt. – feleltem halkan. Szememmel a földet néztem. Harry kezét a combomra tette.
- Ho.. – nem hagytam, hogy befejezze.
- Kábítószer túladagolásban. – feleltem halkan. Szemem megtelt könnyel, de letöröltem és Harryre néztem. Látszót a szemében, hogy nem erre számított.
- A szemem előtt halt meg. – könnyeim égették az arcomat. - Akkor és ott megígértük, hogy soha többet nem nyúlunk droghoz. De Stan újra rászokott. Nem hagyhatom, hogy ő is úgy járjon, mint Mike.

Beforratlan sebek, azok amik újra felszakadtak bennem. Harry nyugtatólag megölelt. De még így sem tudtam abba hagyni a sírást. Vállába fúrtam a fejem, úgy ültünk percekig, míg meg nem nyugodtam.
- Ne haragudj. Nem akartam mind ezt rád zúdítani, de..
- Hé. A te problémád az én problémám is már. – arcomat a kezei közé fogta, így muszáj volt a szemébe néznem. Letörölt pár kosza könnycseppet.
- Szeretlek Harry. – sosem gondoltam, hogy valaki ennyire fog törődni velem. Sosem hittem, hogy ennyire tudok, majd egy embert szeretni. Hisz legtöbbször egyedül voltam. Végre megtaláltam a másik felem.
- Én is szeretlek. – megcsókolt. A csók után, már őszintén tudtam mosolyogni.

Lassan haza sétáltunk. Kéz a kézben. Útközben pár rajongóval találkoztunk. Félre álltam, hogy tudjanak fotózkodni, meg aláírást adni. Neki dőltem egy padnak, megnéztem Twitterem, amit pár napja csináltunk Eleanorral. Vissza írtam pár embernek.
- Mit nyomkodsz ? –  karolta át a derekam Harry és a fejét rá tette a vállamra.
- Jézus. – annyira megijedtem, hogy majdnem elejtettem a telefonom. – Ne ijesztgess Harold. – nevettem fel.
- Szóval most már Harold vagyok? – húzta fel a szemöldökét. Elég furcsa arcot vágott.
- Ha ilyeneket csinálsz, akkor igen Harold. – mosolyogtam.
- Jól van Alexandra. Vagy szólítsalak Ashleynek? –  hirtelen felkapott, mire felsikítottam. 
Elkezdett velünk futni. Persze egy idő után elfáradt.
- Edward tegyél már le. – nevettem.
Végre letett, de a derekamnál fogva magánál tartott.
- Mi az? – kérdeztem mosolyogva.
- Eljönnél velem Holmes Chapelbe a nővérem esküvőjére? – kérdezte, miközben a reakciómra várt.

~ 26. rész

SZERETNÉK MEG KÉRNI MINDEN FELIRATKOZÓT, HOGY KOMMENTELJEN A RÉSZ ALÁ! KÖSZÖNÖM!

