~ 37. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is. Bocsánat a késésért, de csinálták a laptopomat és egy kicsit tovább tartott mint terveztem. :\:) Egyébként az oldal megint kapott egy díjat, amit szívből köszönök Petrának ! Köszönöm még egyszer! :) Jó olvasást! Várom a kommenteket! 

Ránéztem, Haján sapka volt. Szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Szemei alatt, hatalmas karikák voltak. Szemeibe néztem. Szívem gyorsan vert. Lélegzetem felgyorsult. Illata teljesen megőrjített.
- Harry..
- Minden rendben lesz. – húzott közel magához. Mellkasába fúrtam a fejemet, és beszívtam nyugtató illatát. Gyengéden a hajamat simogatta, majd meg is puszilta.
- Sajnálom. – mondtam halkan. Lassan elváltunk, de Harry még mindig az arcomat nézte.
- Ne itt beszéljük meg, jó? – bólintotam. Keze lassan lecsúszott az én enyémhez. Kezünket összekulcsoltuk. Lassan kisétátunk az épületből. Némán követtem Harryt. Gondolataim kavarogni kezdtek bennem. Nem tudtam az utat nézni, hogy hova visz Harry. Nem érdekelt. Végre itt van velem. És egyszerűen nem tudok mit mondani neki.
- Mi lesz a megbeszéléssel? Nem kellett volna bent maradnod? – bukott ki belőlem az első kérdés kérdés, ami eszembe jutott . Még csak az kéne, hogy Harry-t miattam szidják le. Fejét rázta.
- Különösebb képen nem érdekel. – meg állt majd szembe fordult velem. Nem volt közöttünk nagy távolság. Arcomat kezdt fürkészni.
- Hol voltál? – kérdezte komoran. Félőn néztem a szemébe. Láttam, hogy aggódott értem. Nyeltem egyet.
- Haza mentem, Doncasterbe. – kis szünet – Sajnálom, hogy nem hittem neked.
Nem felel.
- Sajnálom, hogy elmenekültem. Ígérem, többször nem megyek el. Én.. – elcsuklott a hangom. Nem sírhatok. Nem oldok meg azzal semmit. Megpróbálok erős maradni, amennyire tudok. Lehajtottam a fejem és a bakancsomat a kémleltem. – sajnálok mindent Harry. – fejeztem be végül halkan. Éreztem, hogy közelít. Közel húzzot magához, és megölelt. Úgy ahogy még soha azelőtt. Teste melegséget árasztott. Karjai védelmezően tartottak, és nem engedtek. Mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszívtam az illatát, ami teljesen megnyugtatott.
- Többször nem hagyom, hogy elmenj. – suttogta bele a fülembe. Leheletétől kirázott a hideg. Erősen öleltem a derekát és húztam magamhoz. Apró puszit ad ott a hajamra, mire megremegtem. Mindig erről álmodtam, hogy olyan szerelmem legyen, mint a filmekben. Igazi, és végett nem érő.
Percekig így álltunk, majd miután már az emberek már elkezdtek furán nézni ránk, hogy mit ölelkezünk itt már percek óta, elválltunk. Kéz a kézben, mentünk el egy közeli parkba.  Ott leültünk egy hintánál.
- Biztos nem lesz gond, hogy nem vagy a megbeszélésen?
- Nem, majd a srácok úgy is elmondják, amit tudnom kell. – rázta le ennyivel. Megkönnyebbültem.
- Mikor kezdődik a turné? – bukott ki belőlem a kérdés. De azonnal megbántam.
- November elején. – felelte halkan, maga elé meredve. Az azt jelenti, hogy több mint 3 hónapot még együtt tölthetjük, ha minden jól megy.
- Meddig?
- Tudod, hogy velem jöhetsz, igaz? – rám meredt. Nem feleltiem nek. Nem tudtam felelni. Teljesen belém folytotta a szót. Persze, hogy tudom. Lassan bólintottam.
- Csak talp alatt lennék.
- Dehogy..
- De Harry, és ezt te is tudod. Majd, Eleanorékkal el megyek meglátogattni. - felálltam a hintából és Harry elé sétáltam, aki még mindig a hintán ült. Így  magasabb voltam nála, egy fejjel. Közel hajoltam hozzá, hosszú barna hajam csiklandozta a nyakát. Szememmel az arca összes szegletét végig pásztásztam. Harry kezét derekamon pihentette. Szám lassan közelített az ővéjéhez. Bódító illatát magamba szívva, ismerős érzés kezdett hatni a gyomromba. Rájöttem, ilyet eddig ilyet csak Harry tudott elérni. Ha még nem is önszántából.  Harry tekintette felváltva volt az ajkaimon és a szememen. Lassan, de magabiztosan csókoltam meg. Elmosolyodott, majd ő is vissza csókolt. Valahogy így telt a délutánunk.

Este  a fiúk 'pizsi bulit ' szerveztek nálam. Mások talán meglepődnek, ha 6 ember lenne a lakásán mikor hazaér. De ez nálam már természetes. Csak nem értem, miért az én kis lakásomban nyomorgunk, mikor a fiúknak körülbelül háromszor akkora a házuk.
Ez szeritem örök rejtély marad. Mindenesetre az este nagyon jól telt. Rendeltünk pizzát.
Fiúk söröztek, még Liam is. Mire rászoltam, hogy azonnal tegye le. Hisz egy vesével még
sört is veszélyes innia. Megnyugtatott, hogy a dokik szerint már ihat alkoholt, mert meggyógyult. Ennek örömére gondoltam, hogy ihatnánk valami ütösebbet is. Mindenki egyetértett. Persze, csak mértékkel. Aha. Persze. Vége az lett, hogy Louis a dohányzóasztalomon táncolt félpucéran, Zaynnel. Mondanom sem kell, hogy pár percen belül mind a kettőjük a földön hevert. Mert az asztal nem bírta el a súlyukat, így az összetört. Én Harry mellkasán pihentettem a fejem. Egyik kezét áttette a vállamon és
úgy kulcsoltuk össze a kezünket. Nevettünk. Istentelenül nevettünk a történteken.
Niall melletem falta a maradék pizzát és majdnem megfulladt, mikor látta Louist és Zayn leesni. Liam meg Danielle is összebújva figyelték az eseményeket. Míg Eleanor röhögve próbált segíteni a fiúknak. Így végig nézve mindenkin. Végre, tudom, hova tartozok.