~ 31. rész

 Sziasztok! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! <3

12 KOMMENT ÉS KÖVETLEZŐ!

Pár könnycseppem anyu által kézzel írt levélre hullott. Sosem hittem, hogy meg fognak hatni a szavai. Miközben szememmel pásztáztam a sorokat és magamban olvastam az ő hangja csengett a fülembe. Azt gondoltam, hogy nem szeret. Vagy megbánta, hogy megszült. De erről szó sem volt. Csupán nem tudta, hogy rendbe tenni azt, amit elrontottunk. Lelkiismeret furdalásom volt. Hisz nagyobb részben ez az én hibám.  Lassan felálltam a földről, levelet az ágyra tettem és előhalásztam a laptopomat, majd azt is az ágyra tettem a levél mellé és leültem. Amíg vártam, hogy bekapcsoljon elgondolkodtam, hogy mit írjak anyának. Aztán rájöttem, hogy nem tudok neki írni, hisz nincsen gépe. Ezért előkerestem egy üres lapot, rátettem a laptopra és írni kezdtem. Minden, ami nyomasztotta életem során a szívemet. Amit sosem beszélhettem meg az édesanyámmal, mint más tinédzser lány. Háromnegyed órával később egy egész hosszú levelet sikerült össze firkantanom. Kerestem egy borítékot. Rá írtam a címet. Felkaptam a kabátomat és a cipőmet és leszaladtam az utcára keresni egy postaládát. Szerencsére az utca végén találtam egyet, bedobtam és csak reménykedtem benne, hogy Anya örülni fog a válaszomnak.

/1 héttel később/ 

Pár nappal később miután feladtam a levelet, jött is a válasz. Anyutól. Nagyon örül, hogy ’jól’ vagyok. És hogy ilyen hamar sikerült beilleszkednem és túljutnom Apa halálán. Ezen kicsit meglepődtem, mert egyáltalán nem vagyok túl és talán soha nem is leszek. Még mindig sírva alszok el néha. Elsírom magam, ha meglátok egy képet róla, vagy ha a tévében a kedvenc műsorát adják. Azt írja, karácsonykor eljön meglátogatni, szeretné megismerni Harry-t és a többieket. Meg akkor kimegyünk Apa sírjához is. És üdvözli Louis-t is. Fura mindig is úgy tett, mintha utálná.

Csöngettek. Biztos Harry az. Ajtóhoz siettem és kinyitottam.
- Csá! Mizujs Alex?
- Brr rohadt hideg van oda kint. Már azt hittem sosem fogod kinyitni az ajtót. – mondta Zayn és Niall kórusban. Szépen egyesével beszállingóztak a nappalimba.
- Szia. – köszönt Harry és megcsókolt.
- Ők mit keresnek itt? – mutattam a fiúkra a hátuk mögött. Akik már el is foglalták a kanapét, Niall meg a hűtőben turkált.
- Nem említettem volna, hogy ők is jönnek az esküvőre?
- Nem, ezt kihagytad. – mosolyogtam. 
Azt hittem végre egy kicsit kettesben is lehetünk majd Harryvel. Na mindegy.
- Alex a hűtőd kong az ürességtől. Éhes vagyok! – siránkozott Niall.
- Mindjárt csinálok valami kaját. – feleltem.
- Imádlak. – rohant oda hozzám és jó szorosan megölelt.
- Mindig is tudtam. – nevettem.

- Segíthetek? – karolta át a derekamat Harry.
- Azt hiszem, spagettit még el tudok készíteni. - nevettem.
- Akkor vigyázz, mert leég a hús.

Harry segített befejezni a vacsorát. Majd pillanatok alatt el is fogyasztottuk az összeset. Mindenki jól lakottan bámulta a TV-t. Majd 10 óra körül elmentünk aludni. Holnap hosszú nap vár ránk. 

~*~

Másnap 9 fele indultunk kocsival Holmes Chapelbe. Azt a három órát mindenki máshogy töltötte el. Zayn aludt. Louis Eleanorral volt elfoglalva, mivel természetesen ő sem és Danielle sem maradhattak ki. Harry vezetett, anyós ülésen én ültem. Niall unalmában gitározott. Mire Liam, Harry, Niall elkezdtek énekelni. Eső halkan kopogott a motorháztetőn. Ablakon bámultam ki, figyelve az elhaladó táj mellett, miközben a fiúkat hallgattam.

- Jól vagy? – kérdezte Harry.
- Aha. – feleltem halkan. – Csak gondolkodtam.
- Avass be. – mosolygott rám, majd tekintetét visszatette az útra.
- Anya írt nekem egy levelet, még mikor beköltöztem a lakásba, de csak nem régen olvastam el. – erre Louis is felfigyelt és csöndben várta, hogy folytassam.
- Visszaírtam neki, majd megint írt. Azt írja karácsonykor meg akar látogatni és meg akar ismerni titeket. Ja és Louis, téged meg üdvözöl. – fordultam hátra Louishoz. Az arcán a meglepődöttség határozottan látszott.
- Nem azt mondtad, hogy megszöktél otthonról, mert ott rossz volt? – kérdezte halkan Niall. Gondolom félt, hogy tabu témát érint, de nem vettem annak.
- De, azt hittem anyám a háta közepére se kíván. – mondtam miközben az utat kémleltem. – de úgy tűnik, megint tévedtem. – mondtam halkan, Harry bal kezét a combomra tette. Rá mosolyogtam. 

~*~

Gyorsabban értünk Holmes Chappelbe, mint gondoltam és már nem anya járt a fejembe. Hanem hogy Harry családja, mit fog gondolni rólam. Harry bátorítás képen összekulcsolta a kezünket.
- Csak ne lássák, hogy félsz. – suttogta a fülembe Zayn, mire a könyökömmel gyengéden hasba vágtam. Mire Harry és a többiek csak nevettek, az ajtó kinyitódott és Gemma állt előttem.
- Öcsii. – borult Harry nyakába. Elmosolyogtam. Bementünk Gemma mindenkit megölelt, én utolsónak maradtam.
- És biztos te vagy Alex. – mosolygott. – Gemma vagyok. Harry nővére. Őrülők, hogy megismertelek.
- Szia. Én is örülök. – mosolyogtam, majd elfogadtam a felém nyújtott kezet.
- Gem, Harryék érkeztek meg ? – hallottuk a kiabálást az emeletről.
- Igen. – ordított vissza Gemma. Addig levettük a kabátunkat. Harry anyukája, Anne és egy idősebb férfi sétált le a lépcsőn. Miután mindkettőjük megölelte Harry-t,majd rám néztek.
- Anya, Joe ő itt Alex. Alex.. – Anne nem hagyta befejezni.
- Annyira örülők, hogy végre megismerhetem Harry barátnőjét. – jött felém mosolyogva és megölelt. Gyorsan vissza is öleltem, majd Joe is megölelt. Idegességem pillanatok alatt elmúlt.