Kisebb pánik alakult ki. Harry eltűnt. Zayn és Liam elindultak körbe nézegetni a hotelban, Persze egy biztonsági őr kíséretében. Louis folyamatosan hívogatta, de nem volt elérhető. Féltem, hogy valami hülyeséget fog csinálni. És itt nem a megcsalásra célzok. Féltem, hogy valami baj történik vele. Egy idegen országban, idegen városban, egyedül. Kezdtem teljesen becsavarodni.
- El megyek, megkeresem. – azzal bevágtam magam mögött az ajtót. Hallottam, hogy még a nevemet kiabálják. De oda se figyeltem. Nem tudok egyhelyben ülni, miközben azt sem tudom, mi van Harryvel. Igazság szerint. Nem tudtam merre kezdtem el elindulni. Már csak arra eszméltem fel, hogy egy idős házas pár halad el mellettem. Nem értettem, mint mondtak. Nem értettem az utca neveket sem. Hülye ötlet volt elindulni egyedül. Elég hideg is volt, rajtam meg egy hosszú fekete nadrág és egy háromnegyed ujjas felső volt. Telefonom rezgése hozott vissza a vakóságba.
- Hálló?
- Azonnal gyere vissza hotelba Alex! Most! – ordibált velem Louis.
- Nem megyek vissza, míg meg nem találom Harryt. Miattam van kiakadva. Másrészt azt se tudom, hol vagyok. – feleltem. – Elérted már?
- Még nem. Próbálj vissza jönni a hotelba Alex. Harry vissza talál.
- És mi van, ha baja esett? – kérdeztem halkan. Még bele gondolni is rossz volt.
- Mégis mi? Szerintem csak elment kiszelőztetni a fejét.
- Nem tudom. Bármi. Hihetetlen, hogy te nem is félted.
- De féltem őt. De téged jobban. Harry 18 éves tud vigyázni magára.
- Én is 18 vagyok, Louis. – emlékeztettem.
- Akkor úgy mondom, téged jobban féltelek, mert a húgom vagy.
- Ő meg a legjobb barátod.
- Figyelj, Harrynél nem ez az első alkalom, hogy eltűnik. Szokta, ezt csinálni, ha ideges vagy csak ki kell szelőztetnie a fejét. Mindig vissza jött. Csak elmegy sétálni, vagy inni.
- Hát pont ettől félek én is, hogy iszik. – mondtam halkan. Na jó, most egy picit talán a megcsalásra is utaltam.
- Szeret téged. – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Tudom.
- Na, akkor visszajössz?
- Vissza. - adtam be a derekam.
Felnéztem és megláttam. Ott állt nekem háttal, nézte a folyón lassan haladó hajókat. Megtorpantam.
- Alex! Ott vagy még? – Louis aggódó hangja zökkentett vissza.
- Megtaláltam. – mondtam halkan. A tekintetemet még mindig nem vettem le róla.
- Akkor hajrá. –azzal letette.
Eltettem a telefont. Vártam, míg a zebránál a lámpa zöldre át nem vált. Nagyon fáztam. Sokan, elég furcsa pillantást vetettek felém. Míg ők sálba meg pulcsiba voltak, én csak egy sima felsőben. Végre a lámpa zöldre változott és megindult a tömeg. Gyorsan átverekedtem rajtuk magam és pár méterre meg álltam mellette. Lassan felém fordította a fejét. Bár napszemüveg,   és sapka is volt, sőt sál is. Én felismertem. Levette a napszemüveget és felém jött. Derekamnál fogva magához rántott és szorosan meg ölelt. Én pedig a karomat a nyaka köré fontam.
- Jézus, Alex jég hideg vagy. – azzal levette a pulcsiját és felvetette velem. – Tessék.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
 Egy kicsit nagy volt, de meleg volt és Harry illatát árasztotta. Semmi okom nem volt panaszra.
- Sajnálom a tegnapit. Sajnálom, ami történt. Nem akartam, hogy megcsókoljon. Csak..
- Ssh. – az arcomat a két tenyerébe fogta. - Bízom benned. – felelte, majd egy apró csókot lehelt az ajkamra.  – Csak féltelek.  – homloka a homlokomnak támasztotta, és úgy nézett bele a szemembe.

- Féltésről jut eszembe. – szakadtam ki az öleléséből. – Mi a szar van a telefonoddal? Mert elérni azt nem tudtunk.
- Lemerült. – rántotta meg a vállát. Én csak a szememet forgattam. Harry ismét megcsókolt.
- Vissza kéne mennünk. – mondtam ajkaiba.
- Neee. Olyan jó itt. Veled. – hangsúlyozta a szavakat. – Maradjunk még egy kicsit. Fiúk megvárnak.
- Jó. De csak egy kicsit. – mosolyodtam. Harry megfogta a kezem és először csak sétáltunk. Majd betértünk egy kajáldába.

 Abból a kicsiből az lett, hogy 6-ra végre beestünk a lakosztály ajtaján. Mindenki mérgesen nézett felénk. Az eddigi jó kedvünk, egy szempillantás alatt megszűnt. Paul jött felénk.
- Van 5 perced, hogy elkészülj. Interjúra mentek. – parancsolta. Gyors adott egy puszit az arcomra és besuhant a szobájába. Paul visszanézett rám.
- Sajnálom. – mondtam. Nem szólt vissza, vissza ment a konyhába.
- Azért legalább te hívhattál volna minket. – jegyezte meg Liam.

 Homlokomra csaptam. Gyors előhalásztam Harry pulcsijának mély zsebéből. 32 nem fogadott hívás.
- Tényleg ne haragudjatok. Csak le volt némítva.
Louis felpattant a kanapéról és oda jött hozzám. Megölelt.
- Az a lényeg, hogy jól vagy. – súgta a fülembe.
- Szeretlek. – súgtam én is bele a fülébe.

Harry kijött és már indultak is.
- Nem jössz? – fogta meg a csípőm.
- Nem. Nyugi megvárlak. – öleltem meg.

