~ 23. rész

NA SZIASZTOK! Köszönöm a jó kívánságokat az utazással kapcsolatban, nagyon jól éreztem magam. Így kipihenve írtam meg az újabb részt. Remélem tetszik nektek! Hálás vagyok mindenért! Puszi nektek!

10 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ!

*1 héttel később*

1 hete csak castingokra járok. Reggel 7 kelés és egész nap ott vagyok. Vársz és izgulsz, majd hívnak próbafotózásra. Lefotóznak és mehetsz. Ezt a kört teszem meg nap mint nap. Nem tudtam, hogy ez ilyen fárasztó.  Épp az ágyamon feküdtem, néztem a fehér mennyezetet, mikor telefonom kijelzője felvillant és megszólalt.
- Hallo?
- Szia Alex! Itt Jean! Jó híreim vannak. – a hallottakra felugrottam.
- Hallgatlak. – közben kimentem az erkélyre és a gyönyörűen kivilágított Párizs utcáit néztem.
- Van egy állás. Igazából temérdek állás van számodra. De úgy gondoltam, ez lenne a számodra a legjobb.

Mint utólag kiderült, Jean menedzser és fotós is egyben. Szóval, mondhatni ő lett a főnököm. De jobban szereti, ha üzlettársnak hívjuk egymást. Teljesen egyetértek vele.

-  Egy fiataloknak tervezett ruha kollekció bemutatására keresnek embereket. Szimpla fotósorozat. Sok veled egykorúval.
- Nagyon jól hangzik. – mosolyogtam.
- Gyere be holnap fél 11-re és megbeszéljük oké?
- Persze, persze. Köszönöm.
- Nincs mit Picur. – hallottam, hogy felnevet. Mindig Picurnak hív. Mert két fejjel magasabb nálam.
- Nagyon vicces. – mosolyodtam el. – Szia Jean!
- Szia! Jó éjt!
- Neked is! – azzal letettem.

Elég hűvös volt már a levegő, úgy hogy egy kávé társaságával tértem vissza az erkélyre. Mivel a lakosztály a hotel tetején volt elég szép panorámát láthattam. Hálás voltam. Hálás voltam Jeannak, hogy elvállalta, hogy a menedzserem lesz. Hálás voltam Eleanornak, hogy rábeszélt, hogy jöjjek ide azok után, ami Apával történt. Hálás voltam, Louisnak és a többieknek, hogy kibékítettek minket Harryvel. Hálás vagyok Harrynek, hogy mellettem van, még ha most nincs is itt érzem. Katienek is hálával lehetek, hogy mellettem áll és támogat. Felhívtam pár napja. Azt mondta, jól van. És hogy nem sokára ellátogat orvoshoz, hogy-hogy van a baba. Apa rettenetesen hiányzik. Még mindig sírva alszok el éjjelente. Még a castingon is elsírtam magam, mikor felszólalt egy zene szám, ami Apára emlékeztetett. Pár szervező oda jött, nyugtatgattak és megkérdezték mi a baj. Mire azt mondtam, csak az idegesség, így elmentek. Kicsit egyedül éreztem magam. De Harry, Eleanor, Louis mindennap hív. Niall, Liam és Zayn is szoktak hívni vagy SMS-t írni, hogy mi van velem. Daniellel is hívott egyszer. Akkor azt hiszem 2 órán át beszéltünk telefonon, hisz ő nem tudott  a történtekről semmit, így be kellett  mesélnem.  Miután a kávémat megittam és kiszelőztettem a fejem. Bementem letusoltam és elmentem aludni.

~*~

Reggel 10 körül keltem. Kipattantam az ágyból, gyors felvettem valami ruhát. Fogat mostam. Hajamat felfogtam copfba és már mentem is. Legkevésbé sem akartam elkésni. Gyalog körülbelül 20 perc volt az út. Útközben betértem egy pékségbe, finom meleg csokis croissantra. Azt út közben elfogyasztottam. Biztos szép látvány lehettem a fotósoknak. Amúgy amióta elbúcsúztam Harrytől a reptéren, megint követnek. Ott vannak a hotel előtt, mikor elmegyek dolgozni, mikor haza jövök a munkából. Mindenhol. Mintha nyomkövetőt tettek volna rám. Elég ijesztő. De túlélem.

Egy hatalmas üvegház jelzi, hogy elértem Jean irodájáig. Lifttel felmentem a 5.ikre. Szóltam a recepciósnak, hogy szóljon Jeannek, hogy itt vagyok. Pár perc múlva már bemehettem. 

- Szia. – köszönésképpen megöleltem, majd leültem a fotelba, ami az asztalával szemben volt.
- Szia. Épségben ide értél?
- Igen, alig lézengett pár fotós a hotel előtt.  Meg azért tartották a távolságot is.
- Akkor jó. – mosolygott. – Itt van a levél a melóról. – azzal felém nyújtotta a fehér lapot, elvettem.
- Olvasd el, addig hozok kávét. Kérsz valamit?
- Egy kávé jöhet. – mondtam.

Szememmel végig pásztáztam a sorokat. Nagyon megtetszett. 18-20 év közötti fiatalokat várják, és nem stúdióban lenne a fotózás, hanem  egy réten. 3 nap lenne az egész. Kapunk szállást, ételt, italt.

- Na, hogy tetszik? – jött vissza Jean. Letette elém a kávét és leült velem szembe a székébe.
- Nagyon tetszik.
- Akkor elvállalod? – szemei úgy csillogtak, mint a gyémánt
- Igen. – nevettem fel.
- Szuper.  Akkor holnap 9:00 van indulás. Busszal megyünk, egy tóparti háznál lesz a szállás. És a közelben lesz a fotózás helyszíne.
- Várj, megyünk?
- Ja, igen. Nem említettem volna, hogy én leszek az egyik fotós?
- Nem ez valahogy kimaradt. – mosolyodtam el. Örülök, hogy legalább egy ismerős lesz.

-  „ Mr. Jean a modellek itt vannak az előtérbe. ’’ – hallottam meg a recepciós hangját a telefonból.
- Remek. Engedje be őket.  – mondta bele a telefonba. Majd felállt és megigazította a zakóját. Én is felálltam és az ablak mellé álltam.
Sorba jöttek be a vékonyabbnál vékonyabb lányok és persze pár karakteres arcú fiú. Utolsóként egy ismerős arcú fiú jött be, becsukta maga mögött az ajtót majd rám nézett. Jean elkezdte a beszédet, először megköszönte, hogy eljöttünk majd  elmondta a holnapi nap terveit. Miközben én próbáltam figyelni Jeanra, éreztem, hogy figyelnek. A szemem sarkából láttam, hogy Ő figyel. Így hát próbáltam feltűnés nélkül a közelébe férkőzni.
- Szia. – köszönt suttogva
- Stan, mi a ló szart keresel itt?