Miután Harry elment elmentem fürödni. Majd felvettem egy kevésbé kényelmetlen ruhát. Mikor kimentem Eleanor konyhában épp kávét főzött.
- Kérsz? –Bólintottam. Mire elővett két bögrét a szekrényből, majd bele öntötte a fekete kávét.
- Köszönöm.
- Sikerült mindent megbeszélni Harryvel?
- Ö mondjuk. – ittam bele a kávémba. Eleanor kérdőn nézett felém.
- Ugye elmondtad neki? Mond, hogy elmondtad.
- Még nem igazán volt alkalmam.
- Alex. Nem tanultál az eddigiekből? El kell mondanod. – néha egész bosszantó tud lenni. De igaza van. El kell neki mondanom, mi történt legutóbb. Mikor utoljára droghoz nyúltam.

~ 25. rész

Szóval itt van a 25.rész! Cserébe azt kérem pár szóval írjátok meg kommentben, hogy tetszik a sorozat. Mit szeretnétek még látni bármi. Szeretem a visszajelzéseitek olvasni! :D

7 KOMMENT ÉS JÖN A KÖVETKEZŐ! 

Másnap vörös kis sírt szemekkel hagytam el Eleanorral a lakosztályt. Semmit nem aludtam. Egyrészt mert csak Harry járt a fejemben. Másrészt meg pakolnom kellett. Majd alszok a buszon gondoltam. De Eleanor nagyon aggódott értem.
- Biztos jól vagy? – bólogattam.
- Az a reggeli két kávé megtette a hatását. – erőltettem az arcomra egy mosolyt.
Elég sok cuccunk volt 3 napra, szóval taxit hívtunk. 8:56 oda is értünk a gyülekező helyre. Stan diadalittasan nézett végig rajtam. Eleanor azt mondta, ha a közelembe mer jönni, ő maga pofozza fel, mire felnevettem. Tényleg nagyon jó barátom lett Eleanor. Hirtelen Jean lépett mellém és egy lapot, gondolom a menetrendünket fogta.
- Szóval van egy jó és egy rossz hírem. – kezdte. – Ahol lenne a fotózás, most kemény vihar van. Szóval tudnotok kell, hogy a fotózás csak 1 hét múlva lesz. Addig lesz időtök össze szokni és mi egyéb. – Eleanorra néztem. Mire értetlen képet vágott.
- Jean beszélhetnénk? – fordultam vissza Jean felé.
- Persze. – majd arrébb húztam.
- Baj van? Teljesen vörös a szemed? Sírtál? – kérdezősködött.
- Hát mondjuk, hogy összevesztem Harryvel. – mondtam. Reakciója egy ’O’ volt.
- Most azt kéred, hogy engedjelek el erre az 1 hétre hozzá, ugye? – mondta mosolyogva.
Elég hamar kiismert, ez tény. És teljesen megértett. Bólintottam.
- Menj csak, hódítsd vissza a szerelmed! – mondta szinte ordítva, és kábé úgy mintha valami színházban lenne elég vicces volt. Felnevettem.
- Imádlak. – öleltem meg.
- Tudom. – mondta önelégülten.  – De érj vissza a fotózásra, bízom benned.
- Igen is!
Vissza rohantam Eleanorhoz, aki még mindig nem tudta mi van.
- Nem hagyom Stant nyerni. Oda utazok Harryhez. Jössz?
- Persze, hogy megyek. – mosolygott. Hívtam egy taxit. Addig Eleanor megrendelte neten a jegyeket Svédországba, mivel a fiúk most ott vannak. Közben a többi modell, köztük Stan is elment a busszal. Boldog voltam, hogy hamarosan újra láthatom Harryt. De féltem is, hogy egyáltalán akar ő engem látni. Gyors kimentünk a repülőtérre. Szerencsére nem kellett sokat várni a repülőre, 1 órával később már a repülőn ültünk. Körülbelül öt perccel felszállás után, bealudtam. Arra keltem, hogy Eleanor kelteget, hogy mindjárt leszállunk a gyomrom görcsbe rándult.

*Harry szemszöge* 

- Szia! Már vártam, hogy hívj? Eleanor már ott van? – szóltam bele a telefonba.
- Szia. Igen itt van. Beszélnünk kell.
- Baj van?
- Kaptam egy állást. 3 napos fotózásra megyünk.
- Ez nagyszerű. – vágtam közbe.
- Stan is ott lesz, Harry. – mondta halkan. Nem szóltam vissza.
- Beszéltem vele ma.
- Mi? Ugye nem bántott? Esküszöm, ha bántott én nem tudom, mit csinálok azzal a gyerekkel. – hirtelen nagyon ideges lettem, féltettem tőle Alexet. Fejembe csengettek Stan szavai amit még a klubban mondott:
„- Jól van zenészkém. Csak, hogy tudd. Én döngettem meg őt előbb. És újra megfogom.”
Kezembe automatikusan ökölbe rándult.
- Nem Harry nyugi, nem bántott.
- Mi a szarra akarsz kilyukadni Alex? – kérdeztem,
- Megcsókolt. – teljesen lefagytam. – De nem csókoltam vissza, azonnal ellöktem. – magyarázkodott. Szívem ezerrel vert és szúrt is közben
- Remek. Legyetek boldogok. – ráztam le ennyivel.
- Mivan?! Harry nem érted, hogy ellöktem? – akadt ki, hallottam hogy elkezdett sírni, most még a hasam is görcsbe rándult. Fel alá mászkáltam. – Nem akarlak újra elveszíteni. – mondta sírva.
- Nem gondolod, hogy kezd egy kicsit unalmassá válni, hogy sosem lehetünk együtt boldogok? Mindig van valami. Egy turné, egy fotózás, egy ex. Belefáradtam. – akadtam ki. Vártam a válaszát, de nem válaszolt. Letette. Miért tette le? Ha nem akar elveszíteni, mi a szarért tette le! Teljesen kiakadtam. Ököllel a falba ütöttem. A fájdalomtól felordítottam, pár másodperc múlva már Louis ott volt mellettem.
- Haver, mi történt?
Falnak dőltem és lecsúsztam. Egyik lábamat felhúztam és arra tettem a még mindig fájdalomtól lüktető kezem.
- Alexet megcsókolta az a rohadék. – hajamba túrtam.
- Stan? – bólintottam. Könnyek szöktek ki a szememből, amit gyors le is töröltem. Próbáltam erős maradni. De nem akartam elveszíteni Alexet, megint. Túl sokat jelent ő nekem.

*Louis szemszöge *

- Azt mondta, nem csókolt vissza és hogy ellökte. – mondta halkan.
- Figyelj, gyerekkora óta ismerem Alexet. Tudom, ha teljes szívéből szeret egy embert azt szándékosan sosem bántaná meg. Mindennél többet jelentesz neki. Szeret. – mondtam. És komolyan gondoltam. Láttam, hogy Harry kezd megnyugodni, hoztam a kezére egy kis jeget, majd magára hagytam. Tudom, hogy ilyenkor legjobb a magány. Fiúknak is mondtam, hogy most ne nagyon zavarják. Szerencsére ma nem volt koncert szóval tudtunk pihenni. Liam és Niall twitcameztek a rajongókkal. Zayn és én pedig hamar elmentünk aludni.

Másnap Eleanor SMS-ére keldtem.
„ Szia szívem! A fotózás elmarad. Épp itt ülünk a repülő téren, megyünk Svédországba. Alex is itt van. Beszélni akar Harryvel. Kitudnál valakit küldeni délre a reptérre?

Szeretlek, puszi. El. „ 

Gyorsan visszaírtam. Majd szóltam Paulnak, hogy majd hozza el a lányokat a repülőtérről.

*Alex szemszöge*

Fél órával később a gép sikeresen leszállt. Elmentünk a csomagjaiért, majd kimentünk az előtérbe. De akkora volt a tömeg, hogy nem hogy Pault nem találtam meg. Még Eleanort is elhagytam út közben. Gratulálok, máris egyedül maradtam egy másik országban! Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Majd mikor ránéztem Paulra, megnyugodtam.
Még mielőtt megrohamoztak volna, a rajongók beültünk a kocsiba és elmentünk a hotelbe, ahol a fiúk tartózkodtak. Lifttel felmentünk a legfelső emeletre. Paul elvezetett a lakosztályukig. Bementünk. A fiúk ott ültek a fotelban, megjegyzem alsógatyában és videó játékoztak. Kivéve Harry. Ő nem volt ott.
- Eleanor, Alex ti hogy kerültök ide? – mondta a meglepődöttségtől Niall közben próbálta magát takarni a takarójával. Vicces látvány volt. Louis azonnal felpattant és megcsókolta Eleanort, majd megölelt engem.
- Harry a szobájában van. Menj csak. – mosolygott.
- Köszi. – mosolyodtam el. Sietősen oda mentem az ajtóhoz. Mély levegőt vettem és benyitottam. Azt gondoltam, majd az édesen szunyókáló Harryt találok az ágyban. Tévedtem. A szobában nem volt senki. Megnéztem a fürdőt. De ott sem volt.
- Louis! – kiabáltam, mire mindenki befutott a szobába.
- Hol van Harry? - kérdeztem.

kritikák :)

Úgy gondoltam, kikérem egy pár kritikus véleményét a blogommal kapcsolatban. 

Ő az egyik http://csakoszinten.blog.neon.hu/
Kritika: 
"Szóval akkor sablon. Nem igazán jó a felirat a fejlécen, mivel a felét eltakarja za az itá. - nem jut eszembe a neve - Az írásoddal még annyira nem véltem felfedezni hibát, de az azért kicsit durva, hogy azért csuknak le valakit, vagy is visznek be az őrsre, mert zenélt."


És Ő a másik: http://saywhatyafeel.blogspot.hu
Kritika: 
"A sablon tetszik, egyedül a fejléc az, ami kicsit fura. Az sem lenne rossz, de engem picit zavar, hogy félig fehér, félig meg olyan szürke mintás. Az utolsó részbe olvastam bele és nekem tetszik, ahogy írsz. hibát sem láttam benne, a részek picit rövidek, de ettől függetlenül nekem tetszett. "

Ha esetleg neked is lenne blogod, és kritikára vágysz látogass el hozzájuk :)

Ha esetleg nektek is lenne ilyesfajta kritika, vagy bármi nyugodtan írjátok meg. Nem harapok! :)) 

~ 24. rész

HALIHO! Remélem tetszik. Nagyon jó volt megírni ezt a részt, remélem ugyan olyan élvezetes lesz olvasni. Észre vettem, hogy mostanában nem nagyon jönnek össze a 10 kommentek :( De annak viszont nagyon örülök, hogy össze jött a 4000 oldallátogatás a hónap forduló előtt. Igen, holnap lesz az oldal 1 hónapos. 1 hónapja boldogítjátok meg az életemet. Köszönöm a pozitív vissza jelzéseket. PUSSZANCS!

- Mi ez a bunkó hangnem? – elővette azt a szexi vigyorát. Legszívesebben, most, mindenki előtt képen töröltem volna. Szörnyen dühős voltam rá.  Bár ő nem emlékszik a klubban történtekre, hisz teljesen be volt állva. Azért neki még  van egy kis heg az arcán, amit Harry adott neki. Megráztam a fejem és csöndben végig hallgattuk Jean mondani valóját. Miután vége lett Stan elsőként ment ki, én még gyors elköszöntem Jeantól és futottam Stan után.
- Várj. – ragadtam meg a karját és magam felé fordítottam.  Értetlen arcot vágot.
- Beszélnünk kell. – mondtam, nem néztem a szemébe a fehér pólóját néztem.
- Beszéljünk. – vonta meg a vállát, lassan elindultunk ki tudja hova.

- Azt hittem mikor azt mondtad, hogy Párizsban próbálsz új életet kezdeni, azt a zenére értetted. Nem a modellkedésre. Amúgy mióta is modellkedsz?
- Nem kérdezted. Amúgy már 14 éves korom óta. – ledöbbentem. Ő a volt barátom és ezt nem is tudtam róla.
- De, hát..
- Nem nagyon dicsekedtem vele.
- Aha. Akkor most már értem, hogy miért lettek mindig olyan jó képeink. – mondtam az utat kémlelve.
- Ja. De gondolom nem ezt akartad megbeszélni, vagyis gondolom vagy rosszul gondolom? – tette fel a kérdést, majd velem szembe megállt.
- Ö igen, vagyis nem. – mély levegőt vettem – Szóval, igazság szerint a klubban történtekről akartam veled beszélni. – Harry valószínűleg a haját tépné, ha tudná, hogy Stannel beszélgettek, de tudnom kellet. Tudnom kellet, hogy rendszeresen drogozik-e. Nem akarom, hogy újra megtörténjen az, mint anno Amerikában. Nem engedhetem.
- Ooo.. nem nagyon emlékszek arra azt estére. Ott voltál?
- Te most szórakozol velem? – kérdeztem ezt már nagyobb hangnemmel, vagyis szinte ordítottam.
- Viccelek, kicsi lány. Mindenre emlékszek. - mosolygott. - Sajnos.
- Jó tudni. – indultam el, nem tudom hova. Nem ismertem ezt a környéket.
- Várjál. Bocsánatot akarok kérni. Elkellett volna mondanom, hogy.. – nem hagytam őt befejezni.
- Igen, elkellett volna. Stan nem érted, mibe kevered magad ? – könnyek szöktek a szemembe. Stan közelebb jött és letörölte a könnyeimet, majd végig simogatta az arcom. Láttam a szemébe a vágyat. Elhúzódtam.
- Ugyan már Alex. Tudom, hogy még mindig ugyan úgy érzel irántam. – mondta nagyképűen.
- Akkor teljesen el vagy tévedve, fiam! – ott hagytam. Vagyis akartam. Visszarántott. Derekamnál fogva közelebb húzott és a ajkát az enyémre tette.  Nem csókoltam vissza, azonnal reagáltam és ellöktem majd felpofoztam.
- Megcsaltál Stan. TE! És nem én! Úgy hogy most ne akarj vissza kapni. Boldog vagyok Harryvel, úgy hogy tartsd távol magad tőlem! – ordítottam.
- Nehéz lesz ha 3 napig össze leszünk zárva. – jelentette ki diadalittasan. Választ sem adva ott hagytam, most már végleg. 

Órákig kallódtam a városban. Kijelenthettem, eltévedtem. Eleanort már 3x hívtam. Tudnia kell, hogy mi történt. Felhívtam Jean-t hogy lemondjam a munkát, de azt mondja már nem lehet, mivel aláírtam a szerződést. Remek. Stan nyert! Pocsékul éreztem magam. Harry hangját akartam hallani. Mindennél jobban. De nem hívhatom fel őt, a gondjaimmal.
Mire megtaláltam a szállodát már besötétedett, közben az eső is elkezdett esni, egyszóval ázottan értem be a lakosztályba.  

- Végre, hogy itthon vagy! Jean már 300x-szor hívott. – ölelt meg Eleanor.
- Jézusom, te mit keresel itt? Azt hittem 3 hétig maradsz Louis-ékkal. Amúgy te beszélsz? Rengetegszer hívtalak.
- Igen, igen. Tudom, de Jean felajánlotta, hogy menjek én is a 3 napos fotózásra, hogy ne legyél annyira egyedül.
- Hidd el lesz elég ismerős. – mondtam fintorogva.
- Mi? Miről maradtam le?
- Stan. – adtam meg ezt az egyszerű választ, majd elmeséltem a mai napot. Végét már sírva mondtam el. Eléggé felzaklatott az egész. Eleanor átölelt.

-  Kérlek ne mond el Harrynek. – mondtam a vállába.  – Nem veszíthetem el újra.
- Nyugi, nem fogom. De, lehet hogy mégis elkellene. Jobb ha tőled tudja meg, mint mondjuk az újságokból vagy ami rosszabb Stantől. – egyetértően bólintottam. Azonnal tárcsáztam Harry számát. Kicsöngött. 

- Szia! Már vártam, hogy hívj? Eleanor már ott van?
- Szia. Igen itt van. – mondtam nyugodtan. – Beszélnünk kell.
- Baj van?
- Kaptam egy állást. 3 napos fotózásra megyünk.
- Ez nagyszerű. – vágott közbe
- Stan is ott lesz, Harry. – mondtam halkan. Nem szólt vissza.
- Beszéltem vele ma.
- Mi? Ugye nem bántott? Esküszöm, ha bántott én nem tudom, mit csinálok azzal a gyerekkel.
- Nem Harry nyugi, nem bántott. – nem akartam elmondani neki, össze törne. -
- Mi a szarra akarsz kilyukadni Alex? – kérdezte, hangjában idegességet és dühöt fedeztem fel amitől kicsit megijedtem.
- Megcsókolt. – hagytam hadd érjen el a tudatáig. – De nem csókoltam vissza, azonnal ellöktem.  – nem tudom, hogy neki vagy magamnak akartam ezt bizonygatni. Talán mindkettő.
- Remek. Legyetek boldogok. – rázta le ennyivel.
- Mivan?! Harry nem érted, hogy ellöktem? – akadtam ki. Könnyek kezdtek végig folyni az arcomból. – Nem akarlak újra elveszíteni. – mondtam sírva.
- Nem gondolod, hogy kezd egy kicsit unalmassá válni, hogy sosem lehetünk együtt boldogok? Mindig van valami. Egy turné, egy fotózás, egy ex. Belefáradtam. – azzal megszakadt a vonal. Nem tette le. A vihar miatt elment az áram és a tér erő is. Lerogytam a földre. Bőgtem. Eleanor mellém ült és átölelt. Ott ültünk ketten a hideg padlón a sötétben.